DANGEROUS TOYS: I
Kiadó: CBS / Írta: Szűts László / Értékelés: 7
Minden lemezkritika előtt megfogadom, hogy ezúttal elkerülöm a hatáselemzéseket, a gyökérkutatást, a koppintásvizsgálatot. Amikor azonban felteszek egy ilyen lemezt, mint a Dangerous Toysé, úgy érzem, a helyzet reménytelen.
Úgy tűnik, sorsunk elkerülhetetlen. Felnőtt egy nemzedék, amely (ez főleg az amerikaiakra vonatkozik) Led Zep- és Aerosmith-muzsikán nevelkedett. S ezek a gyerekek most zenekarokat alakítanak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a GN’R ekkora sikert ért el. Az én helyzetemet pedig az nehezíti, hogy az én zenei „érésemben” is igen jelentős szerep jutott az említett két zenekarnak. Ez pedig azt jelenti, hogy egyrészről nagyon szeretem ezt a stílust, másrészről viszont fáraszt, hogy mostanában szinte mást se hallani. Azt hiszem, már gyakorlatilag felesleges részletezni, hogy melyik nóta tiszta Zep, melyik tiszta ‘smith, s kár leírnom, hogy ugyanakkor az egész tiszta GN’R. Mégis nagyon jó!
És ahogy görcsösen kutatok az eredetiség legkisebb jele után, végre rábukkanok arra, hogy a szövegek egész egyéniek! A kliséknek, szokványos fordulatoknak nyoma sincs, sőt a frazírozás (egyes dallamrészek kifejező, értelmi tagolása – szerk.) is egészen furcsa helyenként. Talán ez is teszi, hogy a lemez első hallásra kissé ‘összefolyik’, nehezen emészthető. Ez azonban jó jel! Emlékszem, az Appetite-ot sem egészen értettem először… Ja, bocsánat az újabb hasonlítgatásokért.
Mit mondhatok még? Nagyon szívesen hallgatom ezt a lemezt, de már hallottam ezerszer az egészet. A fiúk nagyon jól megtanulták a leckét, de nem csak ők, és volt, aki egy kicsit hamarabb.
-x-
GANG GREEN: Older… Budweiser
Kiadó: RoadRunner / Írta: Boz Cordolla / Értékelés: 7
Amit Tankard jelent Németországnak, azt az USA-ban a Gang Green testesíti meg. A zenekar összes tagja elkötelezett sörfanatikus, egyetlen igaz, sírig tartó szerelmük a legismertebb amerikai sõrmárka, a Budweiser. Fotóikon, lemezborítóikon, dalszövegeikben állandóan találkozni ezzel a kiváló itallal, ezúttal a lemezcím is erre utal. Ha tud valaki angolul, már bizonyára harsányan kacag a szójátékon – magyarázni nem érdemes, lássuk inkább a zenét.
Már a nyitó nótánál meglepődtem, ugyanis egyáltalán nem erre voltam felkészülve, Egy, még előző korongjuknál, az OU812-nél is metalosabb muzsikát vártam, ehelyett Harry Doherty és társai visszatértek a korai punkos rock’n’roll zenéhez. Láthatóan nem érezték magukat kényelmesen a thrashhez közelítő stílusban feltehetően ősrajongóik is hangosan tiltakoztak és így maradt a posztpunk muzsika. A lemez hangzása is kiváló, habár nem abban az értelemben, ahogy egy HM lemeznek szólnia kell. A Gang Green gitárhangja nem feltűnősködik, még a szólók alatt is szokatlan a torzítás, helyette a dobok szólnak gyönyörűen.
Akit nem zavar a kicsit kommerszebb punkmuzsika, nyugodtan tegyen egy próbát a Gang Greennel. A csapat minden percben tud újat adni, kísérletezőkedvük legékesebb példája a lemezt záróballada (a sörhöz).
-x-
Hardcore Túltengés – DOCTOR AND THE CRIPPENS, SAW THROAT, THE NORTH ATLANTIC NOISE ATTACK
Kiadó: Manic Ears Rec. / Írta: Horváth Szabolcs / Értékelés: 8
Itthon valahogy mindig háttérbe szorult a HC. Pedig nem jelentéktelen a stílus rajongóinak száma.
Bevallom, eddig nem nagyon hallottam a Manic Ears cégről, akik nagy számban dobják piacra elsősorban HC-bandák albumait. Öt nagy- és egy kislemezhez volt most szerencsém, ebből a Doctor And The Crippens két LP-jéhez és egy kislemezéhez. Ha vegyítjük a korai brit punk/HC hangzását a mai japán HC tájfunnal, akkor fogalmunk lehet a ‘doktorékról’. Nem áll távol tőlük a cinikus, gúnyos szövegvilág sem.
Eddigi tapasztalataim alapján sem szokványosak a HC-albumok, de a Saw Throat még engem is meglepett. Az LP egy(!) dalból áll (igaz ez 8 részből tevődik össze). Mind a zene, mind a szöveg halálosan egyéni, különc. Ezt hallani kell!
Az utolsó egy dupla válogatásalbum, ez a teljesség igénye nélkül szeretne átfogó képet nyújtani a feltörő angol, amerikai HC-bandákról: Civilised Society, Extreme Noise Terror, Napalm Death, Ripcord, Septic Death, Desecration stb. Ez a lemez bizonyítja, hogy egy műfajon belül mennyiféle irányzat létezik. De, ha valamelyik nem tetszik, lehet ugrasztani a tűt a következőre.
HC-fanatikusok, remélem megjegyeztétek a kiadót: Manic Ears! Ez a ti cégetek!
x
Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/
