Skip to content

VAIN – San Francisco új hangja (1989)

Pár éve, ha az ember azt mondja, új zenekar érkezett a San Franciscó-i öböl környékéről, akkor mindenki biztos lehetett benne, a thrash stílus szaporodott újabb képviselővel. Ma már ez nem így van… Először jött a Sea Hags GN’R-stílusú, az utca érzését” kifejező sleaze zenéje, most pedig a Vain. A Vain első nagylemezét (No Respect) a Mötley Crüe és a Van Halen bemutatkozó lemezei korszakalkotó nagyságával említi egy lapon a kritika (múlt havi Hangpróbánkban a hónap lemeze lett – szerk.). Davy Vain aki az utóbbi évek legmagabiztosabb, legtökösebb frontembere pimasz hangja és a döngölő ikergitárok olyan amerikai rock’n’rollt eredményeznek, amely méltán hívta fel magára az Island kiadó szakembereinek figyelmét. Ugyanez a cég jelenteti meg a U2 és az Anthrax albumait is! A Vain albumát bűn nem a legnagyobb hangerőn bömböltetni, habár ez a lépés biztos nem fog a szomszédok kedvencévé előléptetni. De, ha az utolsó csepp energiát is ki akarod hozni a barázdák közül, egyszerűen nem tehetsz mást!

A holland Metal Hammer szerkesztősége vette fel a kapcsolatot a bandával és kért engedélyt az interjúra. Az újságíró majdnem kiejtette a kezéből a telefonkagylót, mikor a vonal túlsó végéről Davy Vain kiváló hollandsággal ezt mondta: „Hello, hogy vagy?” Az újságíró csendben próbálja ellenőrizni, nem zavarodott-e meg, miközben Davy még mindig hollandul megmagyarázza a „csodát”.

„Tudod, habár Amerikában születtem, pár évig Hollandiában éltünk. A mamám holland és mindig hollandul beszél hozzám. Mindent könnyedén megértek, de a helyes kiejtéssel azért vannak problémáim. Az általános iskola második és harmadik osztályát is Hollandiában végeztem, bizonyos szempontból hollandnak is vallom magam. Ezt nem gondoltad volna, ugye?”

Hát igen, így is mondhatjuk… S habár Davy igazán könnyedén fejezte ki magát, mégis inkább angolul folytattuk a beszélgetést.

„A Vain 1985-ben startolt, bár én már jó pár bandában játszottam korábban is. Azok azonban zsákutcának bizonyultak és elfojtott indulatokon kívül semmit nem adtak nekem. Akkoriban még gitáros voltam, de úgy döntöttem, megpróbálkozom az énekléssel. Ugyanekkor határoztam el, hogy ezentúl semmi másra, csak a saját megérzéseimre, ötleteimre hagyatkozom. Több megalkuvást már nem akartam. Minek? Pontosan tudtam, hogy mit akarok! Pár barátommal összeállva felvettünk egy demót, amelynek a metallicás Kirk Hammett volt a producere. Akkoriban még sokat foglalkozott ilyesmivel, de ma már nincs ideje erre. Amikor elkészült a demo, elkezdtem keresni a megfelelő zenészeket, hiszen, ahogy mondtam, a barátaim segítettek a felvételeknél. Számomra akkor is az volt a legfontosabb, hogy könnyen kezelhető, olyan arcokat találjak, akikkel jól ki tudok jönni. A mai Vain-felállás (képünkön balról jobbra: Tom Rickard dobos, James Scott gitáros, Davy Vain énekes, Ashley Mitchell basszusgitáros és Danny West gitáros) csak ilyenekből áll! Évek óta ismerjük egymást, tudjuk, hogy mindig számíthatunk a másikra és ez hihetetlen erőt, magabiztosságot ad. Azóta ez a felállásunk, ebben a bandában ismeretlen fogalom a tagcsere!”

A Bay Area mindig is híres volt thrash-bandáiról. Hogyhogy ti mégis energikus hard rockot játszotok és nem speed metalt?

„Három évvel ezelőtt még igen furcsán festettünk. Leginkább a New York Dollsra (a hetvenes évek legendás glam-bandája – szerk.) hasonlítottunk. Ennek köszönhetően aztán könnyedén felismerhetőek voltunk a rakásnyi thrash-csapat között, hamar találtunk saját rajongótábort. Kezdetben mindenki azt hitte, hogy pózolók vagyunk, de aztán rádöbbentek, hogy ez a zene nem nyalóka! Így aztán az összes thrash-banda testületileg járt a bulijainkra. Nagy különbség köztük és a Vain között az is, hogy mi egész más zenéken nőttünk fel, mint ők. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy a Death Angel első és második lemezén én legyek a producer. Az ilyen jellegű feladatokat a jövőben már nem tudom ugyan csinálni, de azért nagyon élveztem.”

Nem is gondolkodtatok soha azon, hogy Los Angelesbe költözzetek?

„Mi tagadás, megfordult a fejünkben, de ma már büszke vagyok, hogy nem tettük. Akkor voltunk nagyon dühösek, mikor Friscóban teltházas bulikat csináltunk, mindenki rólunk beszélt, de mivel itt nincs lemeztársaság szerződést senki nem ajánlott. Ezzel szemben lent L. A.-ben, ahol egymást érik a menedzsmentek és a lemezcégek, még a legrosszabb bandákat is rögtön szerződtették. A falra másztunk a dühtől! Zenei szempontból azonban sokkal jobb, hogy maradtunk, mert itt S. F.-ban kritikusabbak a rajongók, sokkal igényesebbek, így nem rekedhettünk meg egy bizonyos szinten. Évekkel ezelőtt együtt játszottunk a Poisonnal és a Guns N’ Rosesszal, s mivel ők L. A.-ben élnek, már szupersztárok voltak, mire mi egyáltalán tető alá tudtuk hozni a szerződést! Ezt azért elég nehéz volt megemésztenünk… A következőt okoskodtuk ki: szerződést kötöttünk pár L. A.-i bandával, hogy cserebulikat csinálunk, együtt lépünk fel L. A.-ban és Friscóban. Ez bejött… Nem kellett becsapnunk itteni rajongóinkat sem, és a szerződés is összejött pár hónap alatt!”

Mint zeneszerző, szövegíró és társproducer gondolom elég határozott elképzelésekkel léptél be a stúdióba…

„Mi az hogy! Olyan producer szóba sem jöhetett, aki a zenekar helyett talál ki egy bizonyos hangzást. Paul Northfield hangmérnök/producerrel (korábban a Rush és a Queensryche lemezein dolgozott) kitűnően megértettük egymást. Utálom, amikor zenekarok úgy mennek stúdióba, hogy viszik magukkal kedvenc lemezüket és annak hangzását próbálják meg reprodukálni, vagy még rosszabb, amikor annak az albumnak a producerét kérik fel a saját lemezük elkészítésére.  

Mi eleve olyat kerestünk, aki a mi saját hangzásunkat lemezre képes ültetni. Egy banda ne más akarjon lenni, hanem saját maga – szerintem. Mindent megpróbáltunk élőben felvenni, elsőre – ha nem sikerült, újra eljátszottuk, amíg össze nem jött. Az éneket külön vettük fel, de azt sem apróztuk szét, hanem első, legfeljebb második nekifutásra felénekeltem a dalokat. 

Olyan élő hangzást akartunk, amilyen csak lehetséges egy stúdióban. Akárhányszor csak meghallgatok egy arany- vagy platinalemezt, és az teljesen simára producelt, előre kiszámítható, izgalommentes – megkérdőjelezem, hogy helyesen cselekedtünk-e. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolunk ilyesmire. Azok a lemezek tele vannak stúdiótrükkökkel, mesterséges vokálokkal, dobkomputerrel és az emberek megveszik. De aztán meghallgatom a mi lemezünket és rájövök, hogy az az igazi. 

Mi nem írunk más témáról, mint a szex és a rock, ez az, ami minket érdekel. Ha valaki ennél többet szeretne, az vegye meg Sting lemezeit! Szóval a saját dalainkat játsszuk a saját felfogásunkban és amíg elégedettek vagyunk, nem érdekel bennünket, hogy két darab fogy majd el a lemezből, vagy kétmillió!”

Michel Van de Moosdjik

x

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOKhttps://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/

nka
KERESÉS
Hammer 354
megjelenés: március 5.
A DIGITÁLIS KIADÁST
KERESD A LAPTAPÍR OLDALÁN!
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. HANABIE.
    Reborn Superstar!
  2. NEMOPHILA
    Evolve
  3. BAND-MAID
    Unseen World
  4. TRIDENT
    Advance Generation
  5. FATE GEAR
    The Sky Prison
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SUFFOCATION
    Hymns From The Apocrypha
  2. NIGHT IN GALES
    The Black Stream
  3. BJØRKØ
    Heartrot
  4. ASINHELL
    Impii Hora
  5. ROTTEN CASKET
    Zombicron
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
Posta János
szerkesztő
  1. THE VISION BLEAK
    Weird Tales
  2. SULDUSK
    Anthesis
  3. ALFAHANNE
    Vår tid är nu
  4. BORKNAGAR
    Fall
  5. ECCLESIA
    Ecclesia Militans
HAJÓGYÁR x hw