Havi Metal
Elképedve tapasztaltuk itt a szerkesztőségben, hogy sosem látott mennyiségű magyar anyag áramlik az irodába. És most nem a szokásos demó­dömpingre gondolok, hanem a teljes értékű albumokra, legyenek azok kazetta-, CD- vagy LP-formátumúak. Egyszerűen hihetetlen, hogy miközben a lemezvásárló rajongó egyre nehezebben él meg, a kiadók éppen most kezdik ontani a termékeket számolatlanul. (Cselőtei László)

Forró Drót
A Slayerben jelenleg a forbiddenes Paul Bostaph dobol, de Arayáék nem hajlandóak konkrét választ adni arra, hogy Dave Lombardo véglegesen vagy csupán átmenetileg, gyermeke megszületésének idejére szállt ki a csapatból.
Rob Halford új projektje, a Fight névre hallgató banda úgy látszik nagyobb vihart kavart, mint azt bárki gondolta volna. A Judas Priest kiadója arra kényszerítette Robot, hogy válasszon a két zenekar között és Rob egyelőre papíron kilépett a Priestből…

Változó alkotás
„Mondhatom, hogy a gyors nótáink is sokkal direktebbek, belemásznak az ember arcába. Keményebben és egyszerűbben játszunk, mint azelőtt, mondhatnám hardcore-osabban. De hadd ne ragozzam tovább, legyen elég annyi, hogy ez egy hangulatos, nagyon furcsa, néhol egészen pszichedelikus anyag. […] Ha meg is változtattuk a zenei irányvonalunkat, azt underground szinten tettük. Senki sem mondhatja ránk, hogy a sikerért eladtuk volna magunkat.” – Mille Petrozza, Kreator

A lázadás művészei
„Hogy őszinte legyek, kezdetben senki sem akart bennünket elfogadni! Az első lemezünk megjelenése utána az összes punk fanzine minket nevezett a világ legrosszabb csapatá­nak. Mivel, szerintük túl metalosak voltunk. A metal fanzine-ek pedig túlságosan punknak tartottak minket. Akkoriban senkinek sem bírtunk a kedvére tenni. Nem mintha különösebben akartunk volna…” – Mick Muir, Suicidal Tendencies

Szex helyett western
„Eléggé kimerítő volt az első anyag, ami a szexet illeti. Szöveg szempontjából teljesen kifáradt a dolog. Mindenki azt várja, hogy lucskos, szaftos szöveg lesz az új nótákban és nem lesz az. Ha az lenne, akkor meg mindenki húzná a száját, hogy ez már unalmas… Ami divattá válik, attól mi gyorsan elmenekülünk. Most nagy divat motorosnak, mocskosnak lenni. Mi már mocskos cowboyok vagyunk…” – Szendrei Zsolt, Sex Action

Techno poptól az ipari metalig
„Szívből gyűlölöm az I-betűs szót, amit használtál (ipari). Soha életemben nem dolgoztam gyárban és soha életemben nem lengettem franciakulcsokat a színpadon. Az ilyesmi a Test Dept vagy az SBK dolga, nem igaz? A mi zenénk ennél sokkal agresszívebb, sokkal lényegretörőbb, tartalmasabb. Mi nem hordókkal és kalapácsokkal alkotjuk a nótákat, hanem samplerek, zenei őrület segítségével. Mi Káoszt produkálunk, nagy K-val!” – Al Jourgensen, Ministry

Demonstráció
Komolyan, még csak megsaccolni sem tudom, vajon hányan szeretik a Diktá­tort Magyarországon. Pedig érdekes lenne megtudni. A Diktátor ugyanis olyan speciális, gyakran zenei kísérletnek is beillő muzsikát produkál, amiről nem lehet tudni, milyen hatást gyakorol a közönségre. Derzsi Bálint továbbra is egyéni felfogású szövegeket kreál. A nóták zenei megoldásai is eltérnek a szabványostól. Igazából azonban én sem tudom megmondani, mindez együtt jó vagy teljesen elvetélt próbálkozás. (Cselőtei László)  

SOKKOLÓ KORONGOK

DAMN YANKEES: Don’t Tread – A Hónap Albuma
Ezek az átkozott vén rókák egészen egyszerűen mindent tudnak a rockmuzsikáról, s ennyi év után is több bennük a feeling és a friss energia, mint az összes mai divatzenekarban együttvéve. Minden egyes átkozott dal egy bemutató arról, hogyan is kell ezt csinálni – hangszeres munka, vokális munka, hangszerelés. Ezek az átkozott jenkik mindenkinél jobban tudják. – Szűts László / 10

SING-SING: Élve vagy halva
Végre sikerült Abaházi Csabá­ból kihozni, ami benne van! Nem többet és nem kevesebbet, pont annyit, és ez máris óriásit lendített a Sing-Sing új, harmadik lemezén. Kétségtelenül az eddig legjobban megszólaló, legérettebb anyaguk, talán nem olyan slágeres, mint az elődjei, de dallamokban ugyanúgy gazdag. – Lénárd László / 8

WARRIOR SOUL: Solutions From The Ghetto Nation
A Warrior Soulban látszólag minden megvan, ami kell egy áttöréshez a kilencvenes évek rockvilágában. Csak egy dolog nem stimmel, a zenekar postacíme. Ott ugyanis New York áll Seattle helyett… Fordított esetben a Warrior Soul éjjel-nappal nyomulna a Muzsik Televízióban, és már többmillióan rajonganának értük… Aki intelligens, gondolatébresztő hard rock/metal albumra vágyik, az ne is keressen mást a boltokban. – Lénárd László / 9

MONASTERY: Far From Christ
Óriási riffek rejtőzködnek itt, néhol doomos, morgothos megoldások és brutalitás minden szinten. A Monastery bemutatkozó anyaga ugyan nem egy elsöprően technikás death anyag, de egy kiváló debütálás, jól megfogva a death/thrash metal lényegét. – Boz Cordolla / 9

POKOLGÉP: Vedd el, ami jár
Tavaly új korszak jött el a Pokolgép történetében. A nagyívű, erős énekdallamok kora, amellyel együtt a tempók visszafogása is járt. Minden­képpen előrelépés, hiszen a fiúk eddig másra fektették a hangsúlyt. Legközelebb lazítanék a merev dobhangzáson, és még két-három dallal örvendeztetném meg a nagyérdeműt. Ez a lemez azonban sok maradandó értéket hordoz. – Cselőtei László / 8

CANNIBAL CORPSE: Tomb Of The Mutilated
A Cannibal Corpse csak nem változik. Új lemezük pontosan ugyanonnan folytatódik, ahol a második befejeződött. Iszonyatos tempók, szinte folyamatos pergőcsattogások adják meg a lemez alaphangulatát, melyet a gitárok durva fűrészelése csak még inkább fokoz. Aki eddig rajongó volt, az most sem csalódik, viszont, aki eddig nem szerette őket, az ezzel a lemezzel sem fog megbarátkozni. – Boz Cordolla / 10