A Vian a 2000-es évek első évtizedében volt aktív, igen fajin alter/ethno-rockot játszottak, de aztán hosszas szünet következett, mely eddig tartott. Időközben, rock téren leginkább a kurd származású énekes, Amang volt számottevően aktív, s a jelenleg Párizs-Devecser-Budapest vonalon, jobbára „távkapcsolatban” létező négyes egy három számos EP-vel jelentkezett, mely közeli rokona Amang egyes dalainak.
De helyesebb azt mondani, hogy a Kötelező EP nagyjából ott folytatja, ahol abbahagyták anno. Ezt a zenekart sosem érdekelték a zenei korlátok, bármit képesek beleszőni a dalaikba, ráadásul könnyedén, erőltetés nélkül. A Máshogy érjük el egy remek, megtekert riffel és erős groove-val nyit, amire kissé Black-out rokon ének jön, bár Amang ebbe is sző némi közel-keleties dallamot. A Kárpát mőbiusz címe éppenséggel utalhat Cziránku Sándor gitárzseni egyik zenekarára, mert tény, hogy az ő munkássága (s legfőképp a Barbaro) alapvető hatással volt a Vianra. De a népzenei hatás a Bánat ^2 c. dalban a legerősebb. Amang fájdalommal teli, visszhangos énekét a csaknem misztikus, fojtott hangulatú zene csak még hátborzongatóbbá teszi, ugyanakkor a több, mint 6 perces szerzemény végig beállt – az előző kettőben sokkal több a játék, a váltás.
A Vian egyik erőssége, hogy úgy zenélik le a srácok a csillagokat is az égről, hogy szinte fel sem tűnik, mekkora muzsikálás megy itt, mert olyan folyékony, természetes az egész. Jó, hogy visszatértek, s remélem, ez csak a kezdete a másodvirágzásnak! Nem tudom, mennyi esély van koncertre, de ha lesz, az is Kötelező.
