Skip to content

Címke: hét pont

A monotonitás továbbra is része a Megalith Levitation zenéjének, a zúgó-bógó riffelés mellett a gitárharmóniáknak is van egy súlyos, delejező, ólmos jellege.
A monotonitás továbbra is része a Megalith Levitation zenéjének, a zúgó-bógó riffelés mellett a gitárharmóniáknak is van egy súlyos, delejező, ólmos jellege.
Nem hoz új színeket a doom palettára a Mesmur albuma, de a Chthonic a műfaj értő művelőinek a műhelyében készült, amit alátámaszt a zene hangulata, ami az esetlegesen felbukkanó kevésbé erős részeket is áthidalja, megemeli.
Nem hoz új színeket a doom palettára a Mesmur albuma, de a Chthonic a műfaj értő művelőinek a műhelyében készült, amit alátámaszt a zene hangulata, ami az esetlegesen felbukkanó kevésbé erős részeket is áthidalja, megemeli.
Az összkép nem mutat jelentős elmozdulást a black metaltól. Talán kissé elmozdul a szürrealitás felé, ám minden tényezője ismerős annak számára, aki évtizedek óta foglalkozik a műfajjal.
Az összkép nem mutat jelentős elmozdulást a black metaltól. Talán kissé elmozdul a szürrealitás felé, ám minden tényezője ismerős annak számára, aki évtizedek óta foglalkozik a műfajjal.
A „normál” death metal bandák strand-popzenét adnak elő az Impetuous Ritual gárdájához képest, amelyben egyrészt az ultrazajos, maximálisan torzított gitárokkal ellátott hangzásnak, másrészt magának a kakofonikus játéknak van szerepe.
A „normál” death metal bandák strand-popzenét adnak elő az Impetuous Ritual gárdájához képest, amelyben egyrészt az ultrazajos, maximálisan torzított gitárokkal ellátott hangzásnak, másrészt magának a kakofonikus játéknak van szerepe.
A Nemesis & Nativity egy masszívan az atmoszférára, egy melankolikus, komor zene miliő kialakítására, érzékletes bemutatására támaszkodó album, ahol a dalszerzés vonalán még messze nincsenek kiaknázva a lehetőségek.
A Nemesis & Nativity egy masszívan az atmoszférára, egy melankolikus, komor zene miliő kialakítására, érzékletes bemutatására támaszkodó album, ahol a dalszerzés vonalán még messze nincsenek kiaknázva a lehetőségek.
Doom metalról lévén szó, az általános atmoszféra meglehetősen sötét, azonban ez nem a nyirkos novemberi esték méla melankóliája, hanem sokkal inkább a monolitikus tengerparti szikla szürkesége vagy a viharos szelek által szabdalt kopár fennsík komorsága.
Doom metalról lévén szó, az általános atmoszféra meglehetősen sötét, azonban ez nem a nyirkos novemberi esték méla melankóliája, hanem sokkal inkább a monolitikus tengerparti szikla szürkesége vagy a viharos szelek által szabdalt kopár fennsík komorsága.
Amit a VoidCeremony új albumán hallunk, az technikás death metal kivételesen képzett zenészek előadásában; sokszor olyan a zene, mintha egy death-jazz-kurzust hallanánk, ahol a tagság bemutatja, miképpen kell az ilyesmit összetett módon, mégis zeneiséggel átitatva bemutatni.
Amit a VoidCeremony új albumán hallunk, az technikás death metal kivételesen képzett zenészek előadásában; sokszor olyan a zene, mintha egy death-jazz-kurzust hallanánk, ahol a tagság bemutatja, miképpen kell az ilyesmit összetett módon, mégis zeneiséggel átitatva bemutatni.
Mintha egy őrült avantgárd festményt néznénk, tele foltokkal, éles szögekkel, vastag festékfoltokkal, s bármennyire szeretnénk, nehezen tudunk rendet vágni a látott képen. Ebből következően nehéz konkrét szerzeményekre bukkanni az albumon.
Mintha egy őrült avantgárd festményt néznénk, tele foltokkal, éles szögekkel, vastag festékfoltokkal, s bármennyire szeretnénk, nehezen tudunk rendet vágni a látott képen. Ebből következően nehéz konkrét szerzeményekre bukkanni az albumon.