A 2006-ban alakult ausztrál Impetuous Ritual a 2009-ben megjelent Relentless Execution Of Ceremonial Excrescence-szel azonmód a legpusztítóbb death metal élbolyába verekedte föl magát, s e kompromisszummentes hozzáállást az évek során nemcsak megőrizték, de fokozni is tudták. E helyütt túl sok vigaszra ne számítson senki, mert egy olyan csapat, amelyben Portal- és Grave Upheaval-tagok kavarják a kondért, nem sok jóra lehet számítani. Az Impetuous Ritual nem annyira csavaros, mint a Portal, viszont jóval kuszább, mint a Grave Upheaval, s emellett maximálisan pusztító. Azzal a hangzásképpel, amivel az Inquitous Barbarik Synthesis című negyedik album rendelkezik, eleve rendkívüli módon nehéz az anyaghoz közelíteni.
Amint elindul a nyitó szám, a Sanguinary Abstraction, belekerülünk egy szakadatlanul forrongó örvénybe, melynek végeztével, ötven perc után, úgy kell visszaállítani az érzékeinket, tesztelni megkínzott hallójáratainkat. A „normál” death metal bandák strand-popzenét adnak elő az Impetuous Ritual gárdájához képest, amelyben egyrészt a vázolt ultrazajos, maximálisan torzított gitárokkal ellátott hangzásnak, másrészt magának a kakofonikus játéknak van szerepe. Jó példa erre a Psychic Necrosis, mely tétel, amennyire ki lehet venni a bábeli zűrzavarból, lassabb, ugyanakkor a gitárok, a basszus elképesztő, kaotikus zajförgeteget produkálnak. Valahol itt keresendő az ausztrálok zenéjének a kulcsa: a death metalt elvinni a legvégső határig, amíg szép lassan addig hevítik, ütik az anyagot, amíg cseppfolyóssá nem válik, felismerhetetlenné nem transzformálódik. Az Iniquitous Barbarik Ritual kíméletlen anyaga ennek a kvázi-alkímiai műveletnek a folyamatát írja le, s képezi végpontját.
Az említett Psychic Necrosis a tétel második felében maximalizálja a zaj mértékét: a mély hörgések egybefolynak a hangszeres poklokkal, mintha egy várfal magasságú lávafolyam fortyogna körülöttünk. Egy-egy hang, pengetés erejéig látszólag tisztul a kép, de a hőség nem enged, s a zajáramlat mar szét mindent maga körül. Mindez folytatódik a Sacreligious Penance-ben, majd következik a záró Metempsychosis, amiben a téboly eléri csúcspontját; mind sebességben, mint brutalitásban felteszik a pontot az „i”-re, majd kileheli bűzös lelkét a zajkreatúra. Csak erős idegzetűeknek és tűrőképességűeknek szól ez a vészjósló dal.
