The War To End All Wars címmel a múlz hónapban jött ki az új Sabaton stúdióalbum, amelynek témája, akárcsak az elődje, a 2019-es The Soundtrack to the Great War esetében, az első világháború. Úgy volt, hogy március közepén Budapesten játszanak a The Hu és a Lordi társaságában, azonban a komplett Európa-turnét kénytelenek voltak augusztusra halasztani. Az új magyar dátum: 2022. augusztus 20., a helyszín a Barba Negra, és most már azt is tudni, hogy a svéd Avatar és a Dynazty játszik velük.
A Ghost-címlapos áprilisi HammerWorld magazinban egy alapos interjút találsz Joakim Brodén énekessel.
Ez az új lemez a témáját tekintve az előző folytatása, hiszen most is az első világháború történeteiből válogattatok. Hogyan, miért alakult ez így?
„Több okot is tudok mondani. Amikor a The Great War lemezt befejeztük, mi is azt hittük, hogy végeztünk az első világháborúval. Azt tudtuk persze, hogy a Hellfighters és a Christmas Truce témáival szeretnénk még foglalkozni, mert ezeknek a szövege már adott volt, viszont a megfelelő zene még hiányzott. Úgy voltunk vele, hogy ezekre valamikor, valamilyen formában visszatérünk majd. De végül úgy éreztük, hogy maradtak még elmeséletlen történetek, és a turné közben a rajongóktól is hallottunk további első világháborús sztorikat. Nem is értettem, hogy a pokolba nem ismertük ezeket azelőtt! Majd megtörtént az elképzelhetetlen: a turnézást 2020 márciusában félbe kellett szakítanunk. Jártunk Amerikában, játszottunk Európában, az orosz turné felénél tartottunk akkor, viszont kimaradt Latin-Amerika, Ausztrália, Japán…
Miután haza kellett mennünk, azonnal zenét kezdtünk írni, és már ez elején a Christmas Truce-on járt a fejem, mert nagyon szerettem volna, hogy abból a dalból legyen valami. Aztán tudatosult bennünk, hogy ez az egész bezárósdi egyáltalán nem lesz rövid, így akár hasznosan is tölthetnénk az időt. Nekiláttunk hát az új lemez megírásának, de úgy éreztük, hogy ha elkalandozunk egy másik történelmi korba, akkor a The Great War dalai már nem lesznek annyira relevánsak. Ami egyáltalán nem is lenne probléma például nálatok, mert Magyarországon játszottunk a The Great War lemezzel, de képzeld el, ha Japánba mondjuk Napóleon életét bemutató új dalokkal megyünk, miközben azért a The Great War nótáit is szeretnénk bemutatni. Ha a pandémiában van bármi pozitív, az az, hogy ez az album egyáltalán megszületett. Ha nem kényszerültünk volna arra, hogy már az előző lemez megjelenése után fél évvel belefogjunk, akkor ez a lemez most nem lenne, mert 2021 végéig folyamatosan turnéztunk volna.”
Nem volt nehéz mentálisan visszarázódni a dalszerző üzemmódba?
„Nagyon nehéz volt. Általában egy lemez után legalább egy évre van szükségem ahhoz, hogy kipihenjem az egészet, hogy egyáltalán akarjak újra zenét írni. Néha persze beugrik egy-egy ötlet, de hogy ténylegesen belefogjak egy kreatív folyamatba, ahhoz időre van szükségem. Ráadásul az új album mellett született két különálló dalunk is, a Livgardet és a Defence Of Moscow feldolgozás, és azokon is sokat dolgoztunk. Ja, és a World Of Tanks videójátékhoz is készült egy dal, a Steel Commanders! Talán ez a nehéz visszarázódás is közrejátszott abban, hogy most sok dalt írtam másokkal, például Chrisszel (Chris Rörland gitáros), szerintem vele dolgoztam a legtöbbet. Együtt kezdtünk neki a karanténnak is, ami úgy indult, hogy bezárkóztunk a Sabaton-főhadiszállásra vedelni… (nevet) Ami aztán zeneszerzésbe csapott át.”
Hogyan élted meg a lezárások elejét?
„Elég fura volt. Még javában turnéztunk Oroszországban, amikor Európa szép lassan bezárt. Azon gondolkoztunk, hogy egyáltalán haza tudunk-e jutni. Oroszországban nem volt semmilyen korlátozás, mi meg nem akartunk a rajongóknak csalódást okozni, úgyhogy nyomtuk, amíg csak lehetett. Európában már sok helyen két hete zárva volt minden, mire végül hazaértünk. Chrisszel és a dobtechnikusunkkal vettünk a reptéren egy rakás kaját meg rengeteg alkoholt, és bezárkóztunk a próbahelyre két hétre, hogy ha haza is hoztunk valami szart a turnéról, azt ne szórjuk szét a szeretteinknek. Végül is nem volt ez olyan rossz… Veszélyes mennyiségű piánk volt, zenéltünk, lazítottunk, videójátékokat nyomtunk… (nevet) Leszámítva, hogy nagyjából a padlón aludtunk. De azért edzeni is elkezdtünk, mert két hét bezártság nem tesz jót a fizikumnak!” (nevet)
SABATON – Race To The Sea
(a 2022-es The War To End All Wars albumhoz)
Az a rengeteg szesz sem lehetett egy egészséges léböjt kúra…
„A májammal utána nem is voltam egy ideig beszélő viszonyban! (nevet) De mindenki azt mondta, hogy fertőtleníteni kell, és mi ezt szigorúan vettük… Amúgy viszont normális életet élhettem a lezárós időszakban is, kertes házban, vidéken. Nyilván megnehezítette az életünket az egész, egy rakás pénzt is elbuktunk, de csődbe azért nem vitte a bandát. Tudni kell, hogy Norvégiában élek, közel a svéd határhoz, és a legfurább talán az volt, hogy először lehetett ott határőrökkel találkozni. Ilyen talán a második világháború óta nem volt arrafelé. Céges igazolás kellett, hogy átléphessem a határt, úgyhogy a saját cégem nevében írtam magamnak egy papírt! (nevet) Szürreális… Aztán kellett teszt, meg minden hülyeség, hogy visszamehessek Norvégiába, de nagyjából azért normálisan folytathattam az életemet. Az északi országok szerencsére nem estek annyira pánikba. Legalább kiélvezhettem a vidéki életet, és mehettem túrázni is, ami az egyik kedvenc hobbim. Erdők és hegyek?
Pont ott vannak a házam mögött! Más nem is kellett, hogy feltöltődjek.”
Kanyarodjunk kicsit vissza a zenéhez! Az új lemezről mely dalok a nagy kedvencek nálad?
„Az egyik személyes nagy kedvencem a Christmas Truce. Sabaton, de egyáltalán nem hasonlít semmire, amit korábban csináltunk. Büszke vagyok arra is, hogy a Dreadnought mennyire régisulis Sabaton, mégsem másoltuk önmagunkat. Egy csomó kedves emlékem van a The Valley Of Death megírásáról is, Chrisszel rengeteget hülyéskedtünk közben. Annak az adta az alapötletét, hogy manapság milyen kevés dal emlékeztet a 80-as évek gitárhőseire, manapság inkább csak döngölős gitártémákkal vannak tele a nóták, nincsenek harmóniák és dallamok a riffekben, csak egy rohadt ritmus. Hol hallasz olyan dalokat, mint a Jake E Lee-korszakos Ozzy vagy a Van Halen? Tudod, mire gondolok. Na, így született meg a The Valley Of Death.”
SABATON – Christmas Truce
(a 2022-es The War To End All Wars albumhoz)
Ma is billentyűs hangszereken írsz zenéket?
„Gitározom is, demókat is készítek így, de amikor Chris is velem van, inkább átváltok szintire, hiszen ő sokkal-sokkal jobban gitározik. De ha egyedül írok, akkor vagy gitár van a kezemben, vagy szintizem. Helyzete válogatja. Basszusgitáron és zongorán is egész jól játszom szerintem, a doboláshoz viszont kicsit sem értek, így a demókat programozott dobokkal veszem fel. Hannes aztán úgyis hozzáteszi a magáét, amitől sokkal jobb lesz az egész. Néha még a gitárszólamokon is módosítani kell, ha Hannes átgyúrja a ritmusokat. Tehát nem úgy kell ezt elképzelni, hogy minden dobütés és minden gitártéma ki van találva, de szeretem, ha van egy dalváz, mire elérkezünk a közös munkához. Aztán a stúdióba már 90%-os dalokat viszünk, ott már kevés dolog szokott változni. A csapatban mindenkinek megvan a maga feladata, mindenki hozza a saját ötleteit, a saját egyéniségét, tudását. Az alapítók közül már csak ketten vagyunk, és köztünk is van egyfajta munkamegosztás. Általánosságban elmondható, hogy a zenei rész inkább hozzám tartozik, az üzleti és marketing teendők pedig Pärhoz.”
Mi az első dolog, ami eszedbe jut Magyarországról? Nem ér a pálinkát mondani!
„Eszemben sincs azt mondani, mert egyből eszembe jut az a förtelmes másnap, amit okoz! (nevet) Viccet félretéve, a legelső magyar koncert jut eszembe, a Petőfi Csarnokban 2007-ben, amikor a Therion és a Grave Digger előtt turnéztunk. Szerintem az első alkalmat mindig jobban megjegyzi az ember, ráadásul az számomra egy nagyon fontos turné volt. Azóta is rendszeresen visszatérünk hozzátok, úgyhogy rengeteg kedves emlékem van Magyarországról. A pálinka persze ikonikus lett az évek során, és nem is tudnék úgy Magyarországra gondolni, hogy az ne jutna eszembe… Már nem is tudom pontosan, hogyan kezdődött, de talán áramszünet lehetett egy fesztiválon, a közönség meg elkezdte skandálni, hogy ’Pá-lin-ka! Pá-lin-ka!’, és hoztak is fel nekünk a színpadra. Amíg a technikai nehézségeket megoldották, ittunk a közönséggel… Valahogy így alakult ki, hogy ti azt kiabáljátok, pálinka, én meg iszom egyet! (nevet) Azóta rengeteg különféle pálinkát kóstoltam, és megtudtam azt is, hogy sokan otthon készítik, ezért mindegyik teljesen más, attól függően, hogy hogyan, miből készül. Eszméletlen sok pálinkát kaptunk már nálatok, és ha elég részeg az ember, nem is érdekli az íze… Csak azt tudom, hogy másnap piszokul fog fájni a fejem!” (nevet)
Más országokban is van ilyesmi szokás a Sabaton bulikon?
„Németországban ugyanez megy a sörrel… ’Noch ein bier!’ Ez meg úgy kezdődött, hogy néha a dalok között nem tudtam mit mondani, csak ittam egyet és kiáltottam, hogy még egy sör… A közönség ezt vette át. A cseheknél is megy a ’Ještě jedno pivo!’, a lengyeleknél dettó. Tudod, amikor eljutsz egy új országba, az elsők között tanulod meg, hogyan kell sört kérni. A ’szia’ és a ’köszönöm’ után rögtön a ’kérek egy sört’ jön, meg a ’piálni szeretnék’! (nevet) Ha ittunk egy sört a színpadon, mondtuk a közönségnek is, hogy ’Cheers!’, ők meg egy idő után megtanították, hogy van ez az ő nyelvükön. Tudom ám azt is, hogy ’Egészségedre!’… De ez olyan országokra igaz csak, ahová már jó ideje visszajárunk, és ahol a korai éveinktől kezdve játszunk. Inkább Európára jellemző, Amerikában például semmi ilyesmi nincs.”
A teljes interjút megtalálod a Ghost-címlapos áprilisi HammerWorld magazinban.
