A nyugatnémet Darkness nem alkuszik! Legfrissebb, harmadik nagylemezük ugyanúgy kezdődik, mint ahogy a másodikat, a Defenders Of Justice-t befejezték, azaz nyaktörő tempóban. Azonban a Soldiers című szerzemény – az LP többi dalával együtt – közel sem marad ilyen kiszámítható….
Már a nyitó nóta tempója is váltakozik, lelassul-visszagyorsul, jóval komplexebb, mint a Darkness korábbi produkciói. Ugrásszerűen fejlődött a csapat minden tagja… mintha nem is ugyanazok a zenészek játszották volna fel ezt a lemezt, mint az előző kettőt. Olly hangja nemcsak rengeteget javult, erősödött, sőt kiszínesedett, hanem angol kiejtése is rendbejött. Korábban csak egyes szavakat értettem tisztán a dalokból, ezúttal már a mondanivaló kilencven százaléka világossá válik a másodszori hallgatáskor. Eltűnt az amatőr jelleg a gitárszólókból, kiállásokból, a dalok felépítése, ha nem is korszakalkotó, de alapos munkát sejtet. Az egész zenét arra építették, ami a Darkness erőssége: a basszusgitáros, Thomas játéka. Virtuózan kezeli a hangszert és ezt szerencsére az anyag mixelésekor is tudta mindenki, mert gyönyörűen szól a basszusgitár. Már a kettes lemezen, Thomas belépése után kihasználták tehetségét, bár nem maradéktalanul. A gitárok most még hátrább húzódtak és ez azt eredményezi, hogy a hangzás kevésbé fémes, mint inkább egyenesen jazzes. Ez azonban nem probléma, mert a Darkness ezáltal jut felismerhető, önálló hangzáshoz. Elég csak az Under Controlt (kedvenc dalom) vagy a basszusszólót meghallgatni ahhoz, hogy egy csapásra elszálljon minden rossz emlék, ami a Darkness névhez kapcsolódhatott az elmúlt években. A legtökéletesebb bizonyítéka a fejlődésnek azonban mégis a Burial című szám, amely nem más, mint az első album (Death Squad 87) Burial At Sea dalának átdolgozott, javított változata. Ég és föld!
Az új Darkness LP közel sem tökéletes (a dobos messze van még attól, hogy Thomas méltó társa lehessen), de igen erős, ígéretes anyag. Melegen ajánlott lemez!.
x
Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/
