Kiadó: H-Music / Írta: Uzseka Norbert / 10
Az első Wall Of Sleep-anyag 22 éve jelent meg, és már annak is úgy hat-hét éve, hogy harmadik énekesük, Bátky ’BZ’ Zoltán a csapatban van. És bár a vele készült első album, a The Road Through The Never is nagyon erős volt, a The Kingdom még azt is felülmúlja.
Aki követte a csapat pályáját, nem lepődhet meg azon, hogy mára a Black Sabbath-féle doom hatása igen visszaszorult, de a lemezt pont egy sabbathista, bár gyorsabb riffel nyitja a Maelstrom. Erős nóta, ahogy a csaknem villantós gitárszóló is. A már-már Candlemass-módra baljósan induló Letters from the Sea viszont olyan, hogy ha azt mondanák, a Metallica a Fekete Album és a Load között félúton írta, csak azt kérdezném, miért hagyták le a Loadról?! Bár a zene zömét Füleki Sándor gitáros jegyzi, a hangulatos, jobbára akusztikus Ouroboros MMMXC a másik hathúros, Kemencei Balázs szerzeménye, és szép átvezetést ad a lemez egyik legdallamosabb, legslágeresebb tételéhez, melynek zenei alapját viszont BZ hozta. A The Last Straw eleji riff Moodnak is elmenne (Sanyi mester legendás első doom bandája volt az), ám aztán hatalmas hard rock himnusz lesz belőle, aminek 3 perc 41 másodpercébe a Whitesnake-től a Queensryche-ig csomó mindent bele lehet hallani, és épp az benne a zseniális, hogy ismerősnek ható témákból lesz mégis teljesen önálló, kitörölhetetlen dallá.
A Left Behind jóval zorkóbb tétel, Alice In Chainst idéző dallamokkal, és a végén a korai WOS-időkre utaló, hosszas riffeléssel. A Kingdom is jó koszos riffel nyit, de aztán visszajön a csaknem bársonyos hangzás, és olyan ének- meg gitárdallam, amin tisztán érződik, hogy BZ ebbe is hozott zenei témákat. A Spirit Healerben aztán Hammond-szőnyeg és southernbe csapó hard rock van, meg olyan refrén, hogy attól garantáltan jobban fogod érezni magad.
És akkor ezt fejelik meg az erősen politikai töltetű Kingslayerrel, amiben Sanyi is, BZ is olyan melódiákat hoz, hogy a hideg futkározik a hátamon, és a záró, 8:33 hosszú The Plague-gel. Az utóbbi BZ-s albumokon szinte szokássá vált, hogy az utolsó dal monumentális és katartikus, itt sincs máshogy. Történetmesélős, misztikus hangulatú szám ez, mely a Tony Martin-os Sabbath-lemezekre is felfért volna. Hátborzongató hangulata van, és valami gyönyörű, ahogy a végén a harangok és a Crimson Glory-emlékeket idéző akusztikus gitár levezetik. Mestermű, ahogy az egész album. A hangzás is, ami úgy tud finom lenni, hogy nem vész el az ereje, súlya, természetessége.
Lehet mondani, hogy Sanyiék semmi újat nem találtak ki. De számtalan régi zenekar van, amely csak ismételgetni tudja a régi trükköket, ám nem érzed úgy, hogy egy-egy újabb albumukat olyan szívesen vennéd elő, mint a régi klasszikusokat. A The Kingdom viszont olyan erős, olyan feelinges, ízes, míves, annyi erős témával mindegyik zenész részéről, hogy messze többet ad, mint az említettek. Jó látni, hogy ezek a régi, kipróbált arcok ma is ilyen frissen, ennyi szívet-lelket a dalokba öntve tudnak zenélni, anélkül, hogy porosnak, megfáradtnak, lejárt lemeznek hatna.
–
A lemezkritika eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
–
„Hú, de jól sikerült ez az album! Most talán kevésbé doom, inkább melodikus metal retro érzésekkel alaposan megpakolva. Kiváló énekdallamok (a refrének különösen erősek), érzékeny, fantáziadús, többszólamú gitározás! Tiszta libabőr vagyok!”
– Cselőtei László / 10
„Napok óta mást sem hallgatok, mint az új Wall of Sleep-lemezt. Döbbenetesen erős lett, a világon bárhol megállná a helyét, jó is lenne, ha végül nem csak a miénk maradna! A The Kingdom a legjobb példa arra, hogy attól még, hogy valaki ezer éve zenél, nem kell a múlt sikerei mögé bújnia, írhat olyan minőségű albumot, ami csakis a legjobbjaihoz hasonlítható. Sőt!”
– Pintér Miklós / 10
„Az előző BZ-s lemez is tetszett, de érzésem szerint a kooperáció mostanra érett be igazán. Elődjénél egy kicsivel még tartalmasabb, mélyebb és rétegzettebb ez az album, a komoly szövegi koncepció pedig külön figyelmet érdemel. Gondoltam, hogy jó lesz, de még ehhez képest is megleptek vele. A teljesítmény és a pontszám is maximális.”
– Schmidt Péter / 10
„A Holdampf-éra legkoszosabb riffjeinek és a BZ-korszak hard rockos dallamainak remekbe szabott házasítása, modernizált költösben. Nagyon sokszor hallgatós!”
– Gáti Viktor / 9
„Rendkívül erős album, akárcsak a Magma Rise egy évvel ezelőtti korongja, vagy a legutóbbi At Night I Fly-nagylemez, ami ugyancsak Bátky Zolival készült. Ha van valami, amit érdemes lenne megmutatnunk a világnak, akkor az egyértelműen ez a vonal. Metalszíntéren ez a magyar premier liga.”
– Gyuricza Ferenc / 9
„Nekem inkább a régebbi cuccok jöttek be a WoS-tól és erről az albumról is a súlyosabb, direktebb dalok. A progos meg slágergyanús témák annyira nem, de ez az album azért eléggé világszínvonalú meggyőzőerővel bír. Királyság.”
– Kánya Ferenc / 8
„Van itt pár bitang nagy nóta: Spirit Healer, Letters From The Sea, The Kingdom…”
– Kiss Gábor / 8
„Szerintem sokan lesznek olyanok, akit azt mondják majd: megérte hét évet várni az új WoS-lemezre! Hallatszik, hogy Füleki Sanyiék nem láblógatással töltötték az elmúlt időszakot. A stílus határait maximálisan feszegetve, néhol át-átlépve is sikerült egy nagyon kerek, egységes, és ami nem mellékes, kiváló megszólalással bíró doom metal albummal előállniuk.”
– Zubor Olly / 8
