Kiadó: Napalm Records / Írta: Szénégető Richárd / 9
Joseph Michael Poole, vagyis Wednesday 13 elég kacifántos utat járt be a zeneiparban. A horror punk egyik legnagyobb bandájában, a Murderdollsban, ahol olyan társa volt, mint Joey Jordison, szerintem elért a csúcsra, de abba nyilván nem hagyta, mikor az szétszéledt. Első lemeze mára megkerülhetetlen a műfajban és még utána is bőven volt puskapor a cuccaiban, aztán valami elfogyott. De nagyon. A Condolences idején azt is hittem, elköszönünk egymástól, de szerencsére a kíváncsiságom mindig győz!
A Necrophase idején már éreztem, hogy kezd visszatérni a mágia, a Horrifier pedig egy kimondottan jól sikerült eresztés volt, így bevallom, a Mid Death Crisis esetén újra az történt, ami már nagyon régen nem, ha Mr. Poole dolgairól volt szó: vártam az új lemezt. És tudjátok mi történt? Nem csalódtam. Nagyon nem. Még az előző két album fényében is bőven jó lemez ez, rajta olyan dalokkal, amik kapcsán már most borítékolom: slágerek lesznek a koncerteken és a Halloween partykon. A bitangul megdörrenő 11 dal és intro visszarepít minket úgy 20 évvel ezelőttre és ott is hagy, úgy nosztalgiázva, hogy az önismétlést sikerül messzire elkerülni. Megmondom őszintén, ezért külön hálás vagyok!
Nyilván nincsen itt spanyol viasz, de nem hiszem, hogy lenne olyan W13-fan, aki egy When The Devil Commands, In Misery vagy No Apologies hallatán nem kezd el széles mosollyal bólogatni és mondja: >na, EZ igen!< És kihangsúlyozom: tényleg nincsen itt semmi megfejtés, de pont ez a lényeg és pont ez az, amitől működni tud ez a korong! W13 pont ott akart megfejteni, ahol nem kell. Ide semmi más nem kell, csak seggszétrúgó punk and roll és persze vér, vér, vér, nyakonöntve egy nagy adag hangulattal, ez pedig most nagyon is itt van! Olyannyira, hogy nem lepne meg, ha az év végén még listára is kerülne a Mid Death Crisis és pár dala!
Szeretem, amikor valaki teszi a dolgát és ezáltal azt hozza, amit kell és pontosan úgy, ahogy kell. Ide tényleg nem agysebészet kell, csak jó dalok, amik most egy ideje újra vannak, mi pedig élvezzük ezt. Már csak egy frankó hazai buli kellene megint és teljes lenne a képlet!
–
A lemezkritika eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
–
„Ezredforduló környéke, az öreg Alice Cooper, Rob Zombie és Marilyn Manson is Antikrisztust játszik, izomból pukkasztják a polgárt. Wednesday 13 ezt a korszakot idézi meg újra és újra. Állatul szól, és ahogy mindig, a nóták sütnek, a refrének ragadnak. Vannak máshonnan ismerős témák is, de a Mid Death Crisis összességében igencsak erősebb, mint a legutóbbi albumok.”
– Kánya Ferenc / 9
„Stílusában teljesen rendben van az új W13, megpakolva sodró, harapós, fogós dalokkal, és mindennek tetejébe baromi jól szól az egész.”
– Gáti Viktor / 8
„Határozottan tetszik az a punk-szerű megközelítés, amivel Wednesday 13 ezúttal is új ízt hozott zenéjébe. Joseph Michael Poole nemcsak vizuálisan, azaz a küllemét tekintve ismerhető fel azonnal, a zenéje is markáns , könnyen beazonosítható, ugyanakkor mindig az valami pluszt, így kerüli el, hogy egysíkú, unalmas és kiszámítható legyen.”
– Gyuricza Ferenc / 8
„Kifejezetten szerettem Alice Cooper Brutal Planet/Dragontown korszakát, szóval a Mid Death Crises is bejön.”
– Kiss Gábor / 8
„Alice Cooper lenézett egy White Zombie próbára?”
– Pintér Miklós / 8
„A Tetrarch egybefüggő zajmasszája után egészen üdítő volt hallgatni a Mid Death Crisis erőteljes riffjeit és feszes dobhangzását. Az persze az elejétől a végéig hallatszik, hogy Wednesday 13 mindig is hősként tekintett Alice Cooperre, de miért lenne ez probléma? Hangulatos kis korong ez, kifejezetten szórakoztató dalokkal.”
– Zubor Olly / 8
„Olyan, mintha Alice Coopert kevernéd Rob Zombie-val, adnál hozzá némi Disturbed-öt és egy kis sleaze/glam életérzést. A kreatív és termékeny énekes, Michael Poole (aki maga Wednesday 13) rendületlenül gyártja az albumokat. A legújabb nem kiemelkedő, de egynek jó!”
– Cselőtei László / 7
„Hangzásában Alice Cooper és a WASP ezredforduló környéki kvázi-indusztriál anyagaira, meg Ozzy Black Rain albumára hajaz a Mid Death Crisis, és zeneileg is nagyjából ezek jelenthették itt az irányfényt. Az énekben Coop bácsi különösen ott kísért. Nem alapmű a cucc, de határozottan van benne kraft.”
– Schmidt Péter / 7
„Alice Cooper és Marilyn Manson hagyományok őrzője. Végül is jó annak, ami.”
– Uzseka Norbert / 6
