A The Hellfreaks név itthon – sajnos – még keveseknek ismerős. Pedig ez a budapesti banda már 2009 óta létezik, kegyetlenül intenzív, punkhatásokkal finoman átszőtt modern metalt játszik és már öt stúdióalbumot adott a világnak. A Radnóti Zsuzsi énekesnő által vezetett fogat elsősorban Nyugat-Európában turnézik meglehetős sikerrel. Nem is csoda, hogy a legújabb, Pitch Black Sunset című albumuk a metalóriás Napalm kiadónál jelent meg. Ebből az alkalomból kerestük meg Zsuzsit, aki őszintén beszélt a múltról, a változásokról, az érzéseiről saját magával és a zenével kapcsolatban is.

Úgy látom, hogy az utóbbi három lemeznél egyre hangsúlyosabbak a metalos felhangok.
„Igen, valóban. Mondjuk, biztos vagyok benne, hogy bármelyikünket megkérdezed, mindenki másképp közelíti meg ezt a témát. Nyilván, én énekes vagyok, mindig mondom is, hogy én csak énekelni tudok, nincs semmilyen hangszeres tudásom. Nekem ének szempontból azért mozdult el ez az egész a metal irányába, és ezt én is erőltettem, hogy legyen így, mert most már kb. három-négy éve foglalkozom scream-technikák elsajátításával. Azért kezdtem ezt el, mert nagyon érdekelt és annyira tetszett! Olyan kihívásnak tartottam, amit mindenképpen meg akartam ugrani. És hát, nyilván a scream-technikákat elsősorban a metalban alkalmazzák, ahhoz a műfajhoz van köze. Emiatt változott az irány szinte organikusan a metal felé. De hogy lássuk a lényeget: én az ének szemszögéből közelítettem meg ezt a dolgot, nekem maga scream-technika volt az, ami miatt belelendültem és egyre csak mondtam a többeknek, hogy »hú, persze, csináljuk, nyomjuk!«” (nevet)

Tanárnál is tanultad?
„Így van. Először Karai Annánál kezdtem ezt el tanulni, és most pedig már egy másik tanárnál vagyok, Rónai Orsolyánál, aki abszolút erre szakosodott, hogy scream-technikákat tanít, és nagyon izgalmas, nagyon jó. A mai napig járok tanárhoz. Tudod, én, mint a kis szorgos kisgyerek, kéthetente megyek tanárhoz, készülök az órákra és rengeteget segít.”

Mit lehet tanártól egy profi énekesnek ennyi év után tanítani még?
„Én úgy érzem, hogy nincs olyan, hogy mindent megtanulj. Mindig van valami új. Alapvetően az egész énektanulást én úgy élem meg, hogy olyan, mint egy ilyen ’üreg-felfedezés’ a fejedben, hogy »Ide is tudom irányítani a hangot? Váó!«, meg »Hogyha ezt csinálom, akkor ez fog történni«. És mondjuk az énekoktatás baromi nehéz, mert az nem olyan, mint egy hangszer, hogy megmutatják, hogy figyelj, így fogd le, és akkor ez a hang fog kijönni, hanem látatlanban próbálnak magyarázni, mert ugye nem tudják azt megmondani, hogy tartsd így a hangszalagot, meg így és akkor ez a hang fog kijönni, hanem az egész arra megy rá, hogy próbáld tudatosan érezni ezeket a dolgokat a torkodban. Próbáld megérezni, hogy mi az, hogy hamis hangszalag, mi a hangszalagod, hogyan tudsz teret teremteni a torkodban, hogyan tudod ezeket az üregeket kihasználni. Szóval az egész egy ilyen izgalmas utazás, és mindig van valami új, amit felfedezek, mindig van valami új akadály, amibe ütközöm. Amikor az már nem akadály, hanem rutinná válik, akkor megint egy újabb szint.

Szóval igen, mindig van valami új, amit tudsz tanulni. És mindig van valami új, ami esetleg elkezd érdekelni. Amíg eleinte, amikor elkezdtem énektanárhoz járni, akkor inkább olyan problémáim voltak, hogy mit csináljak, hogyha a színpadon nem hallom magam, vagy mit csináljak, hogyha nem kapok levegőt, vagy egyáltalán hogyan kezeljem az egész légtechnikás utazásom, hogy hogyan tanuljak meg úgy lélegezni, hogy ne legyen ebből probléma. Ez mind olyan, ami most már nyilván eszembe se jut, tehát nem probléma, hanem ez ösztönösen jön, és hát tényleg olyan, mint amikor megugrod az első lépcsőt, rájössz, hogy hogy »Ó, még egy lépcső!«, aztán van még egy lépcső. Szóval én azt érzem, hogy ennek sosem lesz vége.”

x

Most már értem, hogy a műfaji változás elsősorban annak köszönhető, hogy másképp akarod használni a hangodat, folyamatosan próbálsz valami újat belevinni a művészetedbe.
„Ez így van! De azért az is igaz, hogy mind­annyiunknak nagyon fontos: amit egyszer már megcsináltunk, azt ne csináljuk meg még egyszer! Utáljuk ismételni magunkat! Nekünk az okoz örömet, ha valamerre fejlődik a dolog. Ha már egyszer valamit megcsináltunk, és most tegyük fel, hogy jól is sikerült, akkor annak, ha ugyanazon a pályán folytatjuk, csupán az eredetit reprodukáljuk. Az már csak egy másolat lesz. Ezért folyamatosan azt próbáljuk kitalálni, mi az az új dolog, mi az az új fűszer, amit belevihetnénk, amitől izgalmassá válik, amitől újjá válik, amit csinálunk. Minket ez motivál leginkább. És emiatt van az, hogy mindegyik lemez annyira más. Minket ez visz minket előre. Nekem ez az egész – gondolhatod, a műfajból kiindulva – nem a pénzről szól, hanem abszolút az örömről. Nekem az sohasem okozott örömet, ha egy helyben toporgok, tök mindegy, hogy az élet melyik területét nézzük. Bár elképzelhető, hogy egyszer majd azt mondom, »fú, most örökre ezt szeretném csinálni«. Mert tudom, hogy nem szabad azt mondani, hogy soha. De az utóbbi tizenkét évben nem ez volt a jellemző. Az okozott örömet, ha fejlődünk.”

Ha jól emlékszem, nagyjából egy éve volt veletek legutóbb interjúnk, és azelőtt pár hónappal, 2021 nyarán lettetek napalmos zenekar. Mennyire változott meg az életetek ebben az elmúlt egy évben?
„Azt nem mondanám, hogy más az életünk, de az biztos, hogy teljesen másképp kell gondolkodnunk, teljesen más a munkamódszer, és hogy nagyon sok szokatlan helyzetben találjuk magunkat. Mi nagyon szerettünk volna valamikor egy nagy kiadóval együtt dolgozni. Előtte is külföldi kiadóknál voltunk, de azok mind sokkal kisebb kiadók voltak. Aminek az előnye, hogy nagyobb kontrollal rendelkezik a zenekar, de a hátránya, hogy igazából azok a kisebb kiadók nem nagyon tudnak változtatni semmit a helyzeten, ők próbálnak nyilván segíteni, ahogy tudnak, de nincsen arról szó, hogy általuk bármilyen új lehetőség nyílna.

A Napalmnál ez nyilván más, és ez ugyanúgy az előnye és hátránya is, hogy nagyon kevés kontrollunk van nekünk afelett, hogy például mikor, hogyan jelenik meg egy lemez vagy egy szám, amit nem könnyű megtanulni kezelni egyébként. Tehát, ilyenekről beszélek, például az a szám, ami most megjelent a Hit Me Where It Hurts, azon több mint másfél éve ülünk. És mire kijön, számunkra ez már nem egy új szám. Persze baromira örülünk, hogy végre megmutathattuk, de nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenhessen, mert nagyon sok feltételnek kell teljesülnie. Most ennek a részleteibe nem is mennénk bele, de a lényeg, hogy az számukra nagyon új, hogy úgymond egy ilyen hatalmas nagy kiadóba kell nekünk valahogy beilleszkednünk, és ilyen téren tényleg valahol sodródni kell az ő munkafolyamatukban.
De a másik, hogy eljut a zenénk olyan emberekhez, akikhez sosem jutna el. Tehát, hogy egyszerűen a Napalm Recordshoz tartozik egy olyan nagy közönség, aki részben nyitott, részben nem nyitott a zenénkre, mert ugye azért a Napalm Records nagyon-nagyon ősmetál zenekarokkal is foglalkozik, és csak utóbbi időben kezdett el nyitni afelé, hogy olyan zenekarokkal is foglalkozzon, akik bár metalzenét játszanak, de ezt-azt-amazt belevisznek a zenéjükbe. És emiatt van az, hogy például megjelenik egy szám, pontosan tudjuk, hogy csomó új embert fogunk elérni, de ott lesz az a közönség is, aki, mondjuk Powerwolf-rajongó, annak nyilván nem mi leszünk a zenekara. Ezt tudjuk is, és nem is baj, hogy nem úgy vagyunk a zenekara.

Viszont azt hiszem, a Napalm Records Youtube-csatornáján kettő vagy hárommillió feliratkozó van? Tehát valami brutális tömeg. És ezeket nyilván mi magunkról soha nem tudnánk elérni. Én mindig, amikor laikusoknak magyarázom, hogy mit jelent a zenekarnak az, hogy egy nagy kiadóhoz kerültünk, hogy olyan, mintha mi egy ilyen kis kínai cipő lennénk, és akkor most már nem a no-name brand lenne rajtunk, hanem rajtunk van egy bélyeg, hogy Napalm Records. Na, kábé ennyi.
Úgyhogy mindenképp számít. Nagyon sokat számít a zenekar megítélésében. De egy olyan zenekarnak, mint amilyen mi vagyunk, akik világéletében mindent saját maguknak szervezte, nagyon nehéz ezt elfogadni, hogy vannak pillanatok, amikor mondhatni kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Azt hozzá kell tenni, hogy például sosem szólnának bele, hogy milyen zenét írunk. Nincs olyan, hogy azt mondanák, hogy szerintük ez nem passzol a kiadóhoz, írd újra, maximális szabadsággal rendelkezünk.”

Akkor a napalmos terv volt inkább annak az oka is, hogy a lemez egy picikét csúszott? Már ha csúszott, mert én úgy emlékszem, hogy azt mondtátok, hogy valamikor a tavalyi második felére tervezitek.
„Igen, ez így volt. Mindennel együtt június elején kész volt a lemez. A Napalm Recordsnak rengeteg megjelenése van, és nyilván azzal is törődik, hogy hogyan időzítse ezeket a megjelenéseket. A nagy nevek azok nyilván sokkal hamarabb le­fixál­ják az időpontjaikat, tehát azokhoz képest kell nekünk alkalmazkodnunk, és akkor ahhoz képest alakul ki egy dátum. Szóval igen, nagyon türelmesnek kell lenni.”

(Az interjú többi része a 350. lapszámunkban olvasható.)

–x–

A 100 oldalas lapszám 1990 Ft-os áron kapható Budapesten a CD Pince, H-Music, Headbanger, MG Records, Solaris, Viking és Wave lemezboltokban, országosan a hipermarketekben, a benzinkutakon és az újságárusoknál, valamint digitális formában a Dimag és a Laptapír rendszerében.

Címlapon: JAMES HETFIELD / METALLICA

Tartalom: Accept ★ Between The Buried And Me ★ Dawn Of Darkness ★ Def Leppard ★ Enforcer ★ Firkin ★ From The Sky ★ Grand Mexican Warlock ★ Heavy Brains ★ Hollywood Rose ★ In Flames ★ Isole ★ Joe Satriani ★ Kamelot ★ Metallica ★ Om ★ Omen / Nagyfi László ★ Overkill ★ P. Mobil ★ Periphery ★ Powerwolf ★ Sír ★ SnailGardN ★ The 69 Eyes ★ The Hellfreaks ★ Tulus ★ Ville Valo

Rovatok: A jó, a rossz és a csúf (Kissin’ Dynamite) ★ Élő Fém ★ Hangerőmű ★ Hangpróba/Sokkoló Korongok/Sokkoló Extra ★ Hatásokk ★ Zenészfüllel (Alestorm/Gloryhammer)

Ajándék CD-k: SLOWMESH – III és SNAILGARDN – Comfort In Collapse

A lapszámhoz a CD-k mellett most egy korábbi Hammerworld magazin is jár ajándékba!

Kapcsolódó bejegyzések/interjúrészletek: https://hammerworld.hu/tag/hw350/

Ne felejtsd el a honlap Hangpróba rovatában pontozni a lapszám kiemelt albumait — köztük a The Hellfreaks Pitch Black Sunset lemezét!