Meglepően őszinte vallomás és elmélkedés kerekeredett abból, ami egy egyszerű interjúnak indult. Jyrki 69 szerint a The 69 Eyes legjobb évei elmúltak és komolyan foglalkoztatta őket a kérdés, hogy mi maradt egyáltalán a zenekar számára, mit tartogat a jövő, vagy egyáltalán hiba volt-e az aranykor után újabb és újabb lemezekkel jelentkezni?
Sikerült a terv, megvalósult, amit szerettél volna?
„Tényleg, sosem voltam ennyire elfoglalt és soha nem voltunk ennyire népszerűek Finnországban, mint most. Ez engem nagyon feldob, és éreztem, hogy meg kell lépnünk. Ez mind fellelkesített és éreztem, hogy erre van szükségünk. Megvalósult álmok, melyeket csak remélni tudod, hogy sikerült megvalósítani. A rock n’ roll művészet, nem egy olyan dolog, ahol biztosra mehetsz, még akkor sem, ha úgy állsz neki, hogy a rádióba szánod a zenét, amit írsz. Mégis el kell hinned. Meg tudom csinálni, meg tudjuk csinálni, de ez nem úgy történt, hogy gondoltam egyet egyszercsak, hogy na, most akkor rádióbarát dalt írok, hanem ahogy alakultak a dalok, kiválasztottuk azokat, ami jó lehet. Mindet kategorizáltuk, hogy ez fogós és fülbemászó, ez gyors, ez egyszerű, ez inkább klasszikus rock. Amikor klasszikus rockról beszélek, akkor nem a szokásos bandákat értem ezalatt, ami erről általában eszedbe jutna, mint a Led Zeppelin vagy a Queen, hanem magunkhoz képest.
Ahogy menet közben alakultak a dolgok, úgy lett ez a fő hajtóerő, és izgalmas volt, meg király. Nem is dicsérném ennyire különben. Mindig, amikor megjelenik egy új lemez, akkor azt szoktam mondani, hogy nem szeretem az előzőt. Most is ezt mondom. Nyomorúságos időkre emlékeztet. Most viszont boldogan csináltuk végig, jöttek a kislemezes dalok, figyeltük mindegyikre külön a reakciókat a közösségi felületeinken és egyesével tudtuk nézni, hogy hogyan működnek. Manapság amúgy is az az érzésem, hogy nem érdemes felvenni egy lemezt és egyben kiadni tíz dalt, mindig olyan semmilyenek ezek a kétévente érkező sablon sorlemezek, amik csak azért készülnek, mert a kiadó várja tőled a következő anyagot. Aztán elkészül egyben az egész, és valaki csak annyit mond, hogy »na, az én kedvencem a hetes dal«, mire más valaki: »az enyém meg a kilences«…
Hogy várhatod el ma az emberektől, hogy egész kibaszott lemezeket ismerjenek meg egyben, miközben csak úgy öntik rájuk az új cuccot? Sokkal jobb kislemezeket vagy EP-ket kiadni, legalábbis most így éreztem, és visszakaptam egy csomó olyan érzést, amiről az elmúlt években azt hittem, örökre elveszett. Már minden célunk, minden, ami motivált, megvalósult. Tudom, hogy az emberek szeretik a dalokat, működnek élőben, mert már bőven a lemez megjelenése előtt tesztelhettük őket. De akkor is jön most a teljes lemez, ami tartogat még plusz meglepetéseket.”
Ha úgy vesszük, generációk nőttek fel, akiket viszont már nagy valószínűséggel ti is inspiráltatok. Ez azért elég nagy motiváció lehet szintén, hogy folytassátok.
„Ez teljesen igaz, de ahogy mondtam, lehet, azóta is ugyanazt a szettet kéne tolnunk, amit akkor a Szigeten játszottunk nektek és az is rohadt jó lenne. Már akkor megmutattunk mindent. Őszintén szólva nem tudom, hogy hiba volt-e, hogy azóta is aktívan zenélünk és új lemezeket adunk ki. Lehet, hogy elég, ha van egy zenekarnak öt lemeze, és utána azokat a dalokat játsszuk újra és újra. Talán. Nem tudom. Nem említettük, mert kicsit zavarban is vagyok tőle, ha ki kell mondani, és nem is szeretem emlegetni, de ez már a tizenharmadik albumunk. Rémes! Mi a f*sz!? Segítség! (nevet) Pánikolok tőle, borzalmas, ki sem akarom mondani a számot. Inkább beszélek egyesével a dalokról, hogy ez ilyen, az meg olyan, satöbbi. A hirdetésekben, promós szövegekben is szeretném ha kerülnénk, hogy ez a tizenharmadik The 69 Eyes-album, mert borzalmasan hangzik, sosem esik jól megemlíteni. Ha találkozok egy gyönyörű nővel, meg nem említeném neki, hogy tizenhárom lemezt csináltunk a zenekarommal, mert rémesen hangzik. (nevet) Nagyon öregnek érzem magam tőle. (nevet)
A másik dolog, amit itt Finnországban szoktak mondani, mivel újra jobban rivaldafényben vagyunk és megint tök népszerűek, hogy glam banda vagyunk. Így ahogy mondom, le is írják! Tök király. »The 69 Eyes, a glam banda Helsinkiből.« Kibaszott zseniálisan hangzik. Tök újszerű. Glam banda vagyunk! (nevet) Mind túl vagyunk ötvenen és egy kib*szott glam rock banda vagyunk. Mintha Mötley Crüe lennénk, vagy nem tudom. Tökéletes, imádom!”
(A teljes interjú a 350. lapszámunkban olvasható.)
–x–
A 100 oldalas lapszám 1990 Ft-os áron kapható Budapesten a CD Pince, H-Music, Headbanger, MG Records, Solaris, Viking és Wave lemezboltokban, országosan a hipermarketekben, a benzinkutakon és az újságárusoknál, valamint digitális formában a Dimag és a Laptapír rendszerében.
Címlapon: JAMES HETFIELD / METALLICA
Tartalom: Accept ★ Between The Buried And Me ★ Dawn Of Darkness ★ Def Leppard ★ Enforcer ★ Firkin ★ From The Sky ★ Grand Mexican Warlock ★ Heavy Brains ★ Hollywood Rose ★ In Flames ★ Isole ★ Joe Satriani ★ Kamelot ★ Metallica ★ Om ★ Omen / Nagyfi László ★ Overkill ★ P. Mobil ★ Periphery ★ Powerwolf ★ Sír ★ SnailGardN ★ The 69 Eyes ★ The Hellfreaks ★ Tulus ★ Ville Valo
Rovatok: A jó, a rossz és a csúf (Kissin’ Dynamite) ★ Élő Fém ★ Hangerőmű ★ Hangpróba/Sokkoló Korongok/Sokkoló Extra ★ Hatásokk ★ Zenészfüllel (Alestorm/Gloryhammer)
Ajándék CD-k: SLOWMESH – III és SNAILGARDN – Comfort In Collapse
A lapszámhoz a CD-k mellett most egy korábbi Hammerworld magazin is jár ajándékba!
Kapcsolódó bejegyzések/interjúrészletek: https://hammerworld.hu/tag/hw350/
Ne felejtsd el a honlap Hangpróba rovatában pontozni a lapszám kiemelt albumait!