Skip to content

Címke: nyolc pont

Nem tudom, mennyi van még az öreg Maxban, ahogy azt sem, ott lesz-e a Sepultura búcsúbuliján, de azt igen, hogy a megkopott dicsőségét nem tiporja a Chamával sem.
Nem tudom, mennyi van még az öreg Maxban, ahogy azt sem, ott lesz-e a Sepultura búcsúbuliján, de azt igen, hogy a megkopott dicsőségét nem tiporja a Chamával sem.
Habár akkora revelációt már nem képes okozni nálam a Them, mint az első két korong idején, azért a Psychedelic Enigma így is rendesen be tud szippantani – mint ahogy valószínűleg a folytatásokkal szintén ez lesz majd a helyzet.
Habár akkora revelációt már nem képes okozni nálam a Them, mint az első két korong idején, azért a Psychedelic Enigma így is rendesen be tud szippantani – mint ahogy valószínűleg a folytatásokkal szintén ez lesz majd a helyzet.
A War to End után nem történt paradigmaváltás, de a Legends egyértelműen egy izgalmas, változatos, tematikusan gazdag anyag, mégha zeneileg biztonsági játék is. A rajongók ezúttal sem fognak csalódni. Aki viszont új dolgokra vágyik a svédektől, annak ez nem a Rubicon átlépése.
A War to End után nem történt paradigmaváltás, de a Legends egyértelműen egy izgalmas, változatos, tematikusan gazdag anyag, mégha zeneileg biztonsági játék is. A rajongók ezúttal sem fognak csalódni. Aki viszont új dolgokra vágyik a svédektől, annak ez nem a Rubicon átlépése.
A Royal Sorrow bemutatkozó LP-je nagyszerű hallgatnivaló, ám több olyan bátor kísérlet, mint ami a Bloodflowerben is hallható, még elfért volna rajta. Ennek ellenére ez egy érett, összeszedett, átgondolt, ugyanakkor ambiciózus és ígéretes debütáló lemez lett. Az igazán nagy dobás azonban minden bizonnyal a banda következő kiadványa lesz!
A Royal Sorrow bemutatkozó LP-je nagyszerű hallgatnivaló, ám több olyan bátor kísérlet, mint ami a Bloodflowerben is hallható, még elfért volna rajta. Ennek ellenére ez egy érett, összeszedett, átgondolt, ugyanakkor ambiciózus és ígéretes debütáló lemez lett. Az igazán nagy dobás azonban minden bizonnyal a banda következő kiadványa lesz!
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
Az Isolation album nem egy műalkotás, inkább egyfajta dokumentum, de ezt értsük jól: ez a zene nem stadionba való, hanem kis klubokba, ahol a falak is izzadnak. Itt őszinte és hiteles.
Az Isolation album nem egy műalkotás, inkább egyfajta dokumentum, de ezt értsük jól: ez a zene nem stadionba való, hanem kis klubokba, ahol a falak is izzadnak. Itt őszinte és hiteles.
Olyan jellegű erőteljes doom-produktum az olaszoké, amelynek ugyan megvannak a korlátai, a rendelkezésükre álló teret ügyesen ki tudják használni.
Olyan jellegű erőteljes doom-produktum az olaszoké, amelynek ugyan megvannak a korlátai, a rendelkezésükre álló teret ügyesen ki tudják használni.
Ha nem a felfokozott tempókat vagy a pőre brutalitást keresed az ilyen fajta muzsikában, hanem a strukturált megfogalmazást a sötét tudásra, spirituális utazásokra, hermetikus filozófiákra, élet-halál kérdésére vagy bármire, és nem zavar, ha egy ilyen munka inkább belső monológ, mint manifesztáció, akkor hallgasd meg az Anthems dalait.
Ha nem a felfokozott tempókat vagy a pőre brutalitást keresed az ilyen fajta muzsikában, hanem a strukturált megfogalmazást a sötét tudásra, spirituális utazásokra, hermetikus filozófiákra, élet-halál kérdésére vagy bármire, és nem zavar, ha egy ilyen munka inkább belső monológ, mint manifesztáció, akkor hallgasd meg az Anthems dalait.
A Tetramorphe Impure albuma hallhatóan merített a legkorábbi Anathema, vagy a My Dying Bride világából, de nem túlzás állítani, hogy a műfajon belül már ezen a legelső nagylemezen igyekezett saját hangot megütni.
A Tetramorphe Impure albuma hallhatóan merített a legkorábbi Anathema, vagy a My Dying Bride világából, de nem túlzás állítani, hogy a műfajon belül már ezen a legelső nagylemezen igyekezett saját hangot megütni.