Skip to content

Címke: lemezkritika

Teátrális, dramatizált, relatíve több vokális szereplős fekete fém sok-sok Blake-re vagy Byronra hajazó magas irodalmi szöveggel, némi melódiával és helyenként szépen színező billentyűkkel. Ha bírod a tematikus, „csináld magad“ black metalt, hallgasd meg!
Teátrális, dramatizált, relatíve több vokális szereplős fekete fém sok-sok Blake-re vagy Byronra hajazó magas irodalmi szöveggel, némi melódiával és helyenként szépen színező billentyűkkel. Ha bírod a tematikus, „csináld magad“ black metalt, hallgasd meg!
Ez egy zenében és szövegben egyaránt tartalmas, hangulatos, emberséget sugárzó dalcsokor, amivel a brigád egyértelmű előrelépést produkált a 2018-as debütáláshoz képest.
Ez egy zenében és szövegben egyaránt tartalmas, hangulatos, emberséget sugárzó dalcsokor, amivel a brigád egyértelmű előrelépést produkált a 2018-as debütáláshoz képest.
Egészen minimál-riffek, véghetetlen lassúsággal végigvonuló dobok, kísérteties, álomszerű billentyűsök, s szinte haragosan vonuló folyó dübörgéseként érzékelhető mély hörgések ünneplik önmagukba roskadtan az elmúlás dalát.
Egészen minimál-riffek, véghetetlen lassúsággal végigvonuló dobok, kísérteties, álomszerű billentyűsök, s szinte haragosan vonuló folyó dübörgéseként érzékelhető mély hörgések ünneplik önmagukba roskadtan az elmúlás dalát.
Ez egy gazdag album, ami nem pusztán azért alternatív rock, mert olyan hagyományokat folytat, hanem mert tényleg annyi mindenfélét magába olvaszt.
Ez egy gazdag album, ami nem pusztán azért alternatív rock, mert olyan hagyományokat folytat, hanem mert tényleg annyi mindenfélét magába olvaszt.
Abban nem vagyok biztos, hogy a power/thrash rajongói mellett az elvakult black- és death-fanatikusok is rákapnak a hanghordozóra, de akik (al)műfaji határok, megkülönböztetések nélkül kedvelik a metalzenét, biztosan fognak maguknak találni rajta néhány tetszetős részt és/vagy komplett szerzeményt.
Abban nem vagyok biztos, hogy a power/thrash rajongói mellett az elvakult black- és death-fanatikusok is rákapnak a hanghordozóra, de akik (al)műfaji határok, megkülönböztetések nélkül kedvelik a metalzenét, biztosan fognak maguknak találni rajta néhány tetszetős részt és/vagy komplett szerzeményt.
Ha csak egy-egy szimpla szóval kellene kifejezni, mit érzek a lemezzel kapcsolatban, ezeket a szavakat mondanám: korszerű, kompromisszummentes, sűrű, sötét, kíméletlen, dühös.  Szóval…ezt hívják úgy, hogy THRASH.
Ha csak egy-egy szimpla szóval kellene kifejezni, mit érzek a lemezzel kapcsolatban, ezeket a szavakat mondanám: korszerű, kompromisszummentes, sűrű, sötét, kíméletlen, dühös.  Szóval…ezt hívják úgy, hogy THRASH.
A stílus, amelyben önkifejezi magát a banda, a Sodom és a Destruction muzsikáját idézi szintén a ’80-as évekből, némi latin vehemenciával előadva, szóval intenzív thrash metal, amit leginkább Dél-Amerikában nyomnak ebben a modorban.
A stílus, amelyben önkifejezi magát a banda, a Sodom és a Destruction muzsikáját idézi szintén a ’80-as évekből, némi latin vehemenciával előadva, szóval intenzív thrash metal, amit leginkább Dél-Amerikában nyomnak ebben a modorban.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
A Night In Gales világa egyébként a svédes irányzaton belül egyértelműen a keményebb kötésű, thrashes gyökerekkel is rendelkező csapatokhoz húz leginkább, gondolok itt elsősorban az At The Gates és a Dimension Zero dolgaira.
A Night In Gales világa egyébként a svédes irányzaton belül egyértelműen a keményebb kötésű, thrashes gyökerekkel is rendelkező csapatokhoz húz leginkább, gondolok itt elsősorban az At The Gates és a Dimension Zero dolgaira.