Kiadó: AESTHETIC DEATH / Írta: MILÁN PÉTER / 7
A belga Stijn Van Cauter a funeral doom egyik legnagyobb kedvelője/művelője, számára valóságos misszió az extrém doom metal. Talán mondhatom, hogy temérdek projektje közül az Until Death Overtakes me a legfontosabb, amellyel idén 25 éve fejti ki morózus, s szinte aszketikus tevékenységét. Van Cauter nem kívánja „színesíteni” a funeral doomot, netán új elemeket belevinni, számára egy adott hangulatvilág visszaadása a fontos, s lemezeivel is rendre erre törekszik. Én a 2003-as Prelude To Monolithe albummal ismertem meg a formációt, s időközben belekóstoltam e különc zenész egyéb formációiba is.
Aki ismeri az Until Death Overtakes Me életútját, tudja, mire számíthat a Diagenesis című tizenharmadik albumtól. Egy órában négy terjedelmes tételt, amelyek sűrű ködleplekben úszó tájakat, őszi temetői látképeket, reszketve imádkozó kőangyalokat, hosszú emberöltők néma tanúiként hajladozó fákat láttatnak. Miközben szól ez a lassúnál is lassabb zene, nem feltétlenül olyan jelzők jutnak eszembe, mint „síri”, „sötét”, és hasonlók, amelyeket a legtöbbször használnak a funeral doom kapcsán, hanem az a benyomásom támadt, hogy a Diagenesis a mozdulatlanság eposza – ha ebben van is némi ellentmondás. Forrongó, kavargó, folyamatos változásban lévő samsárai létünk közepette, melynek egyetlen biztos pontja sincs, ez a lemez mintha kísérletet tenne arra, hogy a pontszerűséget jelenítse meg az örvény közepette. A teremtett világ egyik alapattribútumaként megjelenő „időn” belül az egymásra következést próbálná meg lelassítani, felfüggeszteni. Ez a tempó puszta lecsökkentésével nem lehetséges, mindenesetre e belga zenész megpróbálja megközelíteni a zenei statikusság szobrát, s már a törekvés figyelemreméltó.
Egészen minimál-riffek, véghetetlen lassúsággal végigvonuló dobok, kísérteties, álomszerű billentyűsök, s szinte haragosan vonuló folyó dübörgéseként érzékelhető mély hörgések ünneplik önmagukba roskadtan az elmúlás dalát. Lehet célként kitűzni az idő megállítását, de az magának a világvégének az eljövetelével lesz azonos. Erre még Stijn Van Cauter sincs felkészülve.
