Kiadó: Art Gates Records / Írta: Kánya Ferenc / 9

Soha az életben nem hallottam még erről a spanyol csapatról. A harmadik albumukat adják ki december végén az egyik legnagyobb spanyol rock/metal kiadónál, amellyel például a magyar Monastery is dolgozik egy ideje. A Vinodium az egyik legszebb és legfontosabb spanyol borvidéken hirdeti az igét, lehet a nevük is a borral kapcsolatos. Hogy a dalszövegek mivel kapcsolatosak, arról viszont lövésem sincs, mivel anyanyelvükön alkotnak. A lemez címének megértéséhez vettem egy kis fáradtságot, csak van ott két kérdőjel, ami kíváncsivá teszi az embert. A felvetés egyébként teljesen jogos, szerintem vagyunk jópáran, akik nem értjük milyen világban élünk. Volt ilyen a ’80-as években is, akkor sem értették sokan, viszont a cím akkoriban talán nem számított volna ilyen ingerküszöb alattinak, mint most.

A stílus, amelyben önkifejezi magát a banda, a Sodom és a Destruction muzsikáját idézi szintén a ’80-as évekből, némi latin vehemenciával előadva, szóval intenzív thrash metal, amit leginkább Dél-Amerikában nyomnak ebben a modorban. Bár messze nem szól jól az anyag, a szerteszét torzított gitárok között azért hallatszik, hogy változatos módon alkották meg ezt a rifforientált zenét és a szólómunkára is igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni – itt sajnos a szörnyű-közeli hangzás miatt nem mindig jön át, hogy mi volt a cél, nagy odafigyeléssel azonban meg lehet állapítani, hogy van igény a klasszikus heavy metalra visszavezethető melodikus megoldásokra is. Jók a gitárosok, de a háromlábú széken sem sz*rral gurigázik a fiatalember.

Minél többet hallgatom, annál több szépsége sejlik fel a Vinodium muzsikájának, egyre kevésbé veszem észre, hogy spanyol a dal, és egyre világosabb, hogy ami tulajdonképp zavar az egészben, az nem feltétlenül a rettenetes hangzás, hanem a frontember monoton, farkasemberszerű üvöltése. Szokható, de a fül nehezebben alkalmazkodik ehhez, mint a csapnivaló soundhoz. Lehet, hogy ezzel a kilencessel felpontoztam a teljes produkciót, de az anyagnak magát a muzsikát illető része azt gondolom megérdemli ezt a pontot. Az En que mundo alapján nem tartom valószínűnek, hogy meghallgatom a portfólió eddig saját kiadásban megjelent többi darabját, viszont kíváncsi vagyok, hogy mit fognak csinálni az elkövetkezendő években. Egy jó stúdióra mindenképp érdemes lesz befektetni azt hiszem…

–

(Az albumot a 2024. decemberi digitális különszám Hangpróbáján pontoztuk és véleményeztük.)

„A zseniális Angelus Apatrida mellett is van thrash Spanyolhonban. A Vinodium nem is nyomja rosszul. Van benne power. A plusz speckó ízt pedig a spanyol rizsa adja.”
– Cselőtei László 8

„A mesterséges intelligenciával való zeneírós bohóckodásaim során ’testközelből’ is megtapasztaltam, hogy a spanyol nyelv és a thrash metal stílus nagyon működőképes tud lenni együtt. Így engem nem lep meg a Vinodium új albumának ereje, még ha az extra brutalizálásokat, begyorsulásokat nem is feltétlenül érzem rajta szükségesnek.”
– Zubor Olly 8

„A zene egész jóféle thrash, de erősebb, karakteresebb, esetleg angol nyelvű énekkel tudna igazán nagyot ütni.”
– Gáti Viktor 7

„La música es divertida, pero el canto no es muy bien. (A zene szórakoztató, de az ének nem annyira jó.)”
– Kiss Gábor 7

„Nem különösebben izgalmas cucc, de határozottan hallgattatja magát. A nyelvi egzotikum miatt azonban tudtam szeretni!”
– Szénégető Richárd 7

„Vannak rosszabb thrash albumok manapság, de pusztán attól, hogy spanyolul énekelnek, nem lesz érdekesebb.”
– Uzseka Norbert 7

„Értem én a thrash fiatalokra gyakorolt hatását, azonban egy régóta tökéletesen kimerült irányzatban a nehéznél is nehezebb érdemleges dolgokat felmutatni. A Vinodiumnak is csak nagyon-nagyon ritkán sikerült. Emellett a fahangú tehénbőgés sem segít a jó benyomás felkeltésében.”
– Milán Péter 6

„Lendületes, magával sodró thrash-orgia, ami nagyon erős deja vu érzéseket vált ki a hallgatóból. Bár tiszteletreméltó, ahogy a fiatalabb zenekarok a műfaj paneljeinek felhasználásával permanens módon biztosítják az utánpótlást, de ez önmagában még nem ok a lelkesedésre. Ja, hogy ők spanyolul nyomják? Számít ez valamit?”
– Gyuricza Ferenc 5

„Nem túl meggyőző thrash spanyol nyelven, borzasztóan egysíkú, bömbölős énekkel. A kötelező minimumot azért felmondják a hispánok, de nálam ez kevés a dicsőséghez. Hogy hazabeszéljek, mind a Remorse, mind az Arcahic zsebre rakja őket.”
– Schmidt Péter 5