Kiadó: MDD Records / Írta: Kánya Ferenc / 10
Az Accu$er – vagy gyakoribb írásmód szerint Accuser – a teuton thrash metal egyik dinoszaurusza. A pályát cirka egy fél évtizeddel később kezdték, mint a „Die großen Vier“ bandái – csak ’86-ban indultak – így relatíve kevesebb idejük és kevesebb sanszuk volt arra, hogy az élbolyba kerüljenek, de mivel a Ruhr-vidék csapatai között igen erős kohézió működött, nem egy alkalommal volt alkalmuk a nagyobb nevűnek számító Kreator vagy Sodom társaságában lerombolni a színpadokat. Olyan bandákkal töltötték fiatal éveiket, mint az Assassin, a Darkness, a Despair, a Deathrow vagy a Living Death, hogy csak annyit említsek, amennyi nekem is eszembe jut hirtelen. Ha nem csak a felületén kapirgálod a német fémet, talán ismerősek ezek a nevek is. Ők voltak a Ruhr-thrash utánpótlás válogatottja, a másod-harmadvonal.
Aztán jött a ’90-es évek… Az Accusert nem úgy törte meg, mint más metal csapatokat. Nem oszlottak fel, bár a tagcserék meggyengítették őket, de nyomták rendületlenül egészen ’96-ig és tulajdonképpen nagyon nem is forgatták a köpönyeget, maradtak a thrash metalnál, csak visszavettek a tempóból és átvették az évtized lüktetését, azaz elhajoltak egy kicsit a groove irányába. Hat teljes műsoridős albumot adtak ki, mielőtt egy hosszabb szünetet tartottak, egészen 2004-ig. Fel nem oszlottak ez idő alatt sem, tagcserék és demózgatások voltak, de ekkor úgy döntött a banda, hogy szakít a múlttal és Scartribe néven egy új dologba fog, ami már inkább amolyan Soulfly-féle nu volt, mintsem groove-os thrash. Ez a dolog mindössze néhány évig tudott működni, a rajongók ugyanis minden koncerten a régi Accuser dalokat követelték, úgyhogy kénytelenek voltak visszarendeződni. Az új csapatban Frank Thoms gitáros-frontemberen kívül csupán René Schütz szólógitáros-dalszerzőtárs volt régi tag, a ritmusszekciót Scartribe-os kollégák vették át.
2010-ben, tizenöt évvel a ’90-es évek utolsó Accuser-korongja után jött ki az új évezred első Accusere, amit lehet mondani, hogy gyors egymásutánban további öt követett egészen 2020-ig, ez volt a banda eponím albuma, az önmagáról elnevezett, az önmagát definiáló Accuser. És ez volt az utolsó album, amelyen Schütz közreműködött, tavaly ugyanis ismét elhagyta a zenekart. Ismét, mivel korábban is történt olyan, hogy kivált egy időre.
Az Accuser közvetlen utódja, a Rebirthless már a fiatal (az Accuser névvel egyidős) Sascha Stange-val, a progmetalos Firescent húrmágusával készült. Hogy milyen lesz/lett vele a banda, azt a német rajongók már megtapasztalhatták élőben, nekünk viszont októberig várni kellett az album első kislemezére az intenzív ruhr-thrasher címadóval. Ez a nóta sem okozott csalódást az Accuser, vagy úgy általában a teuton thrash rajongóinak, de a teljes album vulkánként berobbanó, a hegyoldalt irtózatos tömegű izzó lávával kőzetig legyaluló, vegytiszta erőszak Violent Vanity azt hiszem bizonyítékerejű bárki számára, akiben egy csepp kétely is felmerült azzal kapcsolatban, hogy van-e létjogosultsága 2024-ben az Accusernek. Nem véletlen, hogy videó is készült a dalra, ami december első felében került fel a kiadó csatornájára.
És van még ebből a fajta bizonyítékból: ott a néhány riffes, viszont rettentően muzikális középrésszel és szólóval épített gyilkológép Faded Remorse vagy a kíméletlen súlyú és tempójú gitártémákat egymásra halmozó Fear Denied. A visszafogottabb ritmusú darabok közül a szemfülesebbeknek vagy a kíváncsibbaknak már ismerős lehet a nyers szénbányász-thrash Ghost of Disease élő felvétele egy júliusi fesztiválbuliról – na, ez a lemezről arcon rúg! A záró Damned by the Flood lélekszaggató riffhengere meglepően finom harmóniákat is csatarendbe állít, de egyébként annyira egységes az anyag, hogy ha felhívtak volna a kiadótól, hogy „Figyelj, nyolcdalos lehet az album, melyik maradjon le?“ – letettem volna a telefont. Úgyis furcsálltam volna, hogy magyarul kérdeznek…
Ha csak egy-egy szimpla szóval kellene kifejezni, mit érzek a lemezzel kapcsolatban, ezeket a szavakat mondanám: korszerű, kompromisszummentes, sűrű, sötét, kíméletlen, dühös. Szóval…ezt hívják úgy, hogy THRASH.
