A Nevergreen 1994 óta a hazai metalmozgalom különleges színfoltja. Nagyon alulról, hirtelen emelkedtek magasra, de a siker nem részegítette meg őket. Kitartó munkával szilárd rajongótábort építettek. Kisebb szünetekkel bár, de immár három évtizede velünk vannak. A régóta várt új stúdióalbum, a Harag és remény most megérkezett. Matláry Miklós billentyűs és Bob Macura énekes/basszusgitáros válaszolt a kérdéseinkre.

(Szöveg: Cselőtei László · Fotó: zenekari archívum)

–

„1994, Szeged. Már túl voltunk a Marlboro Rock-In országos tehetségkutató ottani fordulóján, ahol a zsűri tagjaként vettem részt. Ültünk a buszban hazafelé. Mellettem állandó “padtársam”, Németh Lojzi, a Bikini basszusgitárosa, az előttünk lévő ülésen Besnyő Laci, legendás koncertszervező, akkor a Beatrice menedzsere. Lojzival szokás szerint már kortyoltunk némi whiskey-t és az aznap hallott zenekarokról beszélgettünk. És minduntalan visszatértünk egy dalra, amit akkor hallottunk először. “Újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…” – ismételgettük. Meg azt, hogy “Megalázott asszonyi testek, férjeik már rég elestek…” Újra meg újra eldúdoltuk a sorokat, amelyek egy meghallgatás után belénk égtek, amelyektől minduntalan libabőrösek lettünk. Aznap Matláry Miki billentyűs, Bob Macura basszusgitáros/énekes, valamint Dula Sanci szólógitáros és Redon Zsolt dobos, vagyis a Nevergreen zenekar beírta magát a rocktörténelembe. Egy olyan utazás vette kezdetét, ami a mai napig tart. Bár a Marlboro Rock-In vetélkedőn végül – hozzáteszem, óriási viták után – csak második helyezettek lettek, de igazából a Nevergreen tette a legnagyobb hatást a zsűrire a teljes eseménysorozat alatt. Néhányunknak nagyon fájt, hogy nem ők nyertek, de a többség döntött. Viszont a második hely elég volt arra, hogy az akkori legnagyobb hazai lemezkiadó, a multinacionális háttérrel dolgozó Polygram vezetője, Hegedűs László szerződést ajánljon a fiúknak.”

A fentieket a Hammerworld magazin 2024. novemberi digitális különszámába írtam a Nevergreen-album ismertetőjéhez. Ez volt az első találkozás a bandával, amely aztán egy három évtizeden át tartó szoros kapcsolattá vált. A zenekar az utóbbi években talán kevésbé volt aktív, lemezt pedig több, mint fél évtizede nem készítettek. Ezért is örültem annyira, hogy végre ismét interjúzhatok Matláry Mikivel és Bob Macurával.

Régóta, konkrétan hét éve nem jelent már meg albumotok. Miért?

Matláry Miki: „Leginkább azért, mert Bobi Németországban él néhány éve, és így nehezebben megy a felvétel készítés, stúdiózás. De, mint a mellékelt ábra mutatja, azért megoldható, hála a technikának. Ötletek voltak természetesen, új dalok is alakultak. Már vártuk a megfelelő pillanatot, hogy felvegyük és kiadjuk őket.”

A lemezismertetőben is leírtam, szerintem kifejezetten jól sikerült az album. Erősek a dalok és szépen szól az anyag. Hogyan zajlott a távmunka?

M.M.: „A lemezen, leginkább a felvételek körülményei miatt majd egy éven át dolgoztunk. Mindenki felvette a maga részét ott, ahol él, ki otthon, ki stúdióban. Mivel mind a négyen különböző városokban, sőt két országban élünk, ez picit komplikált. Értelemszerűen a szintiket én otthon fel tudtam játszani, de az énekhez és a dobokhoz már egy-egy helyi stúdió kellett, mégpedig ott, ahol az illető tag él. Az anyagot Nenad Nedeljkovic, a gitárosunk keverte a saját, NN nevű házi stúdiójában, és így a gitárokat is ott vette fel. De ez persze egy kis műhely, ahol éneket, dobokat nem lehet rögzíteni. Bob sajnos nem utazhatott haza felénekelni a dalokat, ezért ő Németországban dolgozott a saját részén. A lemez producerei Bobi és én voltunk, tehát az anyag végső megszólalását mi alakítottuk ki.”

.
Nem nagyon éri már meg komplett lemezeket készíteni. Miért döntöttetek mégis az album formátum mellett?

Bob Macura: „Mivel hét esztendeje nem készítettünk új lemezt, mindenképpen egy komplett anyagot szerettünk volna prezentálni a rajongóknak. A későbbiekben lehet, hogy mi is követjük az új trendet, ami sok szempontból nem is rossz szerintem. Ebben a felgyorsult világban manapság kevés hallgató tud koncentrálni egy egész albumra. A streaming platformok alapból inkább lejátszási listákra fókuszálnak. Két-három dalnál többet nem emelnek be ezekre a listákra zenekaronként, így a hallgatók sok jó dalt nem ismernek meg.”

A sok eltelt év alatt változott-e a bandában a zeneírás metodikája, akár a távmunka miatt?

B.M.: „A kezdeti idők óta mindez igencsak sokat változott. Régen a próbákon raktuk össze a dalokat a hozott anyagból. Mostanság otthoni stúdióinkban készülnek a demók. A végleges koncepciókat szétküldjük a tagoknak, akik szintén otthon játsszák fel a saját részeiket. A dobolásra és énekre viszont profi stúdióban kell időt foglalnunk, míg a keverés ismét lehetséges otthon, házi körülmények között.”

Befolyásolja-e mindezt, hogy éppen ki játszik kettőtökön kívül a zenekarban?

M.M.: „Persze, mind a gitáros, mind a dobos játéka fontos alkotórésze a zenének, akkor is, ha az alapokat mi írjuk. A dobos és a gitáros általában szabadságot kapnak, hogy feljátsszák a dalokat, ahogy ők érzik. Ha kell, megmondjuk nekik, hogy mit milyen stílusban szeretnénk, de általában hozzák a megfelelő feelinget maguktól is.”

A szövegek azonban mindig kettőtök gondolataiból születtek. Így van?

M.M.: „A szövegeket az első időkben én írtam. De a 2007-es Erős, mint a halál album óta már ketten dolgozunk Bobival. Ő az ő dalaira, én az enyéimre írom meg a szövegeket.”

Végighallgatva a lemezt, a szövegvilág továbbra is, mondhatjuk, klasszikus Nevergreen, rátok jellemző, sötét. Sosem gondoltatok arra, hogy elvigyétek a bandát más irányba?

M.M.: „Érdekes ez, mert igazán sosem gondolkoztunk tudatosan arról, hogy milyen irányba menjünk. Belőlünk mindez teljesen ösztönösen jön így. Tény, hogy a jugoszláv polgárháború rányomta a bélyegét a gondolkodásunkra, az érzéseinkre, így a dalszövegeinkre is. Egy ország esett szét egy véres és értelmetlen polgárháborúban. Mégpedig az az ország, ahol megszülettünk és felnőttünk. Ráadásul kb. 200 000 halott árán történt meg mindez, és ez nem múlhat el nyomtalanul az ember lelkéből. A szövegek természetesen nem konkrétan a jugoszláv háborúról szólnak. Sőt, a nagy részük nem ilyen témájú. De a komor hangulat, dac, düh, sötétség ott van bennük, ez kétségtelen. A nótáink lényege az emberi lélek mélységeinek, ennek a nem túl vidám világnak – ami manapság különösen nem jó irányba halad – a leírása.

Persze, a személyesen megélt háborús élményeink mellett sok más forrásból is inspirálódunk. Aki olvasta Stefan Zweig Ámok című regényét, vagy Joseph Conrad Heart of Darkness (A sötétség mélyén) című könyvét, ismeri Edgar Allan Poe verseit, annak világos lesz, miből táplálkozik a Nevergreen szövegvilága. Másrészt, lássuk be, egy ilyen sötét, zúzós metalzenéhez nem nagyon illenek vidámabb, könyedebb, ’bulizós’ mondanivaló.” (nevet)

Melyik dalt kedvelitek leginkább az új lemezről?

B.M.: „Ez nehéz, fogós kérdés. Most először, és pont a napokban mondtam Mikinek, hogy teljes mértékben meg vagyok elégedve az egész albummal. Tudom, hogy a hátam mögött a tobbiek Mr. Perfekcionistának hívnak, ami valóban egyébként igaz. (nevet) Ritmikailag és produkció tekintetében muszáj klappolnia mindennek, addig nem adom a beleegyezésemet semmihez. Úgy érzem, most szépen összeállt minden.”

M.M.: „Nekem több kedvencem is van. A Haldokló Világ, az Őrizlek dalomban és a Nőj sötét magány nagy favoritok, de a többi dalt is szeretem.”

Az angol című Flame Eternal egy instrumentális téma. Ez miért került fel a lemezre?

B.M.: „Nenad, a gitárosunk még a dalszerzés időszaka alatt küldte át nekem ezt a számot. Szégyenlősen megkérdezte, hogy mit gondolok róla. Nagyon tetszett és felajánlottam neki, hogy rakjuk rá az albumra, bármennyire is formabontó számunkra egy instrumentális dal. Nenad egy rendkívül jó szólógitáros. Mint hangmérnök is sokat dolgozott a lemezen, hiszen ő keverte az egészet. Megérdemelt egy külön dalt, ahol bemutathatja a tudását.”

A lemezt záró Speed pedig egy, a műfajotoktól eléggé eltérő, gyors rock’n’roll nóta Billy Idoltól. Egy ennyire más típusú dal hogyan és miért került az albumra?

B.M.: „Megszokottá vált, hogy minden lemezen legyen egy feldolgozás is. Sokat gondolkodtunk, hogy ezúttal melyik dalt válasszuk. Aztán arra jutottunk, hogy eléggé elfogytak az erre alkalmas, jó nóták. De azért törtük a fejünket. Nenaddal volt egy tribute zenekarunk, amit évekig működtettünk a saját szórakoztatásunkra. Ez a banda igencsak felkapott lett a Vajdaságban. Hetekkel a bulik előtt mindig elkeltek a jegyek. És ezeken a koncerteken a csúcspont ez a dal volt. Tudom, hogy pörgősebb, bulisabb, mint amit a Nevergreentől vár az ember, de úgy érzem, sikerült a saját képünkre formálni.”

Van-e több ilyen ötletetek, amelyek lemaradtak a lemezről vagy később felhasználnátok?

M.M.: „Egyelőre nincs, és nem is várható, hogy több ilyen jellegű rock’n’roll témát feldolgozunk, vagy írunk.”

Nagyon szeretem, hogy a Nevergreen borítói már a kezdetek óta egységes koncepcióval jelennek meg. Ki és hogyan dolgozik ezen?

M.M.: Az idők során több grafikus is dolgozott a borítóinkon. Az első kettőt Szebenyi Szilárd alkotta, aki sajnos már nincs köztünk. Én személyesen köszönök neki mindent, sokat hozzátett a csapat imidzséhez. Utána jöttek olyan kiváló grafikusok, mint Havancsák Gyula és Sallai Péter, aki a Karmageddon grafikáját készítette. Mostanában pedig Köhler Ágival dolgozunk, aki az Új Birodalom óta nagyon szép borítókat alkot. Kiemelném a Monarchia, a Vendetta, és a legújabb, a Harag és remény albumhoz készült grafikákat. Ez utóbbi a legszebb műve eddig, méltóan jelképezi a Nevergreen harmincéves munkásságát.

Azt, hogy ezek a borítók milyen stílusban készüljenek, nagyrészt én határoztam meg. Mindegyikőjüknek elmondtam, hogy mit szeretnénk. A Nevergreen logó is tőlem származik. Természetesen a grafikusok hoztak saját ötleteket is, ezeket megbeszéltük. Ági már annyira ráérzett a Nevergreen stílusára, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül, majdnem az utolsó pillanatban küldte el a Harag és remény gyönyörű grafikáját a Nevergreen-kereszttel – amelynek a koncepciója eredetileg tőlem származik – és a négy sárkánnyal.”

Melyik albumotokat tartod a legidőtállóbbnak és miért?

M.M.: „Az első, a Game Over megkerülhetetlen, ha a Nevergreenről van szó. Meghatározó és stílusteremtő anyag. Időtállónak érzem az Új Birodalom lemezt, amelyről a Madonna-féle Frozen metal feldolgozása a legnézetebb klipünk. Még Naomi Campbell is vonult rá a kifutón. De ha belehallgatok a Karmageddonba, ott is van pár klasszikus, örökérvényű dal, például a Dermedt angyal szárnyán, az Egy lövés, egy halál, és az Ó, Fortuna. Karl Orff klasszikus zenéjének átdolgozása női kórussal és Bob hangjával örök kedvenc. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, nekünk sikerült a legstílusosabban feldolgozni ezt az ikonikus nyitányt metalhangzással. Természetesen itt van a legújabb, a Harag és remény, a legkorszerűbb sounddal. De úgy érzem, már az Új Birodalom is jól szólt anno, amelyet Nikola Mijic, a Serious Black énekese kevert. És persze ott a Karmageddon, valamint a Monarchia album. Ezek is jól, korszerűen szólalnak meg.”

Melyik album aratta a legnagyobb sikert és szerinted mi volt az oka?

M.M.: „A Game Over, Az Éj szeme, az Új sötét kor nagy sikerű korongok voltak, az Ősnemzés is eléggé jól ment. Azóta kiadtunk néhány erős anyagot, amelyek semmivel sem rosszabbak. De tény, hogy sajnos az úgynevezett gothic metal fénykora elmúlt, és ez a mi pályánkra is hatással volt, annak ellenére, hogy a Nevergreen soha nem volt egy tipikus gót metal zenekar. Amikor Bobbal megalapítottuk a csapatot, nem is gondoltunk arra, hogy mi most gótikus metalt játszunk. Egyszerűen ez a sötét, zúzós metal jött belőlünk. Csak a Marlboro Rock-In ’94 tehetségkutató fesztiválon derült ki számunkra, hogy ezt a muzsikát ebbe a kategóriába sorolják. Többek között a Paradise Losthoz hasonlitottak minket, amit nem is nagyon hallgattunk addig.

Miután képbe kerültünk, elfogadtuk a minősitést, úgy éreztük, találó, másrészt a kritikusokkal és a közönséggel nem érdemes vitatkozni. (nevet) De mi, ha megkérdeznek minket, azt mondjuk, szerintünk ez azért nem tipikus gótikus metal, hiszen sok a power metal és doom elem is a dalokban. És mivel nagyon eklektikus lemezeket alkottunk, van itt még sok minden más is. Talán a gothic doom a legtalálóbb műfaji besorolás a zenénkre. De azt elárulom, hogy mi leginkább Black Sabbathon nőttünk fel!” (nevet)

Ha jól tudom, mindannyian dolgoztok a zenekar mellett. Megkérdezhetem, ki mivel foglalkozik?

B.M.: „Endre, a dobosunk egy vajdasági rádióban technikus-hangmérnök. Foglalkozik még videó­gyártással is. Ő csinálja a klipjeinket. Nenad informatikatanár és iskolaigazgató, de vállalkozik is a saját cége keretein belül. Miki régóta a Szabadkai Nemzeti Színház hangmérnöke. Le merem fogadni, hogy nincs a világon egyetlen metalzenész sem, aki annyi színházi előadást látott, mint ő. (nevet) Jómagam sokáig a bankszférában dolgoztam, különböző bankok fiókigazgatója voltam. Néhány éve külföldön, Németországban élek, családi vállalkozásban saját fuvarozási céget vezetünk.”

Miki, a színházi munka mennyiben segített a Never­green dolgaival kapcsolatban?

M.M.: „Természetesen hatással van rám, amit csinálok. Segített az albumok felvételeinél, az élő hangzás meghatározásában, egyes klipek felvételénél. A Nevergreen élőben nagyon jól tud megszólalni, de ez elsősorban a kiváló hangmérnökeinknek, Sebők Szabolcsnak, a Phrenia zenekar oszlopos tagjának és a már említett Nikola Mijicnek köszönhető, aki a Serious Black zenekarban muzsikál.”

Volt-e időszak, amikor meg tudtatok élni a zenélésből?

B.M.: „A 2000-es évek első felében igen sok koncertünk volt és a gázsik is viszonylag normálisak voltak. Nem mondhatom, hogy meg tudtunk élni belőle, de rendes plusz pénznek számított, ami jól jött nekünk akkoriban.”

Mi a helyzet a különböző, Nevergreen-tagokkal kapcsolatos projektekkel?

B.M.: „A világ általában, ezen belül pedig a vállalkozói szféra hihetetlenül felgyorsult. Nagyon kevés idő marad, ha a munkahelyed mellett kell zenélni. Ha lenne több időm biztosan projekteznék. Van is már pár dalom, amit remélhetőleg nemsokára felveszek.”

M.M.: Nekem megvan az Imperium projektem, amit egy színész énekessel, az ex-Firkin-tag Kovács Nemes Andorral és Ispán Andrással, a Divlje Jagode, valamint Deák Bill Blues Band volt muzsikusával csinálunk. Egy album anyaga már összeállt, talán egyszer ki is adjuk. Időnk van, mert sajnos a Nevergreennel keveset játszunk. Persze kellene többet, amin rajta is vagyunk.

A Kreaton az atmoszférikus/szimfónikus instrumentális projektem, amelynek keretein belül a színházi előadások zenéit is írom. Ettől a formációtól egyelőre csak a Sancra Monarchia album jött ki. Talán egyszer ennek is lesz folytatása.

Valamint elég régóta tart az együttműködés Rudán Joe-val. A legújabb, Vasvitéz című albumára két dalt is irtunk Ispán András zeneszerző basszusgitáros barátommal. Ezek a Támaszd fel a szívemet és a Leszek szél. Az utóbbira klip is várható. Joe első lemezére én írtam a Küldj le egy angyalt című tételt. Szintén van dalom Joe Feketén fehéren albumán. Ezt Ispán Andrással és Palancsa Gábor szövegíróval hoztuk össze, amely egy power metal ballada, az Új világ reggelén. Erről az albumról ez a második leghallgatottabb dal a Youtube-on. Ennek az együttműködésnek lehet folytatása, de ez még a jövő zenéje.”

Követitek-e a zeneipar alakulását, hallgattok-e új zenéket? Ha igen, melyek ezek?

B.M.: Mindig szól valami metal a közelemben, nekem is vannak Spotify-listáim! (nevet) Nekem bejönnek az új metalzenék! Neveket nem mondok mert elfelejtem, de tudod, ezekre a több szóból álló nevű csapatokra gondolok. (nevet) Amúgy bírom a rövid nevűeket is: Gojira , Jinjer stb.” (ismét nevet)

Van-e olyan magyar zenekar, amelynek nagy jövőt jósoltok?

B.M.: Szerintem nehezebb a helyzetük az új zenekaroknak, annak ellenére, hogy nagyon gyorsan virálissá válnak különböző platformok által. Ugyanis szédületes a kínálat. Nagyon extra dolgot kell mutatni, hogy a felszínen maradjanak. Mindenesetre rendkívül sok kiváló zenekar van kínálatban, komoly tudással és profi kiállással. Nem vagyok orákulum, ezért sajnos nem tudok tippelni. A siker nagyon sok mindentől függ és igazából nincs is recept rá.”

Vannak-e konkrét tervek a jövő évre? Ha igen, mik ezek?

M.M.: „Mindenek előtt többet kellene koncertezni, amin a körülményekhez képest rajta vagyunk. Az új albumra koncentrálunk, lesz valamikor egy Harag és remény lemezbemutató koncert is, várhatóan a Barba Negrában. Minden, a Nevergreen együttessel kapcsolatos hírről, eseményről a Facebook-oldalunkon naprakész információkat teszünk fel. A múlt nyári Rockmaraton nagyon jól sikerült. A Nevergreen közönsége remek volt, ez megtekinthető a Nevergreen Facebook-oldalon, az Ámok dal koncertfelvételén. Ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, ráadásul a színpad mögül, és érdekessége, hogy a közönség látszik rajta elölről. Természetesen szeretnénk megismételni. Valamint nyáron minél több nagy fesztiválon fel akarunk lépni.

A Harag és remény albumra tervben van négy-öt szöveges videóklip is, melyeket havonta szeretnénk feltenni a Youtube-ra. Egyelőre egy ilyen van, a Fény, ha győz. A Hideg fém egy animációs klip Árpád Slancik megdöbbentő, bizarr, horrorisztikus szobraival, melyek reálisan mutatják be a mai világ árnyoldalát. Ez már fent van egy ideje a Youtube-on. Az első igazi klip, a Miénk a Föld után nemrég jelent meg a legújabb, a Haldokló világ, mely talán a Nevergreen legerősebb videója eddig. Szerepel benne Slancik Árpád Slancik SCULPTURE 7 című, hétméteres angyalszobra, a Seraphine. Mind a szöveges, mind a normál videók, Szabó Endre dobosunk művei. A Nevergreent a régi népszerűségének a szintjére szeretnénk emelni. Ez a cél. Ez a zenekar megérdemli ezt, és a legfontosabb, hogy a Nevergreen közönsége is. Non Omis Moriar.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)