Skip to content

Élő Fém: HEILUNG, ZEAL & ARDOR – Bp., Barba Negra

(szöveg: Milán Péter – fotó: Gyuricza Ferenc)

Nem repestem az örömtől a hír hallatán, hogy a Heilung idei fellépésén a Zeal & Ardor lesz az előzenekar, de végül is sokat nem nyom a latba, értem a dolog végére. A felbukkanása óta komoly ajnározást élvező bandától csak a debütlemezt hallottam anno, azt is egyszer. Mivel az afro-hatások számomra finoman szólva nem komoly vonzerők, így semmi késztetést nem éreztem, hogy beleártsam magam a Zeal ügyeibe. Ehhez képest meglepődtem a hallottakon, mert noha annak idején az első lemez kapcsán a black metalt afro-elemekkel megtűzdelt akármicsodáról beszéltek a sajtóban, ehelyett mezei groove metal recsegett a színpadon a lehető legmezeibb szaggatott, szögegyszerű riffeléssel és olyan effektekkel, kluttyogásokkal, miegyébbel, ami már a ’90-es években is épp elégszer lefárasztott. Ezzel együtt nem volt teljesen kutyaütő a produkció, s ha én halmazom és a Zeal halmaza között nincs is semmi átfedés, a hangzás elfogadható volt és elég profin tálalták ezt az alteres ízű, alapra vett groove-os rock/metalt. Nem sok köze volt mindennek az utána érkező produkcióhoz – a Heilung legutóbbi fellépésén sokkal jobban megválogatták a felvezető előadókat -, de valaki biztos rájuk is vevő volt.

A két évvel ezelőtti Heilung olyan produkcióval örvendeztetett meg, amelyhez foghatót korábban még nem nagyon láttam/hallottam, s tulajdonképpen a dán társulat nagy vonalakban megismételte azt, amit 2022-ben megtapasztalhattunk. A helyszín ezúttal is a Barba Negra színtelen-szagtalan, hangulattalan repülőgéphangárszerű hodálya volt, vagyis nem elég, hogy az utóbbi években az összes koncerthelyszín Budára és/vagy a város szélére települt, a Barba ugyan nagy befogadóképességű, ám koncertvarázs tekintetében zéró faktorral rendelkező helyszínén bonyolódik sok fontos rendezvény. De ne dohogjunk annyit…

A dán zenekar valójában nem koncerteket ad, hanem egy olyan össz-előadóművészeti élményt nyújt, ami a zene mellett performansz, rítus és színielőadás is egyben. Látni, hogy a sok ember, aki az együttesben szerepel, komolyan összepróbálta a műsort, megtervezte a koreográfiát – másképp nem is lehetne mindezt megvalósítani, mivel nagy lenne a felfordulás -, azonban a kb. két órát felölelő programnak megvoltak azok a pontjai, ahol, legalábbis látszólag, a spontaneitásnak, a szervezett káosznak is megvolt a kijelölt helye a mozgások, táncok, önfeledt testkavalkádok, boldog hangkiáradások formájában. Mint utólag megtudtam, Csihar Attila is a színpadon tartózkodott, állítólag egy kompozíció erejéig ugrott be a forgatagba. Nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, mivel másnap értesültem a dologról.

A színpadot komoly természeti öltözetbe bújtatták, akárha egy erdő költözött volna be a mesterséges, élettelen falak közé. A fák, bokrok növények között foglaltak helyet a dobok, előttük pedig a nagy tér, ahol a részvevők a Heilung fő alakjai mellett lejtették körtáncukat, s adtak elő pogány szertartásokra emlékeztető látványos rituálékat. Az egész produkció nagyon meg tudja ragadni a nézőt, de zenei értelemben azok voltak a leginkább fogódzóként funkcionáló pillanatok, amikor a remekül sikerült legutóbbi album, a 2022-ben megjelent Drif számai szólaltak meg. A lemezen legalább 4-5 olyan énektéma hallható, amelyek rendkívül markánsak, fülbemászóak, s komoly pluszt visznek az eleve elég gazdag északi folk-színtér palettájára. Főleg a Heilung női főszereplőjének a dallamaira gondolok – sajnos a nevét nem memorizáltam -, aki az egyik leglátványosabb diadém tulajdonosa és viselője is egyúttal.

A Heilung hangokba, látványorgiába foglalt előadása egyfajta természetkultusznak nevezhető, aminek részeként az emberi szereplők egyrészt félmeztelenül mutatkoznak – a nők egy része is -, másrészt a nagy agancsos fejékek, a szinte történelem előttinek tűnő ruházatok, leplek azt sugallták, mintha a szereplők eggyé akarnának válni a természettel, az őskáosszal, ami mintegy megelőzi a teremtett világot, ahol már szétválasztatnak a minőségek, a funkciók. A Heilung performanszai e szétválasztás, a káosz kozmosszá alakulása előtti állapotot tükrözik, amikor még mindenből kvázi minden lehet, vagyis a teremtői aktus még nem következett be, és az ember nem emelkedett a teremtett világ, a természet fölé. E boldog, vad kavargás azt szimbolizálja, amikor még minden ebben a primordiális proto-levesben kavargott átláthatatlanul.

Mint minden, egy ilyen előadás is szimbólum, kifejez valamit, ami fölötte/mögötte áll. A Heilung komoly eszközökkel él e szimbolika megjelenítésében.

KERESÉS
HAMMERWORLD 24/9.
csak digitális lapszám!
RÉGI LAPSZÁMAINK
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. IMPELLITTERI
    Out Of My Mind (Heavy Metal)
  2. AT NIGHT I FLY
    The Sacrificial Lamb
  3. FLOTSAM AND JETSAM
    Burned My Bridges
  4. TONY IOMMI
    Deified (instrumentális)
  5. TEXAS HIPPIE COALITION
    Gunsmoke
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SETYØURSAILS
    Bad Blood
  2. AMORPHIS
    Tales from the Thousand Lakes - Live at Tavastia
  3. FALLING IN REVERSE
    Popular Monster
  4. OCTOPLOID
    Beyond the Aeons
  5. DARK TRANQUILLITY
    Endtime Signals
posta jános
szerkesztő
  1. FIXATION
    Speak In Tounges EP
  2. 10 YEARS
    Inner Darkness EP
  3. KOZORIA
    The Source
  4. ZEAL & ARDOR
    Devil Is Fine
  5. KING DIAMOND
    The Graveyard
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw