Ha teátrális körítésű, okkult-horror tematikájú rockzenéről esik szó, akkor szinte mindenkinek a Ghost neve jut eszébe elsőként. Pedig ezen a terepen mások is szép számmal mozognak, ráadásul az irányzat gyökerei is jóval régebbre nyúlnak vissza annál, mint ami a köztudatban él. E vonal egyik jeles képviselője az olasz Deathless Legacy, akiknek új albuma március elején jelent meg. Aki a zenekar részéről a kérdéseket megválaszolta: Frater Orion, dobos és alapító tag.

Szöveg: Schmidt Péter · Fotó: Frater Orion

–

Még Deathless néven alakult meg a zenekar 2006-ban, és kezdetben egy régi olasz horror rock formáció, a Death SS dalainak feldolgozásait játszottátok. Akkoriban még nagyon fiatalok lehettetek…

„Ó, basszus, hát nem is mondd, gondolni sem akarok rá, hogy mennyi idő eltelt már azóta. Majdnem húsz esztendőről beszélünk… Gyakorlatilag az életem felét ennek a csapatnak a tagjaként éltem le, de ennek ellenére úgy érzem, hogy a legmagasabb meghódítandó csúcsok még előttünk vannak.”

2013-ban lett a nevetek Deathless Legacy, és az első album is ekkor jelent meg, már saját dalokkal. Mennyi idő alatt állt össze ez az első nagylemezanyag?

„Az a korai időszakunk elég zűrzavaros volt, sok tagcsere is történt, még a zenei világunk is alakulóban volt, kísérleteztünk ezzel-azzal, kerestük a saját hangunkat. Nagyjából öt esztendőbe telt, mire minden kiforrta magát, és összeálltak azok a dalok, amik aztán az első albumra felkerültek.”

A koncertjeiteken játszotok még egy-egy Death SS-dalt, vagy már kizárólag a saját szerzeményekre koncentráltok?

„Amióta nagylemezes zenekar lettünk, azóta ez már nem fér bele a koncepcióba. Kivételesen akadt mindössze néhány alkalom, még pár évvel ezelőtt, amikor két olyan single-t is kiadtunk, amiken Steve Sylvester (a Death SS énekese és fő agytrösztje) is szerepelt. Ezek megjelenése környékén valóban volt néhány koncertünk, ahol ezen dalok mellett még pár Death SS-nótát is eljátszottunk. De ezek kivételes események voltak, egyébként csak saját szerzeményeket játszunk élőben.”

Viszonylag rövid idő alatt jutottatok el a napokban megjelent hatodik nagylemezig. A koncertezés terén is ilyen aktívak vagytok?

„Itthon, Olaszországban sokat játszunk, kimondottan aktívan koncertező banda vagyunk. Külföldre sajnos már ritkábban jutunk el, tekintve hogy a zenélés mellett mindannyiunknak civil munkája is van, amivel ezt nem egyszerű összeegyeztetni. De igyekszünk azért e téren is előrébb lépni, és többet játszani az országhatáron túl, ha távolabb nem is, de legalább Európában.”

Olaszországon kívül egyébként a világ mely részein koncerteztetek még?

„Például Németországban a Wacken fesztiválon, aztán Belgiumban, Franciaországban, Portugáliában, illetve a 70.000 Tons Of Metal fesztiválhajón. Egyelőre ezekről tudok beszámolni, de remélhetőleg hamarosan bővülni fog ez a lista.”

Azt hiszem, az olasz lelkülettől nem áll távol az a fajta teátrális és horrorisztikus, sőt időnként bizarr önkifejezési forma, amit ti is gyakoroltok. Gondolok itt a régi klasszikus olasz horrorfimekre éppen úgy, mint az olyan rock/metal zenekarokra, mint például az Ephel Duath, a Cadaveria vagy a Paul Chain Violet Theatre. Gondolom, a Death SS mellett ezek is hatottak rátok valamilyen formában.

„Igen, ez a legteljesebb mértékig így van. Nálunk a koncerteken a színpadi történéseknek, a vizuális megoldásoknak mondhatni egyforma fajsúlyú szerepe van a muzsikával. Tudod, valahogy úgy, mint a színpadra vitt klasszikus operáknál, ahol szintén nem választható el a zene a színészi előadástól és a látványtól.”

.

A meglehetősen horrorisztikus színpadi kiállásotok és a sötét, okkult szövegvilág miatt akadtak problémáitok a mélyen katolikus országként elkönyvelt Itáliában?

„Akadtak, persze, de messze nem annyira, mint azt a legtöbben gondolják. Tudod, az a helyzet, hogy Olaszország már messze nem az a mélyen vallásos, katolikus ország, mint ami egykoron volt. Főleg nem néhány kelet-európai állammal összehasonlítva. Jó ideje mindent megteszek pedig azért, hogy az egyház végre végre kiközösítsen, de eddig még ez sem jött össze. Képzeld el, az új album kapcsán még egy olyan kártyajátékot is készítettünk, amiben a fő cél az, hogy a papokat bűnre csábítva juttassuk őket a Pokol tüzére… Na, a kiátkozást még ezzel sem sikerült elérni. Szóval ennyit erről.”

2020-as kiadványotok, a Saturnalia egyetlen 24 perces szerzeményből áll. Honnan jött az ihlet egy ilyen monumentális darab megírásához?

„Nos, a Saturnalia alapjaként először egy történet állt össze, ami azóta aztán már könyv formájában is megjelent – egyelőre csak olaszul, de dolgozunk azon, hogy angol verzió is készüljön belőle. Aztán ebből írtunk egy kisfilmes forgatókönyvet, ennek mentén állt össze maga a dal, végül pedig az egészhez ténylegesen is elkészítettük a videót. A megzenésített történethez a két fő inspirációt egyébként Petronius Satyriconja, illetve Apuleius Az aranyszamár című műve jelentették.”

A Death SS énekese, Steve Sylvester 2021-ben két dalotokban is közreműködött, ahogy azt az előbb már említetted. Könnyű volt rábírni őt a közös munkára?

„Nos, vele a legkorábbi idők óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk, még a Deathless név is tőle jött annak idején. Nem csak barátként, de egyfajta tanítómesterként, mentorként is tekintünk rá. Hosszú ideje terveztük már, hogy felkérjük valami közös megmozdulásra, és amikor végül megkerestük ezzel, habozás nélkül azonnal igent mondott. Azóta pedig a Death SS kapcsán is kialakult köztünk egyfajta szorosabb kooperáció, jelesül pár éve már én rendezem a videóikat, szóval mondhatjuk, hogy még közelebbi művészi és munkakapcsolatba kerültünk egymással.”

A szerzeményeitekben elég hangsúlyosan vannak jelen monumentális, klasszikus zenei ihletettségű megoldások is. A komolyzene mennyiben volt és van hatással rátok?

„Igen jelentős mértékben, azt kell mondanom. A magam részéről Muszorgszkij, Puccini, Grieg és Verdi a legnagyobb kedvenceim és hatásaim.”

Ha már a hatásokról beszélünk: rock- és metal vonalon mely előadók és zenekarok voltak rátok a legnagyobb befolyással? Magamtól én a Black Sabbath mellett még Alice Cooperre gondolnék, illetve Leif Edling zenekaraira, főleg a Candlemassra és a Kruxra…

„A zenei hatásaink köre meglehetősen tág. Ha csak a legfontosabbak akarom megnevezni, akkor King Diamond, a The Vision Bleak, a Type O Negative, és még a Ghost mindenfélképpen említést érdemelnek. A hangzásvilágunkat az ő hatásuk formálta leginkább.”

Sokan csak a Ghost kapcsán csodálkoztak rá erre a horroros-színpadias irányvonalra, holott ennek jócskán voltak már előzményei korábban is. Te magad mit gondolsz a Ghost zenéjéről és vizuális koncepciójáról?

„Mindnyájan nagyon szeretjük őket, jómagam főleg a korai anyagaikat becsülöm sokra. Remek dolog, hogy általuk végre ez az önkifejezési forma is kezdi elnyerni azt a figyelmet, amire valóban méltó. Ebben nekik elévülhetetlen érdemeik vannak. És baromi jó lenne, ha valamikor közös turnéra mehetnénk velük, ez egy nagy titkos vágyálmunk.”

A Damnatio Aeterna egy konceptalbum, aminek sztorija egy Malchrum nevű démon küldetéséről szól. Mondanál erről néhány mondatot?

„Nos, ez egyfajta ironikus történet a Gonosz igazi természetéről és az emberi gyarlóságról. Malchrum, a démon azzal a küldetéssel érkezik a Földre, hogy papokat vigyen a bűnbe, és ezáltal a Pokol bugyraiba taszítsa őket. Két célpontja is akad: az egyikük Don Bernardo, aki Malchrum fondorlatai révén végül az egyházi szertartást szentségteleníti meg, a másikuk pedig Cardelli bíboros, akit először egy őrült és megszállott apácával próbál megkísérteni, ám akiről végül kiderül, hogy valójában pedofil. A történet meglehetősen szövevényes – ami a lényeg, az annak a vizsgálata, ahogyan a szent és a profán, a bűn és a megváltás, a megbocsátás egymáshoz viszonyulnak.”

A hivatalos zenekari felállás egyik tagja egy bizonyos The Red Witch nevű hölgy, aki a borítókban és a promóciós anyagokban egyszerűen csak mint előadó van megnevezve. Mi az ő pontos feladata a zenekarban?

„Ő az, aki a színpadi produkció vizuális, teátrális részének a lelkét adja. Az ő előadása és művészete éppen olyan fontos része a műsorunknak, mint maga a muzsika, a dalok. Ahogy már mondtam is, nálunk a zene és a színház kéz a kézben jár – és ő ez utóbbit testesíti meg a jelenlétével és a színpadon bemutatott tevékenységével.”

Az album éppen egy héttel ezelőtt jelent meg. Milyenek a legelső visszajelzések?

„Nagyon jók, jobbak is, mint amire számítottunk. És az az érdekes, hogy ezúttal külföldről érkeztek a legpozitívabb reakciók. Pedig a magam részéről nagyon aggódtam amiatt, hogy az annak idején igen jól fogadott Mater Larvarum sikerei után most visszafogottabb visszhangok érkeznek majd, de nem így történt. Eddig nagyon jól alakult ez a dolog, én teljesen elégedett vagyok.”

Turnézás, fesztiválfellépések várhatók tőletek az idei év során?

„Fesztiválozás most biztosan nem lesz – sajnos mire kijött az album, már mindenhol összeállt a program, nincs hová beférnünk. Viszont jövőre erre mindenképpen szeretnénk erősen rágyúrni, remélhetőleg sikerrel járunk majd.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)

Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü