Skip to content

Címke: Schmidt Péter

Habár akkora revelációt már nem képes okozni nálam a Them, mint az első két korong idején, azért a Psychedelic Enigma így is rendesen be tud szippantani – mint ahogy valószínűleg a folytatásokkal szintén ez lesz majd a helyzet.
Habár akkora revelációt már nem képes okozni nálam a Them, mint az első két korong idején, azért a Psychedelic Enigma így is rendesen be tud szippantani – mint ahogy valószínűleg a folytatásokkal szintén ez lesz majd a helyzet.
Lemezfronton túl nagy meglepetésekkel ugyan már a Dark Tranquillity sem szolgál ennyi idő után, de egy megbízható szintet mindig hoznak, és ugyanez áll az élő teljesítményükre is.
Lemezfronton túl nagy meglepetésekkel ugyan már a Dark Tranquillity sem szolgál ennyi idő után, de egy megbízható szintet mindig hoznak, és ugyanez áll az élő teljesítményükre is.
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
A Hail To The Force 37 percében ugyanis mániákus, sebességcentrikus speed metalt hallhatunk, időnként valóban ablaküveg-repesztő, ám ezzel együtt sem halfordos énekkel és cseppet középszerű stúdiós produkcióval.
A Hail To The Force 37 percében ugyanis mániákus, sebességcentrikus speed metalt hallhatunk, időnként valóban ablaküveg-repesztő, ám ezzel együtt sem halfordos énekkel és cseppet középszerű stúdiós produkcióval.
Meglehetősen egyedi hangvételű, komplex, progos metalt játszik a német Sweeping Death, melyben hagyományosabb fémzenei elemek keverednek elszállós-atmoszférikus témákkal és thrashes, sőt néhol akár black/death vonalas megmozdulásokkal is. A formáció második teljes albuma Devotion To The Absurd Night címmel jelent meg fizikai formátumban még tavasszal – a digitális közkinccsé tétel kapcsán pedig egy különleges filozófia mentén dolgozik a csapat. Az idáig vezető utat és az aktualitásokat taglaló interjúban erről is esett szó.
Meglehetősen egyedi hangvételű, komplex, progos metalt játszik a német Sweeping Death, melyben hagyományosabb fémzenei elemek keverednek elszállós-atmoszférikus témákkal és thrashes, sőt néhol akár black/death vonalas megmozdulásokkal is. A formáció második teljes albuma Devotion To The Absurd Night címmel jelent meg fizikai formátumban még tavasszal – a digitális közkinccsé tétel kapcsán pedig egy különleges filozófia mentén dolgozik a csapat. Az idáig vezető utat és az aktualitásokat taglaló interjúban erről is esett szó.
Kerek negyedszázada annak, hogy a német progresszív metalos Vanden Plas először járt Magyarországon - akkor az első Summer Rocks fesztiválon játszottak a szép emlékű Petőfi Csarnokban. Azóta viszont egész mostanáig nem jártak felénk, ami még annak tükrében is sajnálatosan hosszú kihagyás, hogy a brigád egyébként alapból viszonylag ritkásan koncertezik.
Kerek negyedszázada annak, hogy a német progresszív metalos Vanden Plas először járt Magyarországon - akkor az első Summer Rocks fesztiválon játszottak a szép emlékű Petőfi Csarnokban. Azóta viszont egész mostanáig nem jártak felénk, ami még annak tükrében is sajnálatosan hosszú kihagyás, hogy a brigád egyébként alapból viszonylag ritkásan koncertezik.
Összességében nem rossz az A New World Rising – csak éppen még jobb lehetne karakteresebbre formált énektémákkal. Kéne egy kis relaxációs-feltöltődős szünetet tartani, na.
Összességében nem rossz az A New World Rising – csak éppen még jobb lehetne karakteresebbre formált énektémákkal. Kéne egy kis relaxációs-feltöltődős szünetet tartani, na.
Nálam a hosszú nyári uborkaszezon után ez az első nagy meglepetés: a Year Of The Goat eddigi legjobb és leginkább kidolgozott lemeze a Trivia Goddess, aminek külön erőssége a roppantul markáns, magával ragadó atmoszféra.
Nálam a hosszú nyári uborkaszezon után ez az első nagy meglepetés: a Year Of The Goat eddigi legjobb és leginkább kidolgozott lemeze a Trivia Goddess, aminek külön erőssége a roppantul markáns, magával ragadó atmoszféra.