Igazán hangulatos, történetmesélős jellegű hard rockban/proto metalban a kortárs színtér egyik legizgalmasabb szereplője immáron jó pár éve a 2011-ben alakult brit Wytch Hazel, akik nemrégiben V: Lamentations címmel adták ki ötödik nagylemezüket. Ennek megszületéséről, a zenekar közelmúltjáról, jelenéről és jövőbeni terveiről, valamint a szövegek sprirituális indíttatásáról is szó esett az alábbi interjúban. Aki válaszol: Colin Hendra énekes/gitáros/dalszerző/szövegíró, a formáció alapítója és motorja.
—Szöveg: Schmidt Péter · Fotó: kiadói archívum
A Lamentations album két évvel a Sacrament után, épp holnap fog megjelenni. Mennyi idő alatt álltak össze az új dalok, és hogy zajlottak a stúdiómunkálatok?
„Nos, miután befejeztem a IV: Sacrament nótáinak megírását, nem igazán hagytam abba a munkát. A legtöbb kezdeti ötlet az új lemezhez még ennek a megjelenése környékén állt össze, az egész albumkészítési folyamat pedig, a kezdeti riffektől a végső keverésig, több mint másfél évig tartott. Sőt, talán inkább két évig. Őszintén szólva elég kaotikus módon dolgozok a dalszerzési fázisban, amíg el nem jutok a részletek végső finomítása és az előzetes demózás szakaszáig. Ami a stúdiózást illeti, ismét Ed Turnerrel dolgoztunk, így ez már egy ismerős folyamat volt, habár most mindent próbatermi körülmények közt vettünk fel. Összességében ezúttal sem kapkodtuk el a dolgot – szeretjük hagyni, hogy a dalok alakuljanak, lélegezzenek és érlelődjenek, mielőtt végleges formájukban rögzítjük őket.”
Ahogy észrevettem, a gyorsabb, lendületesebb dalok inkább az album első felén kaptak helyet, míg a lassabb tempójú, epikusabb vagy épp meditatívabb szerzemények a lemez második felében dominálnak. Gondolom, ezt tudatosan alakítottátok így…
„Igen, ez nagyon is szándékos volt. Valahol az egész zenei koncepció egyfajta szónikus utazásról szól, aminek során a hallgatót eljuttatjuk valahonnan valahová. Azt akartam, hogy az album íve egy intenzív energiakitöréssel induljon, mielőtt mélyebb, elgondolkodtatóbb területekre érkezne meg. Ez bizonyos értelemben magát a Lamentations fő témáját tükrözi: a kezdeti aktív cselekvés és küzdelem fokozatosan átadja helyét az elmélkedésnek és a várható reménybeli megoldásnak.”
Régi társatok a stúdióban Ed Turner producer, aki afféle ötödik tag nálatok. Őt konkrétan a dalszerzés folyamatába is bevontátok az új lemeznél?
„Ed szerepe olyannyira lényeges és fontos, hogy tényleg joggal nevezhetjük őt az ’ötödik tagnak’. Nem ő írja a riffeket vagy a dalszövegeket, de igen komolyan részt vesz a hangzás, a hangszerelés és az egyes szerzemények érzelmi tónusának kialakításában. Tehát bár a dalszerzés alapvetően az én feladatom, Ed ujjlenyomata mindenütt ott van abban, ahogyan ezek a dalok életre kelnek.”
A Run The Race dalban kétszer is hallhatunk tőled olyan sikolyokat, amik egyébként nem igazán jellemzőek rád. Ezek esetleg spontán módon, a felvételek közben szakadtak ki belőled? Valamiért nekem ez a benyomásom…
„Jó a megérzésed, ez tényleg így történt! Nem úgy mentem be a felvételre, hogy előre elhatároztam volna a dolgot. Egyszerűen csak menet közben kiszakadtak belőlem azok a hangok.. A dal energiaszintje elég magas, és abban a pillanatban úgy éreztem, ez a legőszintébb kifejezése a bennem kavargó érzéseknek. Szóval igen, spontán megmozdulás volt ez, de a nóta szellemiségéhez teljesen illik.”
A Healing Power dal szövege a zene gyógyító erejéről szól – ezt netán valami konkrét élményed ihlette?
„Abszolút. A zene mindig is a gyógyítás és a gyógyulás egyik formája volt számomra – mind a zenehallgatás, mind az alkotás tekintetében. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor az egyetlen dolog, ami értelmet adott a napjaimnak vagy békét hozott a lelkemnek, az egy dallam vagy egy dalszöveg volt. Így a Healing Power egyszerre tanúságtétel és tisztelgés a Zene előtt, és egyben azon isteni szikra előtt is, ami a Muzsikában és a muzsikálásban rejlik.”
Jó néhány új dalt már a lemezmegjelenés előtt elkezdtetek élőben játszani. Ezeket hogyan fogadta a közönség?
„Meglepően jól! Mindig kockázatos élőben még kiadatlan számokat játszani, de azt hiszem, az emberek nagyon is átérezték az érzelmeket és az energiát, még a dalszövegek ismerete nélkül is. Az olyan dalok, mint az Elements és a Woven, kimondottan sikert arattak a koncerteken, ami jóleső önbizalmat adott nekünk már a megjelenés előtt is.”
Nagyon tetszik a lemezborítóitok képi világa, az új különösen jól sikerült. Ezt ki készítette, és mit érdemes tudni az alkotójáról?
„Az alkotást Annick Giroux készítette, aki egy kivételesen tehetséges művésznő. Az ő stílusa pont azt a fajta klasszikus, régies és egyben mégis időtlen hangulatot idézi, amit a lemez vizuális körítéseként látni szerettünk volna. Adtunk neki egy kis előzetes iránymutatást az elképzeléseinkről, és amit ennek alapján elkészített, az tökéletesen ragadja meg az album szellemiségét – egyszerre fenséges és gyászos a kép kisugárzása, szerintem igazán megkapó.”
.
Az új album megjelenése kapcsán van esély egy komolyabb európai turnéra?
„Nagyon örülnénk neki! Jelenleg még semmi sincs teljesen lefixálva, de folyamatos egyeztetésben vagyunk az ügynökünkkel, és a vizsgáljuk a lehetőségeket. El tudom képzelni, egy komoly európai turné milyen különleges élmény lenne – odaát a kontinensen olyan lelkesedés és szenvedély van az ilyen fajta zene iránt, amit mi játszunk, hogy biztos vagyok benne, hogy ez bennünk is mély nyomokat hagyna.”
Nemrég néhány brit koncert erejéig Michael Schenker előzenekaraként játszottatok. Hogy sikerültek ezek az előadások?
„Hihetetlen élmény volt! Olyan arcokkal játszani, mint Schenker, mindig megtiszteltetés – ő egy igazi hős, egy legenda. A közönsége szerencsére abszolút elfogadónak bizonyult, és nagyszerű volt olyan embereknek játszani, akik korábban talán még soha nem hallottak rólunk. Igazi előrelépést és nagy lehetőséget jelentett számunkra ez a néhány alkalom.”
Jómagam egyszer láttam élőben a Wytch Hazelt, a tavalyi csehországi Masters Of Rock fesztiválon. Neked milyen emlékeid vannak erről a fellépésről?
„Ó, igen, az egy jól sikerült fellépés volt. Az energiák nagyszerűen működtek, a közönség kimondottan lelkesen reagált, pedig a legtöbben valószínűleg a nevünket sem nagyon hallották korábban. Emlékszem, úgy jöttem le a színpadról, hogy úgy éreztem, sikerült megérintenünk a közönség lelkét. Ja, és még Bruce Dickinsonnal is találkoztunk a reptéren a koncert előtti este! (Bruce a szólócsapatával lépett fel ugyanezen a fesztiválon. – SP) Egyetlen negatívumra emlékszem csak: sajnos a légitársaság elvesztette a bőröndjeinket a fellépőruháinkkal, így ’civilben’ kellett játszanunk. De az élményt igazából még ez sem tudta csorbítani.”
Ha jól tudom, eddig leginkább brit koncertjeitek voltak, illetve néhány európai országban is megfordultatok már. Európán kívül még egyáltalán nem játszottatok?
„Csak egy koncertet adtunk eddig az öreg kontinensen kívül, méghozzá a texasi Houstonban. Egyébként a világ minden tájáról folyamatosan kapunk üzeneteket, szóval egyfajta érezhető érdeklődés valóban mutatkozik a zenekar iránt. Szívünk szerint mi nem is állnánk ellen, csak a szervezést és a logisztikát kell megoldani valahogy.”
Tavaly egy Phantom Spellel közös split kiadványotok is megjelent, melyen a Ride On dallal szerepeltetek. Honnan jött a kislemez ötlete?
„Valahol ez az egész a kölcsönös tiszteletből fakadt, tényleg. Kyle (K. McNeill énekes/gitáros/dalszerző) zenéje a Phantom Spellel fantasztikus – nagyon progos, nagyon átgondolt, nagyon okos és lélekkel teli muzsika. Szóba került egymás közt, hogy csináljunk valamit együtt, és ez a split kiadvány tökéletes megoldásnak tűnt arra, hogy egyszerre, közösen mutathassunk be valamit magunkból a világnak. Nem mellesleg a Ride On egy számunkra is szórakoztató, jópofa szám, élvezet volt megírni és rögzíteni.”
Korábban több más split kiadványotok is megjelent már, olyan zenekarokkal közösen, mint a Borrowed Time, a Spell, az Ascalon vagy az Asomvel. E formációk tagjait személyesen is ismeritek? Netán közös fellépéseitek is voltak velük?
„Néhányukat ismerjük személyesen is, igen. Néhányukkal pedig már a színpadot is megosztottuk az évek során, erre is van példa. Mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben személyes barátság, vagy legalábbis kölcsönös tisztelet van köztünk. Ezek a split kiadványok egyébként nem a véletlen vagy valami hirtelen felindulások művei, nagyon is tudatos döntések vannak ezek mögött – a zene iránti szeretet szelleméből és a közös alkotás, megnyilvánulás öröméből fakadnak leginkább.”
Hívő keresztényként élő zenészek vagytok, és ez a világlátás a dalszövegeidben is jól tetten érhető. Általában milyen hatások, benyomások formálják a szövegeidet?
„A hitem az alap – ez adja a dalszövegeim súlyát és reményeim szerint hitelességét. Nem azért írok, hogy prédikáljak, de az biztos, hogy a hitem gyökereiből kiindulva alkotok. Ha nem lennék keresztény, a témáim valószínűleg drasztikusan mások lennének – és minden bizonnyal kevésbé gyökereznének a reményben. Létezik egyfajta olyan, a személyesen megélt hitből eredő mélység, ami máshonnan nem lenne képes felfakadni, és ami nélkül el sem tudnám képzelni az írást.”
Mit gondolsz, ha nem keresztény muzsikus lennél, mégis milyen jellegű dalszövegeket írnál?
„Nem is tudom… talán valami Tolkien-szerű fantáziavilágról mesélnék.”
Sokak tudatában a rock és a metal a mai napig egyenlő a gonosszal, a veszélyessel és a dekadenssel. Keresztény muzsikusként ezt hogyan éled meg? Gyakran kell elmagyaráznod, hogy ez az egész egyáltalán nem ilyen fekete-fehér?
„Ez a sztereotípia még mindig él, igen. Mindkét részről, tehát a zenész közösség és a befogadó oldal tekintetében is. És ez sajnálatos, mert szerintem a metal, a súlyosabb zenék világa valóban lehetne változatosabb is a szövegi tematikát illetően. Üdítő kivételek persze vannak szép számmal, ez is hozzátartozik a dologhoz. Mostanra amúgy már hozzászoktam a műfaj ’gonosz’ témáihoz és stílusához, illetve az ilyen jellegű általánosító megítéléshez, szóval mindez nem különösebben zavar engem.”
Sokan nem is gondolnák, hogy az olyan dallamosabb csapatok, mint a Stryper, az Angel vagy a Saint mellett jó pár durvább hangzású keresztény zenekar is működik, mint például a black metalos Lengsel, a death metalos Mortification, vagy a komplex, progos thrasht játszó Tourniquet. Szóval a keresztény metal színtér jóval változatosabb, mint azt sokan elképzelik…
„Szerintem zseniális, hogy ezek a zenekarok is itt vannak. Pusztán az, hogy az üzenet a hitben gyökerezik, nem jelenti azt, hogy nem lehet zeneileg durva, technikás vagy éppen progresszív a kifejezésmód. Tisztelem azokat a zenekarokat, akik feszegetik ezeket a zenei határokat, miközben hűek maradnak a hitbéli meggyőződésükhöz – még akkor is így van ez, ha személyes szinten nem feltétlenül ezek a kedvenc stílusirányzataim.”
A zenétekben és a dalszövegekben is megjelenik egyfajta nosztalgikus múltba vágyódás. Ha te magad megválaszthatnád, mely korban, és a világ melyik részén élnél a legszívesebben?
„Jó kérdés! Nagyon messzire valószínűleg nem mennék vissza, csak az 1970-es évekig, már csak az akkori zenekarok és előadók, meg úgy általában a zenei kultúra miatt is. Éppen megfelelő korszak lenne ez a számomra. És valószínűleg maradnék az Egyesült Királyságban.”
Amennyire tudom, te vagy a zenekar fő dalszerzője és szövegírója, és általában is te határozod meg a követendő irányvonalat. A többiek részéről érkező ötletek is beleépülnek azért a zenébe?
„Néha igen, hogyne. Én ugyan általában teljesen kidolgozott dalokkal és szövegekkel érkezem, de a zenekar többi tagja néha segít az utolsó simításokban. Időnként mondjuk Alex (A. Haslam gitáros) egy javaslata vagy a dobos Aaron (A. Hay) egy ötlete megváltoztathat egy-egy részletet az adott dalban, ilyenre is akad precedens.”
A hetvenes és a korai nyolcvanas évek egyértelmű zenei hatásai mellett a folkos brit/kelta gyökerek is markánsan jelen vannak a Wytch Hazel dalaiban. Honnan jött nálad a vonzódás ehhez a zenei világhoz?
„Igazából már a középiskola óta ott van ez nálam, amikor is Fairport Conventiont, Steeleye Spant és Jethro Tullt kezdtem hallgatni. Van valami időtlenségérzet ezekben a dallamokban. Ha ezt kombinálod egyfajta himnikusabb megközelítéssel és persze a heavy metallal, akkor nagyjából meg is érkeztél a Wytch Hazel hangzásának kiindulópontjaihoz.”
Rock és metal szempontból mely zenekarokat neveznéd meg legfőbb hatásaidnak?
„Thin Lizzy, Wishbone Ash, Iron Maiden, Jethro Tull… ezek a legfontosabbak. Meg aztán olyan zenekarok, mint a Pagan Altar meg az Ashbury a maguk szokatlanabb látásmódjaival és különleges hangulataival. Őszintén szólva engem jobban is érdekel az őszinteség és az egyéniség, a sajátos hangzásvilág, mint a puszta technikai villogás. A jó dalok, meg úgy általában a dalközpontúság az igazán fontos tényezők a számomra.”
A jelenlegi underground hard rock és metal színtérről melyik csapatokat tartod a leginkább figyelemre méltónak?
„Szerencsére jó néhány figyelemre érdemes formáció ügyködik mostanában. Ilyen például a Hällas, a Seven Sisters, a Spell, a Tanith – ezek mind olyan zenekarok, amelyeknél az erős dalok mellett valódi egyéniséggel is találkozhatunk. Szerintem mostanában ennek a fajta dallamközpontú, régi vágású hard rocknak és heavy metalnak van egy olyan nagyon egészséges underground ága, ahol valóban sok az izgalmas versenyző.”
Létezik egy SpellBook nevű amerikai zenekar, akik 2020-ig még Witch Hazel néven működtek, és addig három lemezük is megjelent. A zenei világuk nem is áll túl távol a tiétektől. Őket ismered esetleg?
„Igen, meghallgattam a zenéjüket. Vicces, milyen közel állnak egymáshoz ezek a bandanevek! A hangzásuk jó masszív, igazi klasszikus doom beütésű heavy rockot játszanak. Határozottan vannak közös pontok DNS-ünkben, bár azt mondanám, hogy a spirituális irányultságaink azért eltérnek egymástól. Mégis, mindig érdekes és örömteli megismerni rokon hangzásvilágú pályatársakat a színtéren.”
Mit mondanál, ha egyetlen rövid mondattal kéne ajánlanod valakinek a Wytch Hazelt?
„Valami ilyesmit: barátom, a Wytch Hazel zenéje egy olyan párhuzamos univerzumból érkezett, ahol a brit heavy metal új hullámának forradalma már úgy jó 600 évvel ezelőtt, még a bárdok és énekmondók idejében lezajlott – tarts velünk!”
–
TARTALOM
–
AMORPHIS 100
ARJEN ANTHONY LUCASSEN 90
BETWEEN THE BURIED AND ME 18
DARK ANGEL 78
DIRTY HONEY 72
HEAVEN SHALL BURN 88
HELLOWEEN 6
HEMELBESTORMER 20
NOTHING MORE 98
OSSIAN 94
PARADISE LOST 10
SWEEPING DEATH 84
THE WARNING 14
VAN 70
VINTERSORG 27
WYTCH HAZEL 66
YNGWIE J. MALMSTEEN 74
+
ÉLŐ FÉM 104
HANGPRÓBA 30
HAVI METAL 5
KONCERTMENÜ 112
SOKKOLÓ KORONGOK / EXTRA 31
ZENÉSZFÜLLEL 24
–
Tervezett megjelenési dátumok 2025-ben:
október 6. – november 3. – december 8.
