Skip to content

Címke: lemezkritika

A teljes produkció tekintetében úgy érzem, hogy például a legutóbbi God Dethroned- és Belphegor-anyagok izgalmasabbak voltak, viszont lélegzetvétel és drámaiság szempontjából mindenképp a Maleficium mellé teszem a voksomat.
A teljes produkció tekintetében úgy érzem, hogy például a legutóbbi God Dethroned- és Belphegor-anyagok izgalmasabbak voltak, viszont lélegzetvétel és drámaiság szempontjából mindenképp a Maleficium mellé teszem a voksomat.
Eredetiség terén nem a NTO a színtér csimborasszója, de az biztos, hogy értő kézzel és szívvel művelik ezt a komor, melankolikus, dallamos irányvonalat, van érzékük a hangulatteremtéshez.
Eredetiség terén nem a NTO a színtér csimborasszója, de az biztos, hogy értő kézzel és szívvel művelik ezt a komor, melankolikus, dallamos irányvonalat, van érzékük a hangulatteremtéshez.
A szűk órányi lemezanyagon hallható tíz szerzemény minden kétséget kizáróan figyelemre méltó teljesítmény egy olyan szép múltú formációtól, akikhez a doom/death vonal és a tradicionálisabb epikus doom irány felől érkezve egyaránt érdemes közelíteni.
A szűk órányi lemezanyagon hallható tíz szerzemény minden kétséget kizáróan figyelemre méltó teljesítmény egy olyan szép múltú formációtól, akikhez a doom/death vonal és a tradicionálisabb epikus doom irány felől érkezve egyaránt érdemes közelíteni.
Az alap ugyan jobbára az a fajta gitáros-billentyűs, dallamos progmetal, aminek a legszebb időszaka a kilencvenes évek dereka és második fele volt, de került a főzetbe még sok minden más is: egészen éteri elszállós részek, merengős zongorás betétek, női énekhang, narrációk és rövidke hangjáték-szerűségek, illetve néhol hörgős-üvöltős vokalizálás és egészen marcona riffek is színezik a dalokat.
Az alap ugyan jobbára az a fajta gitáros-billentyűs, dallamos progmetal, aminek a legszebb időszaka a kilencvenes évek dereka és második fele volt, de került a főzetbe még sok minden más is: egészen éteri elszállós részek, merengős zongorás betétek, női énekhang, narrációk és rövidke hangjáték-szerűségek, illetve néhol hörgős-üvöltős vokalizálás és egészen marcona riffek is színezik a dalokat.
Frontcsajos, okkultista, ’70-es éveket idéző doomster metal, egyenesen Brooklynból? Azért valljuk meg, ez így leírva annyira bizarr, hogy nem tudtam őszintén lelkesedni érte...
Frontcsajos, okkultista, ’70-es éveket idéző doomster metal, egyenesen Brooklynból? Azért valljuk meg, ez így leírva annyira bizarr, hogy nem tudtam őszintén lelkesedni érte...
Bőven van mit felfedezni a Kamra anyagán, akár tizedik alkalommal is rácsodálkozni a szlovének kirobbanó ötletrohamaira. Avantgárd black metal, ahol semmi sem kiszámítható.
Bőven van mit felfedezni a Kamra anyagán, akár tizedik alkalommal is rácsodálkozni a szlovének kirobbanó ötletrohamaira. Avantgárd black metal, ahol semmi sem kiszámítható.
Kilenc hosszú évnek kellett eltelnie a 2016-os  Resonate megjelenése óta ahhoz, hogy a legendás énekes/basszusgitáros/dalszerző/szövegíró (és okleveles túlélőművész) Glenn Hughes újra szólólemezzel álljon elő.
Kilenc hosszú évnek kellett eltelnie a 2016-os  Resonate megjelenése óta ahhoz, hogy a legendás énekes/basszusgitáros/dalszerző/szövegíró (és okleveles túlélőművész) Glenn Hughes újra szólólemezzel álljon elő.
Veszélyes album. Őszinte, kendőzetlen, sőt illetlen módon fedi fel egymás után minden csúfságát és szépségét. Elszédít, elámít, végül arra kényszerít, hogy válassz.
Veszélyes album. Őszinte, kendőzetlen, sőt illetlen módon fedi fel egymás után minden csúfságát és szépségét. Elszédít, elámít, végül arra kényszerít, hogy válassz.