Címke: hat pont

Zenei szempontból egyértelműen a nyolcvanas évek európai metaljából táplálkoznak (Priest, Accept, Saxon elsősorban), erre tromfolnak rá egy kis US metal/US power ízzel és misztikus-okkult szövegvilággal.
Zenei szempontból egyértelműen a nyolcvanas évek európai metaljából táplálkoznak (Priest, Accept, Saxon elsősorban), erre tromfolnak rá egy kis US metal/US power ízzel és misztikus-okkult szövegvilággal.
Aki kedveli ezt az acsargós énekkel beirdalt mega-dallamos finn death metalt, és ezt a steril hangzást is magától értetődőnek tartja, boldog lesz a Voidfallen új albumával.
Aki kedveli ezt az acsargós énekkel beirdalt mega-dallamos finn death metalt, és ezt a steril hangzást is magától értetődőnek tartja, boldog lesz a Voidfallen új albumával.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Nem büntetem meg nagyon a Massacre lemezét, hallani, hogy a Lee által összegereblyézett tagság vért izzadva próbált összehozni valami értékelhetőt.
Nem büntetem meg nagyon a Massacre lemezét, hallani, hogy a Lee által összegereblyézett tagság vért izzadva próbált összehozni valami értékelhetőt.
Őszintén szólva nem gyakorolt rám elementáris hatást a Corrosive Elements albuma, mivel a meglehetősen középutas death metal és a thrash elegye, az évtizedek óta ismert hatások, továbbá az, hogy kevés igazán kiugró témát, dalrészletet hallok, elég kevéssé bizonyult érdekfeszítőnek.
Őszintén szólva nem gyakorolt rám elementáris hatást a Corrosive Elements albuma, mivel a meglehetősen középutas death metal és a thrash elegye, az évtizedek óta ismert hatások, továbbá az, hogy kevés igazán kiugró témát, dalrészletet hallok, elég kevéssé bizonyult érdekfeszítőnek.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
Nem csupán a hangzás, a zenei vonal is maradt aféle régisulis „világthrash“, ami alatt azt értem, hogy a muzsikájuk igazából sem az európai, sem a tengerentúli színekhez nem köthető szorosan, de egy kicsit mégis rokon mindenhová.
Nem csupán a hangzás, a zenei vonal is maradt aféle régisulis „világthrash“, ami alatt azt értem, hogy a muzsikájuk igazából sem az európai, sem a tengerentúli színekhez nem köthető szorosan, de egy kicsit mégis rokon mindenhová.
Tipikus belépőzene ez, amire tizen- vagy huszonévesen nagyon rá lehet kattanni, hiszen tényleg azonnal fülbe ülnek a refrének, az ilyesfajta, felhígított, ökölrázós, himnikus heavy metalra meg hatalmas igény van a fesztiválokon manapság.
Tipikus belépőzene ez, amire tizen- vagy huszonévesen nagyon rá lehet kattanni, hiszen tényleg azonnal fülbe ülnek a refrének, az ilyesfajta, felhígított, ökölrázós, himnikus heavy metalra meg hatalmas igény van a fesztiválokon manapság.
A Reset semmiféle meglepő dolgot nem tartalmaz. Sőt, tovább megyek, tulajdonképpen semmi olyat nem tartalmaz, amit a bandától korábban ne hallottunk volna.
A Reset semmiféle meglepő dolgot nem tartalmaz. Sőt, tovább megyek, tulajdonképpen semmi olyat nem tartalmaz, amit a bandától korábban ne hallottunk volna.
KERESÉS
Megjelent az áprilisi
digitális különszám!
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw