Kiadó: Metal Blade / Írta: Gáti Viktor / 6
Az Igorrr név mögött álló Gautier Serre 2005-ben indította el rendhagyó zenei projektjét Franciaországban, amely a breakcore, a barokk zene, a black metal, az elektronikus kísérletezés és megannyi más stílus fúziójával hamar egyedülálló színt hozott a modern extrém zenébe. A korai demók után az első igazi áttörést a Nostril (2010) hozta meg, amelyet a 2012-es Hallelujah követett, már rangos vendégművészekkel, például a Mayhem gitárosával, Telochkal és a klasszikus énekes Laure Le Pruneneckel. A projekt 2017-ben a Savage Sinusoid albummal teljes zenekarrá alakult, továbbá a lemez kritikai és közönségsikert hozott, nemzetközi turnékkal és fesztiválszereplésekkel.
A 2020-as Spirituality and Distortion már a legnagyobb avantgarde metal előadók közé emelte az Igorrr nevét. Jómagam ennél a számomra roppant tetszetős korongnál kapcsolódtam be a zenekar munkásságának tanulmányozásába. Időközben a felállás folyamatosan változott, miközben Serre megőrizte a kreatív kontrollt és az avantgarde kísérletezést, mint fő szervező erőt.
A friss, sorrendben ötödik nagylemez, az Amen a felvezetők alapján minden eddiginél sötétebb, súlyosabb és eklektikusabb dalcsokornak ígérkezett. A felvételek különleges körülmények között zajlottak: valódi kórust rögzítettek egy templomban, hagyományos tibeti hangszereket és extrém hangkeltési technikákat is bevetettek, például üllőt szólaltattak meg, a Headbutt utolsó hangjait pedig egy markolóval agyonütött zongora kimúlása adja.
A dalok közül nekem a Blastbeat Falafel – Trey Spruance (Mr. Bungle) vendégszereplésével –, az ADHD – egy iszonyatosan beteg klippel – és a barokk/trip-hop jellegű Silence a legemlékezetesebb. Összességében azonban úgy érzem, a produkció túlzottan elment a sokkolás/elborzasztás irányába, a dalcentrikusság és szórakoztató virtuozitás rovására. Bizonyos tételeket kifejezetten küzdelmes végig hallgatni, egy megvadult Gojirára hajazó előadásmód mellett is, mások pedig – részint a kiváló hangzásnak köszönhetően – kvázi gyöngyszemek a maguk nemében. Szóval számomra roppant felemás az új Igorrr; mindenesetre, a megjelenést nagyszabású turné kíséri, amelynek februárban budapesti állomása is lesz. Élőben minden bizonnyal egyedülálló élményt nyújt a banda; kíváncsi vagyok!
