Mi tagadás, a Stress zenekar éppen tíz éve áll közel szívemhez. Annak idején, mikor AC/DC-t – It’s A Long Way To The Top című dal a High Voltage-ról – csak a Beatrice koncertjein lehetett hallani, Led Zeppelint pedig csak a HBB-bulikon, egy Judas Priest pólóért az ember a fél életét is odaadta volna. Akkoriban a lemezvásárláshoz nemcsak sok pénz kellett, hanem kamionos ismerősök is, ugyanis maszek lemezboltok még sehol nem voltak – az Ecserin vagy a Múzeum körúton a gatyád is ráment, ha éppen az Unleashed In the East című Priest klasszikusra fájdult meg a fogad. Nos, egy ilyen keserves, ínséges időben tűnt fel a modern heavy metal megszállottaiból alakult Stress zenekar. Pillanatok alatt egy kisebb, igen fanatikus rajongói mag alakult ki a zenekar körül, akik bizony még ma is meg-megjelennek a csapat bulijain. Hiszen a Stress átvészelve az eltelt egy évtizedet, még mindig a pályán van, és ugyanolyan éhesek, mint korábban hiszen egy kislemezzel nem lehet elintézni azt a metalbandát, amelyik a nyolcvanas évek fémhangzását honosította meg hazánkban.

A csapat két frontembere, Borhidi ‘Jimmy’ Miklós gitáros és Lőrincz Tibor énekes gyerekkori pajtások voltak, de inkább ezt mesélje Tibcsi tovább:

„Az egész az általános iskolában indult, egyre csak vittem át Mikinek a Black Sabbath lemezeket és az agya teljesen begőzölt, egy időre még a szülei el is tiltottak minket egymástól, mert az egész zenemánia a tanulás rovására ment. Aztán a családi béke helyreállítása érdekében szereztek neki egy gitárt, de attól kezdve nem volt megállás. Az omegás Molnár György is segített neki, aztán a Vörös Pistinél tanult, aki akkoriban a Nevadában játszott. Miklós 14 éves volt, amikor megalakítottuk a Galaxis zenekart, ez még olyan hard rock-szerűség volt, Led Zeppelin meg ilyesmi.

A Beatricét és Ferit véletlenül ismertem meg, mert én nagy mobilos voltam, a Gyulához (Vikidál Gyula – szerk.) jártam akkoriban énekelni tanulni. Szóval véletlenül beestem egy Rice-bulira – elmaradt egy P. Mobil koncert ugyanis – mikor még úgy voltak kifestve, mint a Kiss. Na, akkor teljesen padlót fogtam és azt mondtam, ez az igazi! Meg voltam győződve róla, hogy ők a legjobbak!”

És ekkor jött a Stress?

„Inczédy Gábor, Jankai Béla, Miki meg én voltunk a bandában, és próbáltunk valami Scorpions-szerűt összehozni. Akkoriban még csak kis képeket tudtunk szerezni a nyugati bandákról, lemezeket pedig mindig az Ecseri Piacon vettünk. Emlékszem Rob Halfordot még senki nem ismerte, én is azt hittem a rövid haja miatt, hogy valamilyen punkfazon! Amikor Angliából meghozták nekem az első szegecses csuklószorítókat, teljesen megőrültem! Jött a Judas-, Maiden-láz, sőt egy időben még a háttérvásznunkon is az Eddie volt, de aztán mikor egyre többen ismerték már a Maident, gyorsan lecseréltük…”

Sokat koncerteztetek akkoriban?

„Rengeteget. A Piramis előzenekara voltunk sokáig, Dorogon például 30 ezer ember előtt léptünk fel, sírtam is… Akkor nagyon klassz idők jártak ránk, sikeresek voltunk, fődíjak, legjobb előadó díja, miegymás… Az volt a legnagyobb problémánk, hogy minden évet új felállással kellett kezdenünk, mert nem sikerült megbízható embereket találni, szóval tényleg csak a Miki meg én voltunk a biztos pontok a csapatban. Voltak jó zenészek, nem tagadom. Egyszer lejött egy jazz konzis basszusgitáros, aki két nap alatt megtanulta egyes, kettes Maiden lemezt de aztán ő is elment Amerikába zenélni!”

Mi lehetett annak az oka, hogy nam találtatok állandó embereket?

„Belefáradtak abba, hogy nem volt pénz az egészben. Nem volt bennük kitartás, mindig pont a célegyenesben adták fel. Lehet, hogy, ha pénzért feladtunk volna mindent, most nem itt tartanánk, de akkoriban erről szó sem lehetett. Nagyon határozottan akartuk, hogy a Stress olyan maradion, amilyen. S akkor nekem jött a katonaság, meg akadtak személyes problémáim is, és csúnyán elkezdtem inni. Persze, hogy a megbízhatatlanság miatt kinyomtak, és akkor került a Vértes Attila a Stressbe.”

Akkor jött ki a kislemez is, ugye?

„Igen, de erről az időszakról én nem sokat tudok, csak annyit, hogy se nekem, se nekik nem sikerült valami fényesen. Akkor dacból megcsináltuk a Jaguárt, egyetlen éjszaka felvettünk tizenkét nótát! Az egyik ezek közül a Lelketlen Fazonok c. dal volt, amit a Mikinek meg az Egérnek (Hamvay Gyula basszusgitáros – szerk.) írtam, ezt még most is játsszuk a Stress-bulikon. Szóval, a Stress sem ment igazán, a Jaguárban is voltak személyi ellentétek, és akkor újra összejöttünk a Mikivel. Először úgy volt, hogy csinálunk egy búcsúbulit ez volt a Pokolgép előtti fellépés tavaly a Körcsarnokban. De olyan jó volt a koncert, annyira sikeresek voltunk, hogy leültünk és úgy döntöttünk, hogy ezt nem szabad abbahagyni, csinálni kell újrakezdtük… Palotai János bőgós és Szabó Zoli gitáros a Jaguárból jött velem, Gáspár ‘Gazsi’ János dobossal pedig már korábban a Stressben játszottam. Felvettük a demót (ld. MHH No.3 – szerk.), és próbálunk koncertezni, ahol csak lehet!”

(Szöveg: Lénárd László)

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 5 (1989/5) – TARTALOM
HAVI METAL – Dörgedelmek
PRÁGAI METAL FESZTIVÁL – Running Wild, Stormwitch etc. akcióban
ALICE COOPER – Alice kiborítja a szemetet
POKOLI ESTE – Egy este a Pokolgéppel, pályázat, rejtvény
FORRÓ DRÓT – Új Kiss LP, Gillan kivált stb.
VENOM – A legfeketébb fém
HANGPRÓBA – Lion, Mr. Big, Silent Rage és a többiek
SOKKOLÓ KORONGOK – Fantasztikus albumszüret
EXUMER – Él és virul?
QUEEN – Ha ti akarjátok
DRI – A crossover ‘nagyapái’
COZY POWELL – A bérdobos
SÁMÁN – Lassan, de biztosan
METALLICA – Visszaemlékezések
KING DIAMOND – Konspiráció minden mennyiségben
MANOWAR – A királyok kora nem járt le
OSSIAN – A PeCsa-buli
ÉLŐ FÉM – Anthrax, Suicidal, Telegram, WASP, Motörhead
OBITUARY – Death a javából
ROCKKULTÚRA – Led Zep-könyv, dalszövegfordítási vetélkedő, Súgd Meg Nekünk
DEMONSTRÁCIÓ – Az underground él!
HAZAI HEAVY ATYÁK III – Vörös István. Kicsoda?
GITÁRMÁNIA – Az egyik legnépszerűbb rovat
STRESS – Csak semmi izgalom!
SAVATAGE – Móka, kacagás és persze metal
SAJÁT SZAVAIKKAL – Alice és az Annihilator
MOSZKVA MUSIC PEACE FESZTIVÁL – Az év koncertje – ahogy mi láttuk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw005/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal, a honlappal és a rádióműsorral kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!

ELŐFIZETÉSI AKCIÓ! – https://hammerworld.hu/elofizetes
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/