A talján dalkovács Alessandro DelVecchio és a Stryper frontember Michael Sweet kooperációjának gyökerei a pandémiás időszakig nyúlnak vissza, konkrét album azonban mostanra állt csak össze kettőjük közös munkájából. Michael hangja meglepően jól működik ebben a tőle a megszokotthoz képest dallamrockosabb, AOR-osabb közegben, DelVecchio pedig egész korrekt dalokat kalapált össze amerikai partnere számára. A szokásosnak mondható recepten túlmutató, innovatív fordulatokról ugyan nem beszélhetünk a Return kivesézése közben, de ettől még jó érzékkel és ízléssel összerakott nóták ezek – jobbak is, mint amikre előzetes sejtéseim alapján számítottam. Úgy látszik, a két muzsikus sikerrel inspirálta egymást, mint ahogy az is érdekes adalék, hogy a dobokat leszámítva DelVecchio játszotta fel az összes hangszeres részt. A gitárok tekintetében meg is lepődtem ízes, jól odatett szólómunkáján, őszintén szólva kevesebbet néztem ki e téren belőle. Mea culpa. Nálam azért inkább a hard rockosabb, riffesebb dalok működnek jobban, de ez jobbára ízlés dolga, mert az erőteljesebben AOR-os, vagy éppen a balladás vonalat is korrekt módon csípték el. Ha lesz folytatás, akkor mégis inkább örülnék a karcosabb él komolyabb kidomborításának – valahogy úgy, ahogy a hazai Stardust mutatta azt be jól sikerült tavalyi albumán. Földindulást nem okoz a Return, de kellemes hallgatnivaló.