Kerek évfordulóhoz érkezve sok zenekar ad ki különféle válogatásokat, újravett anyagokat – a négy évtizedes karrierjét ünneplő Sodom is így tett, azonban ők azért vittek egy kisebb rafinált csavart a dologba. Amint az tudható, a legtöbb versenyző ilyenkor a legismertebb nótáit, vagy egy komplett korábbi sikeres albumát adja ki így-úgy felturbózva, remaszterelve, netán újrajátszva. Ez utóbbi kitétel itt is megáll, hiszen a dalokat a Sodom jelenlegi – és ki tudja, meddig aktuális – felállása rögzítette, kétgitáros verzióban, 2022-es hangzással. Ugyanakkor az itt hallható 17 felvétel – szembe menve az általános recepttel – pont, hogy nem a legismertebb, leghíresebb/hírhedtebb szodomizációk remake-je, hanem a köztudatba kevéssé beivódott, illetve élőben nem vagy alig játszott nótáké. Magyarán Agent Orange-ra, Remember The Fallenre vagy a Bombenhagelre ne is számíts, ellenben itt van minden egyes albumról egy-egy eddig mostohábban kezelt opusz, pontosabban annak aktualizált, ráncfelvarrott verziója. A sort az 1985-ös Sepulchral Voice kezdi és a 2020-as Euthanasia zárja, a kettő közt olyan csiszolatlan gyémántokkal, mint az After The Deluge, a Body Parts, a Jabba The Hut, a City Of God vagy a Caligula. Bónuszként pedig a végén meghallgathatjuk az 1982 című tételt, ami ugyan egy vadiúj, direkt ide íródott, jobbára morcos középtempóban zakatoló szerzemény, ám szövegében a zenekar indulására és a kezdeti motivációkra, élményekre fókuszál. Ennek amúgy a klipjét is érdemes megnézni, mint ahogy a lemezborító is önmagáért beszél.
Közismert tény, hogy a Sodom munkássága – főként az ezredfordulóig – finoman szólva is hullámzó színvonalat mutatott. Azonban a különböző korszakokból származó nóták így, egyetlen gárda által, egy nekifutásból újra feljátszva egészen egységes képet alkotva állnak össze egy masszív nagylemezanyaggá. (Aki pedig mindezt mégis feleslegesnek tartja, annak továbbra is ott vannak az eredeti albumok.) Sem a válogatások, sem a remaszterelt/újravett anyagok többségéért nem lelkesedek különösebben, de a 40 Years At War szerencsés kivételt képez ez alól. Így, ezzel a koncepcióval ebben a kiadványban tényleg van ráció, mint ahogy egy olyan jubileumi turnét is üdvözölni tudnék, ahol csontra ugyanezt a programot nyomják le, ugyanezzel a dalsorrenddel.
