Azt még mindig nem tudni, hogy pontosan mikor jön ki az új Slipknot album, még tavasszal, vagy a nyár elején, de Jay Weinberg dobos a WZOR (Razor 94.7/104.7) rádióállomásnak nemrég adott interjújában az alábbiakat mondta a 2019-es We Are Not Your Kind album utódjának zenei irányáról:

„Azt mondanám, hogy egy kicsit feljebb tekertük a kísérletezést. És van néhány új dolog, ami nagyon izgalmas, nagyon érdekes, olyan dolgok, amikről talán nem is gondoltam volna, hogy előhúzzuk a kalapunkból. Van egy dalunk, ami olyan, mint a világ legsúlyosabb blues nótája, és vannak még olyan dolgok, amiket szuper izgalmas hallani a srácoktól. Ez úgy megy, hogy ha már egy ideje dolgozunk az instrumentális részeken, akkor jön Corey [Taylor], és megtudjuk, mit tesz le az asztalra, és ezzel hogyan emeli a szintet, hogyan változtatja a dolgokat újabbá és jobbá, meg miegymássá… Nagyon izgalmas hallani, ahogy formát öltenek az ötletek.

Ember, annyi minden van benne, ami a Slipknot védjegye. Ezektől nem fogunk elszakadni, elmenekülni sem tudnánk előlük, még ha akarnánk, akkor sem. Vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen az alapjai mindannak, ami vagyunk, és azt hiszem, hogy ezzel nagyon is elégedettek vagyunk. És persze megpróbálhatunk új utakat találni mindezek bemutatására – ami adott, az a hangerő, a tempó, a kegyetlen zúzás, a diszharmonikus jelleg, mindez mind megvan benne. Szerintem a The Chapeltown Rag nóta remek példa erre. Szerintem az egy olyan dal, amelyben maximális az energiánk és a káosz. De ami szintén nagyon izgalmas számomra, az az, ahogy kísérletezünk, ahogy kipróbálunk dolgokat, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk őket. Mintha azt mondanánk: ‘Mi ezt akarjuk csinálni, az emberek meg vagy elfogadják, vagy nem. Minket ez nem igazán érdekel.’

A legutóbbi lemezünkön a Spiders egy remek példa erre, mert az egy olyan dal, ami teljesen más, mint amit a Slipnot-nagykönyvben találsz, mégis slipknotosra formáltuk. Szóval bátran állíthatom, hogy feljebb tekertük a kísérletező kedvünket. És van néhány nagyon-nagyon új dolog, ami roppant izgalmas. Remélem, hamarosan élőben is bemutatjuk majd ezeket. Izgalmas lesz!„


Arra a kérdésre, hogy hogyan állnak össze a dalok a kreatív folyamat során, Jay így válaszolt: „Ennek számtalan módja van. Tényleg nincs egy meghatározott recept. Azt hiszem, az egyetlen dolog, amire mindannyian számíthatunk előzetesen, mert ez az egész nagyon sok időt, energiát és agymunkát igényel… szóval az egyetlen dolog az az, hogy a folyamat mindig eléggé különböző. Meg akarjuk erőltetni magunkat, és ennek az az egyetlen módja van, hogy változtatsz, hogy szokatlan, kényelmetlen helyzetekbe hozod magad. Úgy gondolom, hogy a végletekig feszegetjük a dolgokat, és minden alkalommal, amikor jön egy új lemez, egyfajta szintlépést akarunk elérni.

Most, hogy már három lemezt készítettem a zenekarral, tudom, hogy vannak bizonyos minták a közös munkában, a zenei kémiában és persze megvan a bizalom is. Mindannyian bízunk egymásban, és abban, hogy a lehető legjobb dolgot hozzuk létre. Szóval a folyamat kezdődhet egy szöveggel, kezdődhet egy gitárriffel, kezdődhet egy dobütemmel, de kezdődhet valami olyasmivel is, amit Sid (Wilson DJ) húz elő az akárhonnan. Millióféleképpen lehet ezt csinálni.

Az első közös lemezünk a The Gray Chapter volt, az nagyon hasonlított… Roppant büszke vagyok rá, de az még a beilleszkedésem elején volt, hiszen alig csatlakoztam a bandához, és szó szerint másnap már a demókon dolgoztunk. Aztán nagyon sok mindent befolyásoltak a koncertek. Amikor elkezdtünk dolgozni a We Are Not Your Kind anyagán, ott már nagyon sok mindenre hatással volt ez a kialakult természetes zenei kémia, meg az is, hogy milyenek vagyunk a színpadon. Úgy érzem, hogy ez aztán a lemezbe is beépült.

Ennél az új a lemeznél csak még inkább követtük ezt a vonalat. De új emberekkel dolgoztunk, Joe Barresi producerrel például, ami egy nagyon izgalmas időszakot jelentett. Imádtam Greg Fidelmannel dolgozni az előző két lemeznél, de Joe-val más volt a meló, más, és nagyon szórakoztató. És igen, a folyamat annyira alapos, hogy mindannyiunkból sokat kivesz. Sokkal többet, mint amire valaha is számítottam. Most már három lemezt készítettem a zenekarral. Ez egy durva tapasztalat, ami mindenkit próbára tesz, de azt hiszem, hogy végeredményben a zene önmagáért beszél. És mi nagyon boldogok vagyunk vele.„


A The Chapeltown Rag dalról Corey Taylor korábban elmondta, hogy a szövegét egy Hasfelmetszető Jackről szóló dokumentumfilm ihlette, de nem csupán róla szól.

„Akkoriban valahogy minden az erőszak vagy az erőszak története felé terelt. És ez olyan furcsán összekapcsolódott bennem a közösségi médiával, azzal a ténnyel, hogy a közösségi média megpróbál minket az erőszak, vagy a legmérgezőbb dolgok felé terelni. Szóval, ilyen szempontból közelítettem a témához.”

SLIPKNOT – The Chapeltown Rag (a 2022-es album előzeteseként)