Kiadó: HAMMERHEART / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 9

A tavalyi év komoly időszak volt a Sear Bliss számára, 2023-ban volt harmincéves a hazai black metal legszínesebb egyénisége, legzeneibb alakulata. Talán maga Nagy András zenekarvezető sem gondolta volna a ’90-es években, hogy ekkora pályát fut majd be a Sear Bliss, de fiatalon az ember nem töri a fejét ilyesmin, ritkán sző távlati terveket. A román Dordeduh előzenekaroskodásával lebonyolított őszi koncerten sok régi felvétel előkerült, valamint több korábbi Sear Bliss-zenész is színpadra lépett. Az idő azonban halad tovább, a zenekar már dolgozott az új albumon, amely idén nyáron napvilágot is látott.

A recenzióírás nem egyenlő az esszé műfajával, kötöttebb, tömörebb, a lehetőségek köre szűkebb, így az ember kénytelen már sokszor felhasznált fordulatokkal élni, főleg egy jól ismert, veterán jelenség kapcsán, ami jelen esetben a Sear Bliss. Konkrétan arra a megjegyzésre gondolok, hogy a Sear Bliss soha nem adta ki ugyanazt az albumot kétszer, így a Heavenly Down című kilencedik nagylemeznek sem találjuk meg az ikertestvérét a diszkográfiában. Ugyanakkor, ha meghallgatjuk a kilenc számot tartalmazó anyagot, a hangzás, a stílus félreismerhetetlenül Sear Bliss – újabb elcsépeltnek tűnő fordulat, ám az egyedi zenei világgal rendelkező csapatok esetén ki kell mondani. S ha van zenekar, amely sajátos, karakteres arccal rendelkezik, az a Sear Bliss.

A The Pagan Winter demó óta rengeteg változáson esett át a szombathelyi brigád, ha csak a hangzóanyagokat nézem, s nem túlzás, hogy mind a konkrét zenei korpuszt illetően, mind a produkció vonatkozásában komoly mélységeket, magasságokat jártak be. Nincs még csak két hasonló hangzású Sear Bliss album sem, gondoljunk például a The Haunting vagy a Forsaken Symphony lemezekre. A csapatra mindig jellemző volt a kísérletezés, de annak konstruktív, előmozdító, zeneileg termékeny értelmében. És ez a pozitív experimentalizmus – mint mondottam – a zenére és a stúdiómunkára, a dalok „öltözetére”, vagyis a végső produkcióra egyaránt áll.

Hónapok óta hallgatom a Heavenly Down anyagát, s mindjárt az első alkalmak során felfigyeltem néhány dologra. A sokat emlegetett hangzás talán az eddigi legorganikusabb a csapat történetében, pl. Nagy András basszusgitárja tán soha nem volt még Sear Bliss-lemezen ennyire hangsúlyos. S nem csupán hangzástömörítő értelemben. A dobok is vaskosan szólnak, a lábdob kissé tán hangos is, de nyilván nem volt könnyű feladat minden hangszer számára kijelölni a megfelelő helyet. Főleg egy ennyire változatos és zeneileg sokrétű albumon. Ugyan alapvetően black metalról van szó, a Heavenly Down kapcsán ez ritkán jut eszembe, annyi minden történik az egyes dalokban.

A nyitó Infinite Grey egy hagyományosnak mondható Sear Bliss-szerzemény, nagyon markáns dal, a ritmusok kiemelt pontjait jól megerősítik Pál Zoli harsonatémái. A The Winding Path olyan nagy lélegzetű kompozíció, hogy akár teljes lemezt lehetett volna kerekíteni az ötleteiből, annyira változatos darab. A billentyűs/elektro-részek, a harsona témái, Vigh Zoltán és a Sear Bliss tagjaként e lemezen debütált Kertész Márton riffjei, valamint Csejtey Gyula ízléses, fifikás dobolása remek összképet nyújt. Mondhatjuk, hogy a Sear Bliss már rég kikerült a black metal szűkebb dobozából, azonban ez a műfaj adja a legtöbb lehetőséget a továbblépésre, ráadásul úgy, hogy a gyökerekben, a mélyrétegekben megmaradnak a műfaj alapjai; a tremoló-gitárok, az alkalmankénti sodró tempók, vagy éppen András összetéveszthetetlen, nyers, erős hangja. Azonban a frontember ezen a téren is szolgál meglepetéssel. Húsz évvel ezelőtt valószínűleg elzárkózott volna ettől a lépéstől, azonban megértük, hogy egy Sear Bliss-dalban is hallunk dallamos éneket Andrástól: ez a Chasm. Ugyanakkor ismerjük az énekes/bőgős melodikus énekét, hiszen az Arkhē néven 2016-ban megjelent szólólemezén és a Rivers Ablaze első albumán hallhattuk remek témáit. A címadó számot kár lenne kihagyni: az atmoszferikus, torzításmentes részektől kezdve a progresszív ízű megoldásokkal, roppant hangulatos gitárjátékkal bezárólag sok mindent hallhatunk, de az instrumentális Forgotten Deities is egy újabb arca a csapatnak.

A Heavenly Down anyaga amennyire változatos és kínál ezer csemegét, annyira kompakt és ad egy kerek egészet. Ezt a teljes képet az utolsó kocka, a Feathers In Ashes zárja be, amely a nyitó Infinite Grey-hez hasonlóan egy intenzív tétel szárnyaló harsonával, dinamikával, védjegyszerű gitárjátékkal. A Heavenly Down egy páratlan pályaíven belül is kiemelkedő teljesítmény, és zárszóként csak annyit mondanék: még 30 ilyen évet!

–

“Aktuális karrierösszegző megközelítés szempontjából nem tudok ennél jobb végkifejletet elképzelni. Nagyszerű dalok, remek lemez.”
– Gáti Viktor   9

“A black metal műfajának határait folyamatosan feszegető zenei irányvonalának, a zenekar hangzásának és a dalok hangszerelésének köszönhetően olyan karizmával rendelkezik a Sear Bliss, ami keveseknek adatott meg idehaza. Ehhez folyamatos megújulási (fejlődési?) szándék is társul, így Nagy András és csapata mindig izgalmas, érdekfeszitő albumokkal tudott jelentkezni. Ezúttal is ez történt, őszintén meglepett a Heavenly Down atmoszférája, elbűvölő, magával ragadó hangulata, kísérletező attitűdje. ”
– Gyuricza Ferenc   9

“Nos, anélkül, hogy néhány előzetesen kívül bármit hallottam vagy tudtam volna az albumról, azonnal átjött, hogy itt kérem koncepcióról van szó, zenei értelemben pedig ismét a black metal határainak kereséséről. Az atmoszférikus hangzások, az epika korábban is megjelent már, viszont a szimfonikus vonal újdonság. A kísérletezés soha nem volt idegen a Sear Bliss-től, de ezúttal egy másfajta szörnyeteg született a laborban. Nem is gonosz. Nem is csúnya. Szerethető.”
– Kánya Ferenc   9

“A Sear Bliss mindig hozza, amit kell, stabil, megbízható intézmény. A Heavenly Down is egy csoda, egyedül a sounddal nem bírok megbarátkozni valamiért sajnos.”
– Szénégető Richárd   9

“Rendkívül hangulatos album, tele elképesztő dalokkal.”
– Uzseka Norbert   9

“Nekem semmi bajom az új elemekkel, de azért még mindig azt imádom a Sear Bliss zenéjében, amikor a trombita felharsan. Habár, ez aztán egyáltalán nem nevezhető új elemnek, mégis mintha most szólnának a legjobban Pál Zoli szólamai. Hiába, no, Dan Swanö „egy kicsit” érti a dolgát.”
– Zubor Olly   9

“5-6 perces, monumentális dalok, a fúvósok szokásosan hangsúlyozott alkalmazása a Sear Blisst egy semmihez sem hasonlítható, egyedi black metal produktummá nemesíti. Talán nem meglepő, ez nem az én zeném, de végig izgalmas volt hallgatni, részt venni az album kínálta utazáson.”
– Cselőtei László   8

“A Heavenly Down tele van meglepő dolgokkal, nálam pedig ezek működnek igazán. Az olyan dalok, mint a címadó, a Forgotten Deities, a The Winding Path vagy a Watershed. ”
– Kiss Gábor   7