Két teljes albumot, valamint számos dalt szentelt az első világháborúnak napjaink egyik legnépszerűbb metalzenekara, a svéd Sabaton, ám ennek a koncepciónak vége, hiszen a legújabb nagylemezük ismét általános témákkal foglalkozik. Az október 17-én megjelent Legends – ahogy azt a címében is jelzi – olyan ismert történelmi személyekről szól, akiket legendaként tart számon az utókor. Joakim Brodén, a Sabaton énekese nemcsak arról beszélt Gyuricza Tamás Marcellnek, hogy kikre tekintenek legendaként, hanem azt is elmondta, miért szakítottak – legalábbis egyelőre – az első világháborús tematikával.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum
Nemcsak az utóbbi két Sabaton-album, a 2019-es The Great War és a 2022-ben kiadott The War to End All Wars szólt az első világháborúról, de eköré építettétek fel az utóbbi évek turnéit, s a színpadképben is markánsan az első világháborút időző díszletek kaptak helyet. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt az amúgy sikeres koncepciót sutba vágjátok?
„Nos, úgy voltunk vele, hogy eleget foglalkoztunk már az első világháborúval, ami egy nagyon sötét és borzalmasan sok szenvedést hozó időszaka volt az emberiség történetének. Valami másra vágytunk, és nemcsak tematikai szempontból akartunk mást, mint legutóbb, de szerettük volna megújítani a színpadképünket is.
Azt egyáltalán nem sajnálom, hogy két teljes albumot is az első világháborúnak szenteltünk, hiszen történt ott annyi minden, amiről érdemes volt beszélni, de kezdett egy kicsit egysíkúvá válni a történet. Ha még egy harmadik albumot is ennek a témának szentelünk, akkor mi izgalmasat tudtunk volna még elmondani? Azt, hogy volt még másik csatahelyszín is, ami szintén nagyon sok áldozatot követelt? Vagy azt, hogy másutt is történtek bombázások?
Ezért döntöttünk úgy, hogy egy általánosabb tematika köré építjük fel az új albumot. Ebből az ötletből született a legendák története, amibe nagyon sok minden belefér az ókori Egyiptomtól kezdve a középkoron át Napóleon uralkodásáig. Ez az új elképzelés nemcsak a dalszövegeket illetően, zeneileg is új dimenziót nyitott meg előttünk.”
Mielőtt a zenéről beszélnénk, kérlek, nézzük végig, hogy kiről vagy kikről szólnak az egyes dalok. Van köztük néhány, ami a cím és a dalszöveg alapján egyértelmű, s ezekben olyan legendás történelmi személyiségekről énekelsz, mint Julius Caesar, Jeanne d’Arc vagy Dzsingisz kán, de akadnak olyanok is, akiket olvasóink talán kevésbé ismernek…
„Szerintem mindegyikük jól ismert ember, hiszen mégiscsak legendák. (nevet) Az igaz, hogy mindig is szerettünk olyan területekre tévedni, amik kevésbé voltak benne az általános köztudatban, de ennél az albumnál éppen ez jelentette a fő dilemmát. Hogyan írjunk dalt egy Legendák című albumra olyan emberről, akinek még csak a nevét sem hallotta az emberek jó része. Ezt a kérdést azzal hidaltuk át, hogy földrajzi szempontból átléptük az európai gondolkodásmód határait. Behoztunk olyan személyeket, akikről lehet, hogy itt Európában semmit sem tudunk, de a világnak egy másik pontján a legnagyobb legendák közé tartoznak.
A Legends album szereplői tehát valóban mindannyian igazi legendák, még akkor is, ha nem konkrét személyek. Erre rögtön jó példa az első dal, a Templars, ami azokról a keresztes lovagokról szól, akiket történelmileg Jeruzsálem védőiként ismerünk, és akik a szentföldi zarándokok biztonságáról gondoskodtak. A keresztes lovagokkal kapcsolatban ugyanakkor nagyon sok a mendemonda, benne vannak a mai, modern kori összeesküvés elméletekben is. Szerintünk ez olyan izgalmas téma, amivel mindenképpen érdemes foglalkozni, de ez elmondható az album összes daláról, hiszen ha nem találtuk volna elég érdekesnek őket, akkor nem kerültek volna fel a lemezre.” (nevet)
A második dal a Hordes of Khan, amiről már a cím alapján sem nehéz kitalálni, hogy a nagy mongol hódítóról, Dzsingisz kánról szól…
„Valóban így van. Nem hiszem, hogy sok magyarázatot kellene hozzá fűzni, hiszen Dzsingisz kánról a világ minden pontján hallottak már, ahol bármilyen oktatás létezik. A történelem egyik legnagyobb, legismertebb hódítója volt, egyértelműen itt a helye a legendák között.
A harmadik dal, az A Tiger Among Dragons történelmi alakjáról ez az ismertség azonban ez már kevésbé mondható el. Az európai ember számára Lü Bu szinte teljesen ismeretlen, ugyanakkor Kínában a legnagyobb történelmi személyiségek közt tartják számon. Egy generális volt, aki a keleti, azaz késői Han dinasztia idején élt, közel a Három királyság korához. Az ő története számomra is újdonságot jelentett, de éppen ez volt az izgalmas ennek az albumnak a készítése során, hogy mivel földrajzi értelemben is kitártuk a lehetőségeket, olyan történetek is a szemünk elé kerültek, amikről korábban még mi sem hallottunk. Ez a dal egy kicsit mókás abból a szempontból, hogy most végre én is énekelhetek sárkányokról, persze csak képletesen, hiszen valójában nincsenek sárkányok. (nevet) Ez egyébként zeneileg is új lehetőségeket kínált számunkra.”
Az ismeretlen kínai generális után egy újabb közismert történelmi személyiség következik, a római hadvezér, Julius Caesar…
„Igen, ez így van. A Crossing the Rubicon című dallal egy olyan témához értünk, ami senkinek sem okozhat meglepetést. Julius Caesar szintén olyan történelmi személyiség, akit mindenki ismer. Talán kevésbé hírhedt, mint Dzsingisz kán, de mégiscsak igazi legenda. A dalban a legnagyobb sikereit foglaljuk össze, a Crossing the Rubicon tehát nem egyetlen eseményről szól, hanem Julius Caesar életművét méltatja.
Ezután időben ugrunk egy hatalmasat, és egy olyan korszakba lépünk, a Krisztus utáni 1800-as évekbe, ami legközelebb van ezen az albumon a jelenhez. Az I, Emperor hőse Bonaparte Napóleon. A forradalmár, a háborús hős, a bátor hadvezér, a diktátor, a császár. Rengeteg jelzővel lehet őt illetni, hiszen az életpályája igen gazdag. Nem hiszem, hogy ennél többet kellene róla mondanom, hiszen biztos vagyok benne, hogy őt Magyarországon is mindenki ismeri.
Akárcsak a Maid of Steel hősét – ő Jeanne d’Arc vagy Joan of Arc, akinek szintén nagyon izgalmas a története. Keveredik benne a középkori történelem, a vallás és a mítoszok világa, már csak ezért is érdemesnek tartottuk arra, hogy foglalkozzunk vele. Ez egy nagyon érdekes történet, amiről sokat lehetett volna még írni. Lehet, hogy egyszer még újra elővesszük.”
Az I, Emperor kapcsán azt mondtad, hogy időben ez áll a legközelebb hozzánk, az Impaler pedig földrajzi értelemben áll közel Magyarországhoz, hiszen ez a dal a havasalföldi vajda, a karóbahúzó Vlad Tepes cselekedeteit örökíti meg…
„Haha, valóban így van. Vlad a szomszédotok volt, szóval ez a történet majdnem ott játszódott le az ajtótok előtt. Vlad szintén olyan személy, akit senkinek nem kell bemutatni a világon, a magyaroknak pedig főleg nem. (nevet) Vlad azonban nemcsak történelmi személyiség volt, hiszen Bram Stoker róla mintázta minden idők egyik legrettegettebb mítosza, a Drakula alakját is. Mondhatni tehát, hogy Vlad ismertségét ez a kitaláció teremtette meg, ez tette őt igazán híressé. Mi azonban nem a Drakula-történetekkel foglalkozunk, hiszen mi a Sabaton vagyunk, bennünket csak a történelem érdekel. Az Impaler című dalban azért arról énekelek, hogy Vlad mennyit szenvedett, amikor az Oszmán Birodalom foglya volt, mégis megőrizte erejét és tartását. Később pedig a törökök egyik legádázabb ellensége lett, aki sikerrel verte vissza a hazájára támadó oszmán seregeket.
A következő dallal a Római Birodalomhoz térünk vissza. A Lighting at the Gates című dal arra az ikonikus cselekedetre összpontosít, amikor Hannibál áthozta az elefántjait az Alpokon, és úgy támadta meg Rómát. Hannibal rengeteg háborút vívott az élete folyamán, s talán volt köztük fontosabb is, mint ez, de úgy voltunk vele, hogy biztosan tudnánk említeni vele kapcsolatban ennél legendásabb történetet. Hannibált ez az esemény tette híressé. Ha kimondod a nevét, mindenki az Alpokban elefántokon lovagló harcosokra gondol. Ahogy a legtöbben, mi is az iskolában hallottunk róla először, és erre a merész hadjáratra még most, évtizedekkel később is emlékszünk.”
Van még három további dal az albumon, beszéljünk ezekről is! Ki a The Duelist szereplője, akiről csak annyit árultok el, hogy egy szamuráj volt, egy legendás kardforgató?
„Ő Miyamoto Musashi. Egy japán szamuráj, aki egyszerre volt lövész és kardforgató, író és filozófus, és még nagyon sok minden mással is foglalkozott. A legjobban talán ez vonzott vele kapcsolatban, hogy milyen sok mindennel foglalkozott életében. Ő írta például Az öt gyűrű könyvét (Magyarországon Az öt elem könyve címmel is kiadták), amit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Hé, ha olvasod ezt az interjút, fogadd meg amit mondok, és vedd a kezedbe ezt a könyvet!
A szamurájok kora után ismét a régmúltba megyünk vissza, egészen Krisztus előtt 1800-ig. A The Cycle of Songs egy egyiptomi fáraóról, III. Szenuszertről szól, akit már az életében istenítettek az emberek. Nem vagyok képben az egyiptomi történelemmel, de úgy tudom, általában csak azt követően kezdtek egy fáraót isteníteni, miután meghalt. III. Szenuszertről azonban már az életében születtek énekek. Ezek nagyon sok inspirációt adtak nekem a dalszöveghez, még akkor is, hogy csak az angol fordítások révén ismerhettem meg őket. Tudod, sok mindenhez értek, de hieroglifát még nem tudok olvasni.” (nevet)
Az album utolsó dala a Till Seger, ez az egyetlen, aminek svéd nyelvű szövege van. Ez kiről szól?
„II. Gusztáv Adolf svéd királyról. A dal cím annyit tesz: a győzelemért! Ennek a dalnak nagyon erős a svéd kötődése, benne van a DNS-ünkben, ezért Pär mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy svéd nyelven adjuk elő. II. Gusztáv Adolfról korábban is írtunk már, róla szól a The Lion from the North és a Gott mit uns is, mindkettő a Carolus Rex albumról. Egyszerűen csak felvetődött, hogy lehetne egy harmadik is, hiszen II. Gusztáv Adolf is egy legenda, ráadásul még svéd is, akárcsak mi! Úgy voltunk vele, hogy miért ne tehetnénk meg, hiszen ez a mi kib.szott albumunk lesz!”
Valamennyi dalszövegnek te vagy az írója?
„Nem. Van, amit Pärrel írtam, volt olyan, amit én egyedül, s van olyan is, amit csak Pär. Már nem emlékszem rá tisztán, de talán a Hordes of Khan, az A Tiger Among Dragons és a Maid of Steel szövegét írta Pär egyedül, és persze a Till Segert. Én hármat, a többit pedig együtt.”
Mennyit foglalkoztok ezeknek a szövegeknek a megírásával?
„Ez minden dal esetében máshogy alakul. Előre is bocsánat azért, ha unalmas választ adok, de minden azok múlik, hogy mennyi előzetes információval rendelkezünk az adott téma kapcsán. A Sabaton tagjai közül mindenkit nagyon érdekel a történelem, különösen a hadtörténet, de Pär és én vagyunk azok, akik a legjobban beleássák magukat ezekbe a sztorikba. Egyesek szerint annyira, hogy az már nem is normális. Nekünk tehát sokkal mélyebb szintűek az ismereteink, mint a legtöbb embernek, ezért ha Dzsingisz kánról, Julius Caesarról vagy Napóleonról írunk egy dalt, akkor nincs szükségünk arra, hogy elolvassunk húsz könyvet a tisztánlátás miatt. Persze, ez nem feltétlenül elég ahhoz, hogy megírjunk egy szöveget, szóval mindenkinek utána nézünk, csak eltérő mennyiségben. Miyamoto Musashi nevét például korábban is hallottam már, de szinte semmit nem tudtam róla, ezért vele kapcsolatban nagyon sokat kutattam. Elolvastam Az öt gyűrű könyvét, amit ő írt, s rengeteg olyan tanulmányt is, ami vele kapcsolatos. Ez nagyon sok időmet vette el. Akárcsak az, amikor 4000 éve írt énekeket olvastam III. Szenuszert fáraóról.” (nevet)
Háborús hősként ábrázoljátok a dalok szereplőit, miközben egy-egy háború rengeteg szenvedést hoz az emberekre. Arra nem gondoltál, hogy a háború árnyoldalait is bemutasd?
„De, s meg is tesszük ezt. A Legends album dalaiban szereplő emberek többsége kib.szott őrült volt. (nevet) Attól, hogy egy legenda vagy, még nem feltétlenül vagy jó ember. Ha ezt a kérdést a Heroes album idején tetted volna fel, akkor vitatkozhattunk volna rajta, hiszen a hősiesség megítélése pozitív dolog, a hősöket általában pozitív személyiségként könyveljük el. Még akkor is, ha az a hősi cselekmény csupán egyetlen adott pillanathoz kötődik. Persze, voltak olyan személyek is, akik egész életükben hősként viselkedtek. A mostani listán viszont nagyon sok olyan személy szerepel, akiket közel sem tudnék jó embernek nevezni. Szerintem senki nem vitatkozna velem, ha azt mondanám, hogy Napóleon egy nagyravágyó őrült seggfej volt. Vagy nézzük Julius Caesart, aki felszámolta az addigi római köztársaságot, s létrehozta a császárságot, saját magával annak élén. A Legends album szereplői között tehát bőven akadnak olyan emberek, akiknek az uralkodása alatt, vagy a hozzáállásuk miatt nagyon sz.r dolgok történtek.”
Végighallgatva az új albumot, a korábbi munkáitokhoz képest a hangzásban érzem a legnagyobb különbséget. Sokkal bombasztikusabb lett az új album, különösen a kórusok terén. Te is így látod?
„Igen, de maga a téma is olyan, hogy ezt követelte meg. Caesar átkelt a Rubiconon, ami a maga idejében nagy dolog volt. A mongol horda leigázta a fél világot. Ha ilyenekről énekelsz, akkor nem tudsz minimalista metalban gondolkodni. A témák és dalszövegek miatt muszáj volt ehhez az eszközhöz nyúlnunk, szerintem ebben az esetben a kevesebb néha több elv egyszerűen nem működött volna. Szerintem a produkció is nagyon jól sikerült, Jonas (Kjellgren, az album producere) fantasztikus munkát végzett.”
Ezt a hangzást a koncerteken is tudjátok majd produkálni?
„Szerintem igen, de ez hamarosan kiderül, hiszen néhány nap múlva kezdődik az ausztráliai és új-zélandi turnénk, ahol már az új dalok közül is fogunk játszani egyet.” (Az interjú augusztus végén készült.)
Ha már szóba kerültek a koncertek, sajnálattal kellett megállapítanom, hogy Magyarország kimarad az őszi Legendary turnéból. Mikor láthatunk benneteket újra Budapesten?
„Sajnos, ezt nem tudom megmondani. Amikor egy európai turnét tervezünk, Budapesttel mindig számolunk. Így volt most is, de valamiért mégsem jött össze. Pontosan már nem emlékszem, de azt hiszem, egy sportesemény vagy talán egy ünnep miatt nem volt szabad az a helyszín, ami megfelelő lett volna a koncertünk megtartására. Minden turnén vannak helyszínek, amikről ilyen vagy olyan okok miatt le kell mondanunk, most Magyarország is ezek közé esett, amit nagyon sajnálunk mi is. Szóval, nem haragszunk rátok, srácok és lányok, és nem is döntöttünk úgy, hogy soha többé nem megyünk el hozzátok. Mindenképpen jövünk valamikor, csak nem tudom, hogy mikor.” (nevet)
Az új albumhoz új színpadkép is társul a turnén?
„Természetesen. Mindent lebontunk, mindent kidobunk a régi díszletből. Amikor leültünk, hogy átbeszéljük a turnét, azt mondtuk: képzeljük bele magunkat egy igazi Sabaton-rajongó helyébe, és mondjuk el, mit szeretnénk a színpadon látni. Mindenki felvázolta a saját ötleteit, és ebből raktuk össze mind a díszletet, mind az egyéb show-elemeket. Az volt a fő vezérelv, hogy a rajongók boldogok legyenek és izgatottak, s minél több alkalommal hangozzon el a nézőtéren: »B*ssza meg, ezt tényleg nem vártam volna!« Szóval beleadunk anyait-apait, és ami a színpadon történik, abból nagyon sok minden tényleg a legendákhoz kötődik.”
Ezúttal is Sallai Péter készítette az új album borítóját. Nekünk, magyaroknak különösen jól eső érzés, hogy már régóta vele dolgoztok. Milyen a kapcsolat köztetek?
„Nagyon jó, és valóban nagyon régóta ismerjük már egymást. Péterrel nemcsak munkakapcsolatban állunk, hanem barátok is vagyunk. A mostani borítóval még az eddigi munkáin is túltett, bár nem tudnék olyat mondani, amivel ne lettünk volna elégedettek. A Legends grafikája egyszerűen csodás, szóval innen is azt üzenem neki, hogy köszi Péter, kib*szottul jó munkát végeztél! A legtöbb ember persze csak a négyzetes formáját fogja látni, de Péter egy szélesvásznú képet festett. Olyat, mint egy részletgazdag végtelen kép. Nagyon trükkös, hiszen amikor túl kidolgozott egy kép, akkor könnyen előfordulhat, hogy elveszel a részletekben, de itt szó nincs ilyenről. Valahogy megoldotta, hogy legyen egy fő motívum, amire ráfókuszálsz, de közben lassan felfedezed az apró finomságait is. Ha tehetek egy személyes megjegyzést, ez az eddigi kedvenc borítóm.”
A Legends albumot a Better Noise Music jelenteti meg, azaz hosszú idő után szakítottatok az eddigi kiadótokkal, a Nuclear Blast Recordsszal. Miért döntöttetek a váltás mellett?
„Nem szakítottunk velük, csupán lejárt a szerződésünk, és tárgyaltunk is velük a folytatás lehetőségéről. Valójában még mindig vannak köztünk egyeztetések, ám közben azt is látjuk, hogy egyre több zenekar hagyja ott őket, ugyanis a katalógusukban szereplő albumok újrakiadására fókuszálnak, ahelyett, hogy új lemezeket jelentetnének meg. Nem akarok róluk rosszat mondani, mert még mindig sok ember dolgozik ott, akiket kedvelünk, és érdekel is a sorsuk, ugyanakkor azt láttuk helyesnek, ha inkább továbblépünk.
Nagyon sok kiadó megkeresett bennünket, és a Better Noise Music volt a leginkább nyitott az ötleteinkre, de nekik is voltak nagyon izgalmas és érdekes ötleteik. Tudod, a legtöbb kiadó már úgy van vele, hogy csak a streaming a fontos számára, mert abban látják a jövőt, a vinyl- és a CD-kiadás pedig már alig érdekli őket. Én azonban nem azt látom, hogy a kettő kizárná egymást. Mivel a Better Noise Music ebben maximális partnernek bizonyult, ezért őket választottuk. Európában ez még egy viszonylag új cég, de náluk van a Five Finger Death Punch, és az a mongol zenekar, a The Hu is velük dolgozik.”
Azt mondod, hogy fontos volt számotokra a fizikai formátum. Talán te is albumgyűjtő vagy?
„Nos, nem igazán. Régebben még igen, de az évek alatt túl sok sz*rt gyűjtöttem össze, és nem akarok még többet magam körül. Nem akarom, hogy az otthonom úgy nézzen ki, mint egy kib*szott lemezbolt raktára, vagy hogy mindent ellepjenek körülöttem a tárgyak. Vannak olyan albumok, amiket nagyon szeretek, azokat még őrzöm vinylformátumban a régi időkből, de a lemezgyűjteményemet már régen átválogattam. Kiszedtem belőle a számomra legfontosabbakat, s csak azokat tartottam meg. Ahhoz azonban túl gyakran utazom, hogy mindig vinylt hallgassak. Tudod, k*rva nehéz lenne repülni egy táskányi albummal, szóval ilyenkor marad a Spotify.
Nem akarok állást foglalni a régimódi és újfajta zenehallgatás között, mert mindkettőnek van előnye. Szeretem az új technológiát, mert felajánl meghallgatásra olyan zenéket, amiket korábban nem ismertem, de szeretem birtokolni fizikai formátumban is azokat a zenéket, amiket igazán kedvelek. Van egy elég jó fejhallgatóm, amivel a streaming felületeken is nagyon jó hangzást kapok. Ez fontos számomra, mivel igazi audiofil vagyok, de szerintem érthető, hogy miért – mégiscsak zenész lennék én magam is. (nevet) Otthon pedig van egy nagyszerű hangrendszerem, ami kiváló hangzást biztosít, függetlenül attól, hogy mit hallgatok. A saját zenénkkel próbáltam ki, aminek ismerem minden apró kis rezzenését, emiatt tényleg rendesen be tudtam állítani a cuccot.”
El tudod képzelni, hogy a heavy metal világából eltűnik az albumformátum, és csak egy-egy single-lel jelentkeznek az előadók, mint a popzenében?
„Nem hiszem. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Mi legalábbis szeretünk albumokat készíteni, amiket valamilyen koncepció alapján állítunk össze, mint ahogy most is tettük a Legends esetében. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy van néhány ötletünk, ami nem illik bele ezekbe a koncepciókba, vagy nincs bennük annyi, hogy egy teljes albumot rakjunk össze belőlük. Miért ne lehetne ezekből egy EP három-négy dallal? Vagy akárcsak egy single, mint amilyen a Bismarck? A Bismarckkal nem akartunk továbbmenni, de magát a dalt akartuk, ezért kiadtunk kislemezként. Nem látom az okát, hogy miért zárná ki az egyik megoldás a másikat. Ha egy kib*szott single-t akarunk, akkor az egy kib*szott single lesz. Ha EP-t, akkor kiadjuk úgy. Ha pedig albumot, akkor az lesz belőle. Ennyire kib*szott egyszerű ez az egész.” (nevet)
Ezért készült 2022/23-ban három EP is egymás után egy-egy új, s néhány régebbi dallal?
„Azok inkább ilyen gyűjteményszerű dolgok voltak. Tudod, le szerettük volna zárni az első világháborús koncepciót, s ezért össze akartunk gyűjteni mindent, ami vele volt kapcsolatos. Maradt még néhány dalunk, amelyek illeszkedtek ehhez a koncepcióhoz. A maga módján ilyen volt a Father is, ami nem konkrétan a háborúról szól, de egy kicsit mégis. Nem a harcról, hanem a technológiáról szól, de azért illeszkedik az első világháborús tematikához. A két album, a The Great War és a The War to End All Wars, valamint az a három EP, a Weapons of the Modern Age, a Heroes of the Great War és a Stories from the Western Front tehát minden olyan dalunkat tartalmazza, ami az első világháborúhoz kapcsolódik. Fel szerettük volna tekerni ezt a történetet, kicsavarni, hogy jelezzük, mostantól már egy másik irányba megyünk tovább.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
