1990 legizgalmasabb történése az Omen zenekar megalakulása volt. A széthulló Pokolgép távozó tagjai új bandát alapítottak! Egy igazi, akkori „szupergruppot”, ahol megmutatták, van élet a puskaporos hordón túl is. Azóta eltelt harminöt év és a banda még mindig létezik, mit létezik, ereje teljében alkot! Bár a felállás sokszorosan változott, a csapat szíve és motorja, Nagyfi Laci és testvére, Nagyfi Zoli máig rendületlenül állják a sarat. És több, mint öt év után itt az új album is, a Kell az ima.

Szöveg: Cselőtei László · Fotó: Köhler Ágnes

–

Már lapzárta közelben voltunk, amikor megérkezett az új Omen-album. Így bekerült a Hangpróba rovatba és természetesen felmerült a kérdés, mikor tudunk interjúzni.

„Talán két hét múlva, mert addig próbálunk, koncertezünk és megyek külföldre is.” – hangzott Nagyfi Laci válasza.

„Az nem jó, ha holnap nem tudjuk megcsinálni a beszélgetést, akkor kimarad az április különszámból!” – mondtam neki aggódva.

„Oké, akkor holnap kora délután hívlak. Megyünk az idei első Omen-bulira, a buszon tudok telefonálni, ha úgy jó!”

És persze, hogy jó volt, örültem, hogy végül összejön a projekt. Már csak azért is, mert már meghallgattam és megírtam az új lemezről a kritikát. És alig vártam, hogy megkérdezhessem, mikor, hogyan, milyen körülmények között készült! Ugyanis nagyon bejött az anyag, úgy gondolom, méltó követője a számomra etalon, előző, Halálfogytiglan albumnak.

Már a buszon? Hol jártok éppen?

„Igen, már zötykölődünk. Most indultunk, még a Hegyalja úton járunk. De elleszünk itt egy darabig, kb. még két és fél órán át, mert Kaposvárra megyünk, ott nyomjuk az idei első Omen-bulit.”

Na, akkor arról lemaradok. Mi a következő állomás?

„Mindjárt a Barba Negrában folytatjuk. Ott lesz a lemezbemutató április 5-én, a Nevergreen társaságában!”

Oké, arra viszont elmegyek! Várom, hogy élőben hallhassalak titeket, mert már megvannak a lemezről a legnagyobb kedvencek! Mondom is: Lennék, Kikövezett út és Végítélet! Na, de kezdjük az elejéről! Ha mondjuk tegnap, mielőtt elkezdtem írni a lemezkritikát, megkérdezted volna tőlem, hogy mikor jött ki az előző album, akkor azt mondtam volna, hogy kb. két éve. És meg is kellett néznem, mert alig hittem el, hogy a Halálfogytiglan 2019-es lemez. Azaz legalább fél évtizede nem volt új Omen-anyag. Miért?

„Azért kijöttünk egy 18 nótás válogatással, amin Stula újra felénekelt egy csomó régi klasszikus Omen-dalt, hogy az ő hangjával és nem mellesleg mai megszólalással is meglegyenek.”

Jó, de azt nem igazán nevezhetjük egy új nótákkal teli, friss stúdióalbumnak. Miért vártatok idáig?

„Nem éreztük szükségét egy új anyagnak. Egyrészt jó volt sokat játszani élőben a Halálfogytiglan számait, ami nem mellesleg aranylemez lett! Másrészt viszonylag folyamatosan írtunk új nótákat. Két éve mindenképpen intenzívebben foglalkoztunk ezzel, elő is rukkoltunk ennek a lemeznek kvázi a háromdalos előzetesével, egy EP-vel. Ha jobban belegondolok, kb. három és fél év munkája érett most be. Nem vagyunk egy sietős csapat. Olyan tempót diktáltunk, amiben mindannyian jól éreztük magunkat.”

Egyálalán, szerinted van még értelme komplett albumokat készíteni és kiadni manapság?

„A rockzenei színtéren szerintem igen, van értelme. Bár az igaz, hogy a pop műfajokban már egyre kevesebben jelentkeznek lemezekkel, a rockzenét hallgatók igénylik az albumokat. Egyrészt, akkor több időt tudnak tölteni az adott előadó zenéjével, másrészt még akár a fizikai formátum is plusz örömet okoz. A kezedbe tudod venni a kiadványt, lehet gyönyörködni a borítóban, lehet lapozgatni a bookletet, olvasgatni a szövegeket. Komplexebb élményt nyújt így egy új albumnyi zene. Annak nagyon örülök hogy a vinylformátum a reneszánszát éli. Az előző lemezből is készült és ebből is lesz vinyl. A bakelit varázsa semmihez sem hasonlítható! Szerintem az is lényeges, hogy egy-egy ilyen dal gyűjtemény összefoglalja egy zenekar adott korszakát, fémjelzi azt az időszakot, amelyben a lemez készült.”

Ha már szóba került a borító, ezúttal is Havancsák Gyulára bíztátok a grafikát. Miért ismét őt választottátok?

„Gyulával hosszú-hosszú évek óta dolgozunk együtt. Őszintén szólva annyira imádom, amit csinál és egy annyira jó embernek tartom, hogy kizárólag vele vagyok hajlandó együttműködni. Fél szavakból megértjük egymást és mindig látványos, minőségi munkát tesz le az asztalra. Az ő keze munkája miatt az Omen-albumoknak van egy egységes megjelenése is, amit szintén fontosnak tartok. A Barba Negra-s lemezbemutató koncerten lesz stand, ott mindenki megnézheti élőben a borítót és be is gyűjtheti a kiadványt, pólót, amit csak akar.”

Ahogy hallgattam a lemezt, azt éreztem, hogy nagyon eltaláltátok az Omen-ízt, ami mindig is jellemző volt rátok…

„Köszi, jó hogy ezt mondod. Érdekes, hogy bárki, aki már hallotta az anyagot, ugyanezt mondta. A régi, klasszikus albumokhoz hasonlították. És ennek nagyon örülök!”

Szerinted minek köszönhető ez? Talán neked?

„Hát, remélem! (nevet) Az a helyzet, hogy az új gitárosunk, Tóth ‘Carlos’ Karcsi is nagyon érzi az Oment. Már csak azért is, mert régi gitárosunk, Bendegúz (azaz az elhunyt Daczi Zsolt) tanítványa volt, ezért eleve a kezében van az Omen-sound. Valamint az a helyzet, hogy, megkockáztatom, Carlos világszínvonalú szólókat rakott fel a dalokra, amelyek szintén erősítették az Omen karakterét.”

Mennyire volt megkötve a keze a riffeknél és a szólóknál?

„Semennyire! Mindig is úgy voltam a gitáros partnereimmel, hogy ha hoznak nótát és az beleillik az Omen vonalába, akkor legyen, csináljuk meg azokat is. Így aztán a mostani albumra is sokat dolgozott. A végén úgy jött ki a matek, hogy fele-fele arányban írtuk meg ketten.”

És egymás témáiba mennyire „ugattatok” bele?

„Abszolút! (nevet) Bár Karcsi álalában komplett nótákkal jelentkezik, ha valamiről azt gondolom, hogy ne így vagy ne úgy legyen, akkor mondom neki. De ő is ugyanúgy megmondja nekem, ha meglátása van.”

És mi volt a helyzet a dalszövegekkel? Könnyen összeálltak?

„Mindenképpen meg kell említenem, mennyire elégedett vagyok a szövegekkel! Ezúttal Kovács Enikővel, azaz művésznevén Edykóval dolgoztunk. Ő egy nagyon tehetséges fiatal költő, akit amúgy a hazai írók és költők között már sokan ismernek. Büszkén mondhatom, hogy – legalább is az Omen tekintetében – az én felfedezettem. A Facebookon szörfölgettem, amikor szembe jött velem az oldala. Elolvastam jónéhány munkáját és nagyon megtetszett. Ráírtam, megkérdeztem tőle, lenne-e kedve nekünk dolgozni, el tudná-e magát képzelni az Omen szövegvilágában? És nagyon örömömre igent mondott. A Lennék szövege volt az első, amiről beszéltünk. Ugyanis az egy meglévő verse volt. Kértem, írjon még hozzá egy refrén részt. Meg is tette és fantsztikusan sikerült.”

A témákat önállóan hozta vagy volt, hogy te adtál neki ötleteket?

„A dalszövegek nagyrésze az ő önálló gondolataiból született. A Halál csókjánál volt az, hogy mondtam neki, szóljon ez a dal a gyilkos szerelemről. Amikor annyira szeretsz valakit, hogy azt akarod, csak és kizárólag a tiéd legyen és ezért akár ölni is képes vagy.”

Mi volt a közös munka módszere? Írt valamit és arra ti csináltatok zenét, vagy fordítva?

„A szokásos: megírtuk a zenei alapokat, angol halandzsával ráénekeltünk és ezt adtuk át neki. A Lennék volt kivétel, ahol, ugye a szöveg már létezett és mi arra írtunk zenét. Egyébként annyira ráérzett a dologra, hogy nagyon gyorsan elkészült a tíz dalszöveg. Végül csupán néhol, egy-egy szót kellett változtatni. Fiatal nőként képes volt átszellemülni és beleélni magát a metal világába. Iszonyatos tehetségnek tartom.”

Hallgat rockzenét, ismerte már korábbról az Oment?

„Igen, ismerte a zenekart. Mindenféle zenét hallgat, nem kizárólag rockot.”

A szövegekben többször is felmerül az ima szó. Az album címe is Kell az ima lett. Miért tartottátok fontosnak ezt?

„Ez egy lényeges kérdés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy adott, konkrét valláshoz kapcsolódó gondolat. Sokkal inkább arról szól ez az egész, hogy az embernek szüksége van arra, hogy valamibe kapaszkodjon, ha olyan helyzetbe kerül. Bárki bármit is mond, ha olyan a szituáció akkor, ha csak magában is, de fohászkodik majd. Imádkozik, ha úgy tetszik, elmond egy imát, mert az jót tesz a léleknek. Fogódzót jelent, erőt és hitet ad. És ilyen helyzetek mindannyiunk életében egyre gyakrabban adódnak szerintem. Nézz körül a világban! Minden a feje tetejére állt, őrületes és furcsa dolgok történnek az egész Földön. Ilyenkor szükség van az imákra, hogy hinni tudjunk abban, hátha jobb lesz a holnap.”

Te szoktál fohászkodni?

„Hát ki nem? (nevet) Mástól hallottam, de szerintem nagyon igaz, hogy ha zuhan a repülő, akkor az ateista is hirtelen imádkozni kezd! (nevetünk) Valamibe kapaszkodnod, hinned kell. És ez nem feltétlenül kell, hogy vallásos hit legyen. Lehet ez akár a céljaidba, az önmagadba vetett hit is. És mindezt imával lehet a legjobban kifejezni, elmélyíteni. Szóval kell a hit és kell az ima!”

A tavaszi koncerteken már játsszátok az új dalokat?

„Négy nótát választottunk ki. Ezek a 2021-es válogatáson megjelent Látszatkirályság, valamint a Végítélet, a Kellenek az imák és a Méregpohár az új lemezről. Ezeket már ismerhetik a Youtube-megjelenések kapcsán, de az album lényegében a Barba Negra-s koncert napján jön ki, így a legtöbb dal még totál ismeretlen lesz a közönségnek. Először hallgassák ezeket otthon, válasszanak kedvenceket. Majd fokozatosan növeljük a friss témák számát a setlistben.”

Ha főzenekarként játszotok, te milyen hosszúságú műsorra szavazol általában?

„Mi nagyjából másfél órát szoktunk játszani. Ebbe nagyjából 18-20 dal fér bele. Ennél többnek nem látom értelmét, mert mégis csak metalról van szó, ami intenzív muzsika. 110 decibellel nyomulunk végig, ez azért fárasztó tud lenni egy idő után, ami a közönségnek sem jó. A másfél óra az a határ, amit mi is, és a közönség is maximálisan élvezünk!”

A szabadidődben még tudsz, van kedved zenét hallgatni?

„Nálam mindig szól valami! Azt nem állítom, hogy folyamatosan Oment hallgatok, de az biztos, hogy nem sokat vagyok csendben. Szeretem tudni, ha a műfajon belül kijön valami új. Szeretek ezekbe a zenékbe belehallgatni. Ha valami tetszik, akkor végighallgatom. Nekem fontos, hogy képben legyek. Nyilván, megvannak a régi kedvenceim, amiket napi szinten előveszek, de sokszor jólesnek az újdonságok, a friss zenék.”

Ha éppen nem a zene, akkor jelenleg mi foglalkoztat leginkább?

„Bátran mondhatom, hogy nekem a zene az életem. (nevet) Persze, érdekel sok minden, de leginkább a zene közelében érzem jól magam. Nagyon régóta csinálom már a Gitárcentrum hangszerboltot, ami kitölti a mindennapjaimat a zenélés mellett. Ma már a legnagyobbak között vagyunk, elképesztően széles választékot tartunk, amire nagyon büszke vagyok. A fiam, Marci vezeti a boltot, de én is napi szinten járok be és intézem az ügyeket. Szeretem csinálni, szeretek hangszerek közt lenni. Engem ez életem végéig szórakoztatni fog!” 

–

(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)