Havi Metal
Rockzene. Mi a pokol is az? Nos, a tudatlanok, vagyis azok számára, akik mulatságos frizurákkal olvassák a tarka szennylapokat és „értelemdús” szövegű popdalokat hallgatnak, szóval számukra a rockzene nem más, mint egy csomó bőrdzsekis, lóhajú csöves csoportos zajkeltése az öreglányok riogatása céljából. Persze, mi rockrajongók tudjuk, hogy ez egy baromság. A rock számomra – és gondolom, mindannyiótok számára is – egyenlő a képzett zenészekkel, az izgalommal, az elsöprő energiával és általában a hatalmas közösségi érzéssel. A rockra csupa olyan dolog jellemző, ami a popra nem – eltekintve attól a nyilvánvalótól, hogy a rockzenészek tudnak játszani a saját hangszereiken -, hogy a rockrajongókat szinte törzsi együvé tartozás köti össze, amely már egy apró klubbulin is megnyilvánul, hát még egy nagyobb koncerten vagy fesztiválon. Ezt roppant fontosnak tartom a rockzenében. – Shaun Hutson, brit horroríró
Forró Drót
A floridai power metal élvonalba tartozó Savatage sokkoló hírrel lepte meg rajongóit: bejelentették, hogy Jon Oliva énekes kiválik a csapatból. Jon a hírek szerint már nem lelte örömét a turnézásban ezért döntött a kiválás mellett, azonban továbbra is a csapat hátterében ügyködik majd.
John Frusciante gitáros egy japán turné közepén viharos váratlansággal otthagyta a csapatát, a Red Hot Chili Pepperst. A csapat emiatt egy teljes ausztrál turné lemondására kényszerült.
A hosszú ideje dobosproblémákkal küzdő Akelába visszatért a régi ütős, Sobry József.
Új énekes a színházban
Rengeteg mindenre volt szükség egyszerre. Először is, a csapatból négyen több mint hét éve zenélünk együtt. Így aztán egy hozzánk minden szempontból illő ötödik személyt szinte lehetetlen volt találni. Mert ugye nemcsak egy jó hangra van szükségünk, de az arculatnak jól is kell kinéznie. Meg kell találnia a hangot a csapat többi tagjával, ráadásul ugyanazt a zenét kell szeretnie. Ez a feladat több volt, mint nehéz. – Mike Portnoy, Dream Theater
Agresszív visszaszámlálás
Amikor annak idején ’90 februárjában nekiláttunk a Rust In Peace felvételeinek, egy időre be kellett mennem a rehabilitációs intézetbe, mert teljesen paranoiás lettem attól, hogy Marty mennyire jó gitáros. Féltem, hogy mellette eltörpül majd a tudásom. Mára azonban már sokkal magabiztosabb vagyok. Tudom, hogy Marty félelmetes játékos, de ritmusgitározásban, ebben a műfajban szinte mindenkit magam mögé utasítok. Szerintem mindössze három másik ritmusgitáros van, aki olyan jó, mint én: James Hetfield, Rudolf Schenker és Malcolm Young. Emellett megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy egy jót szólózzak, énekelni is tudok, sőt még vérbeli seggfejként is tudok viselkedni! – Dave Mustaine, Megadeth
Anglia válasza a Trouble-ra
A kettes lemezen még csak kerestük a Paradise Lost-hangot, és ennek érdekében folytattunk kísérleteket. Ezúttal azonban tényleg rátaláltunk magunkra. Zenei szempontból megállapodtunk. Egyértelműen heavy metal irányba léptünk, de mindannyiunkat ez a világ izgat igazán. Mindig olyan zenéket csináltunk, ami az adott pillanatban érdekelt bennünket. Most valahogy előástuk a régi heavy metal albumokat a gyűjteményből, és rájöttünk, hogy azok voltak az igazi szép idők… [..]
Nem akartam magasan sikoltozni, de ugyanakkor torkig lettem a halálhörgésekkel is. Mindig kedveltem az extrém énekhangokat, de az utóbbi időben szabályszerűen meggyűlöltem a tipikus death hörgést. Ma már egyáltalán nem tudok halálhörgős zenéket hallgatni, az egész olyan nevetségessé vált. Szerintem ez a vérhányás elrontja a dalokat. Greg Macintosh gitáros mondjuk órákon át azon izzad, hogy minél jobb gitármelódiákat találjon ki és aztán jövök én és ráokádok valamit… Az ilyen tökre elcseszi az egészet! – Nick Holmes, Paradise Lost
Tovább a venomi úton
Úgy gondolom, a Venom sohasem passzolt igazán egyetlen zenei áramlatba sem, és ez most sem valószínű, hogy megtörténik. Nézd, az a véleményem, hogy például a Metallica és kisebb mértékig bár, de a Slayer is megtalálta az utat, miként illeszkedhet be egy zenei kategóriába, amely hozzásegíti a csapatot az előrejutáshoz. Mi sohasem törekedtünk erre. – Abaddon/Anthony Bray, Venom
Rondák, de jópofák
Ha csak arra gondolok, hogy a videót a strandon vettük fel mindössze egy nap alatt, s nem használtunk semmiféle speciális effektust, trükköt, akkor szinte hihetetlen olyan megaprodukciók között látni, mint például MC Hammer klipje. De talán éppen az egyszerűsége, a közvetlensége fogta meg az embereket. Abban a videóban mi szereplünk és nem egy csomó szuperember. Azt hiszem, ez szimpatikus volt a gyerekeknek. – Crane Whitfield, Ugly Kid Joe
Időgépben
Mindössze két Sabbath-énekes tudok említeni, akik a banda pályafutása során igazán fontosak voltak, Ozzyt és magamat. Természetesen azt le kell szögeznem, hogy Ozzy volt a legfontosabb. A legutóbbi énekessel, Tony Martinnal, amellett, hogy egy kitűnő torok, az volt a probléma, hogy nem nyújtott többet annál, minthogy színpadra állt és elénekelte a nótákat. Egy olyan együttesnek ugyanis, mint a Sabbath, sokkal többre van szüksége, mint énekesre. Vegyük példának Ozzyt. Senki sem, ő maga sem állította soha, hogy a világ legjobb énekese, de az tény, hogy őrületes showman, egy igazi tehetség, akinek a személyisége legalább annyira hozzájárult a banda sikeréhez, mint Tony Iommi gitárjátéka. – Ronnie James Dio, Black Sabbath
Fagyhalál vagy változás
A thrash metal konzervatívvá vált. Szigorú szabályok veszik körül, legyen szó zenéről vagy öltözködésről. Ebből a körből akarunk kilépni ezzel a lemezzel. Voltaképpen már korábban is próbáltunk lazítani a műfaji kereteken, de igazából csak most lett pénzünk az igazi változtatásokra. Ha a heavy metal rajongók meg tudják hallgatni a Beastie Boyst, akkor a mi hip-hop nótánkat, a One (In Their Pride)-ot is megkedvelhetik. – Warrior, Celtic Frost
Az élet nem háború
Sokat foglalkoztam az utóbbi időben a gitározással és ez hallatszik is. Egészen új stílust hoztam be egyes nótákban, Vannak olyan szólók is, mint az előző lemezen, de vannak új dolgok is. Van, ahol dallamharmóniákat játszom! Szinte megijedtem magamtól, hogy miket gitároztam! A basszusjáték is nagyobb hangsúlyt kapott. – Mentes Norbert, Moby Dick
Túl a mélyponton
A legnagyobb problémánk az, hogy nincs pénzünk. De nem úgy, mint más bandáknál, hogy a zenekarra nincs pénz, hanem amúgy nincs… Közben pedig a közönségünk elvárja, hogy a zenénk, a megszólalásunk és az imidzsünk olyan erős legyen, mint mondjuk a Megadethé… – Fodor Zoltán
Óriási terveink vannak, elméleteket gyártunk, mint eddig is, de most annyival jobb a helyzet a korábbinál, hogy erősebb bennünk a tenni akarás, az, hogy a célokat tényleg megvalósítsuk. – Újvári Péter
Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy akinek eddig tetszett a The Bedlam, az mostantól hatványozottan fogja szeretni az új számok miatt, és biztos, hogy új rajongók is fognak érkezni, ha elkészül az új demó… – Jánosi Szabolcs
Dream Theater:
Images And Words
8,6
A csapat komplex, nehezen emészthető nótái mindazok óriási megelégedésére szolgálhatnak, akik szeretnek egy-egy lemezbe mélyen belemerülni. A Dream Theater azon kevés banda közé tartozik, akik méltó módon ápolják az ELP, a Kansas, a Rush és a Yes hagyományait, ugyanakkor nem feledkeznek el a tömény hangzásról és a gyors tempókról sem. Nem igazán jósolhatok nekik nagy sikereket, azonban ez nem is baj, hiszen a Dream Theater pont attól olyan eredeti, hogy zeneszerzés közben egyáltalán nem veszik figyelembe az eladhatósági tényezőket. – Lénárd László
Faith No More:
Angel Dust
8,0
Még a századik hallgatás után is garantáltan lehet újdonságokat lelni a nótákban. Lépten-nyomon meglepetést okoznak a tempó-, hangulat- és hangerőváltozások. Itt nem lehet kiszámítani, mi jön a következő pillanatban. Hangszerelési különlegességek, szinte bizarr megoldások szórakoztatják a vállalkozó kedvű lemezvásárlót. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a furcsát, a szokatlant és persze a művészi, jó rockmuzsikát. – Cselőtei László
Megadeth:
Countdown To Extinction
7,8
A csapat tagjainak teljesítménye mindenütt százszázalékos, a gitárszólók és riffek gyilkosak, akárcsak az előző lemeznél. Az album megszólalásával kapcsolatban vannak fenntartásaim. Azt vártam, hogy egy kiadós, külvárosi balhoroggal leterítenek, de ehelyett csupán kisebb pofonokat osztogatnak. Általános mércével nézve ez egy nagyon jó lemez, de a Rust In Peace sokkal jobban tetszik. – Lénárd László
