Havi Metal
Örömmel veszem észre, hogy a rockzene iránti rajongás nem lanyhul a nehéz pénzügyi-gazdasági helyzetben sem. Ez számomra azt jelenti, sokunknak fontos ez a műfaj, életünk szerves részét képezi a zenehallgatás. A rockzene a világ minden táján közelebb hozza egymáshoz az embereket, és mit kívánhatna mást minden jóérzésű ember, mint hogy a jövő generációinak tagjai jobban megértsék egymást, mint a ma egyénei, népei. (Cselőtei László)
Forró Drót
– John Bush, az Armored Saint eddigi frontembere az új Anthrax-énekes. Legalábbis a legfrissebb pletykák erről árulkodnak, miután az utóbbi időben sokan látták együtt John Busht és Scott Iant.
– Ugyancsak pletykák szólnak arról, hogy Dave Lombardo újra kikerült a Slayerből…
– Június végén befejeződtek a hármas Moby Dick-album felvételei. A Körhinta címmel megjelenő albumról a fiúk csak annyit árultak el, hogy az eddigi leghosszabb, ám legváltozatosabb zeneanyag született meg. Az LP-re felkerült egy feldolgozás is, a Hobo Blues Band Gazember című dala.
Közkívánatra
Hosszú távon csak úgy tudunk fennmaradni, ha kiterjesztjük közönségbázisunkat és nemcsak a death metalos srácoknak játszunk. Szerintem az új LP elég kemény ahhoz, hogy mindenkit megtartsunk, sőt új híveket szerezzünk. Nem hiszem, hogy a Soundgarden vagy a Tad közönsége ne szeretné az Obituaryt is! (Trevor Peres/Obituary)
A Sátán képében
Mindannyian jóval korábban ismerjük egymást, mint 1987. Ahogy az ember elkezdi megérteni a reinkarnációt, mindent sokkal tisztábban lát. Úgy érezzük, mindannyian a bandában, hogy már korábban is megvívtuk ezt a csatát. Jóval Krisztus születése előtt, még talán a sumérok idejében. Tudom, hogy egy sivatagban jártunk, és akkoriban a Föld maga volt a pokol. (Glen Benton/Deicide)
Egy rebellis iskolásfiú története
Én már a korai koncerteken is jobban szerettem rövidnadrágot viselni, mint farmert. A szűk farmer ugyanis buli közben átnedvesedett az izzadtságtól és a lábamra tapadt. Ekkor javasolta a húgom, talán fölvehetném az iskolai egyenruhámat, abban biztosan jól festenék a színpadon. Így aztán felhúztam a cuccot, szereztem egy sapkát, vartam rá egy óriási A betűt, és ezzel meg is volt a színpadi felszerelésem. (Angus Young/AC/DC)
Újra köztünk!
Most 25 éves vagyok, testem egyik felén sebek, késnyomok, a másikon tetoválások láthatók és sokan nem is tudják rólam, hogy 11 éves korom óta aktívan zenélek. Már 1978-ban egy lazább punkbanda, a Stimulators tagjaként koncerteztem Európában. Legtöbbször Írországban játszottunk, és ott találkoztam először skinheadekkel. Persze akkoriban az is egészen más volt mint ma. Azt jelentette, hogy állj ki magadért, érezd jól magad, nem ezt az őrületet, mint ma. (Harlay Flanagan/Cro-Mags)
Élő Fém – Guns N’ Roses, Budapest, Népstadion
A több mint egy órás várakozás alkalmat adott arra, hogy jól megnézzem vajon honnan a fenéből jött össze kb. 60 ezer rocker, aki gond nélkül kicsengette az átlag 900 forintos jegyárat? Lábtörően új westerncsizmák, frissen szaggatott farmerek, addig sosem használt fejkendők, tízéves gyerekek és negyvenes családfők jelentléte árulkodott arról, hogy itt bizony különleges rockkoncert, egy családi szórakozásnak szánt nagycirkuszi előadás várható. Íme, eljött az MTV újdonsült nézőserege (hadd hangsúlyozzam, azért jócskán akadt kivétel is!), hogy meghallgassa a „fütyülős és terminátoros” nótát. Nem többet, nem kevesebbet… (Cselőtei László)
Hangpróba 1. hely
Unruly Child: Unruly Child
Az Unruly Child azzal alkotott nagyot, hogy semmi újat nem hozott, hanem a régi jó receptek szerint hihetetlen minőséget produkált. Tizenkét hibátlan hard rock nóta, amilyenről minden zenész csak álmodik. (Cselőtei László)
2. hely
Iron Maiden: Fear Of The Dark
Igazából kíváncsi lennék rá, a ma nirvanás, Pearl Jam-es bódulatában hányan várták lélegzetvisszafolytva az új Maiden-lemezt. Ez egy igen jó heavy metal album, mely biztosan megtalálja a helyét a ma zenéjében. Egyszerűen nem lehet másképp, a minőségnek érvényesülnie kell. (Cselőtei László)
3. hely
Little Ceasar: Influence
Az új album nem lett nyersebb vagy mocskosabb, mint elődje, viszont a nóták nem azonnal rohanják le az embert, hanem csak a negyedik hallgatás táján fészkelik be magukat a fülbe. A csapat bluesos, nyugis amerikai rockzenét játszik, ahol jól megfér egymás mellett a tempós rocknóta és a déliesen laza, húzós blues. (Lénárd László)
