Havi Metal
Szomorú kötelességem röviden kommentálni azt az áremelkedést, mely utolérte lapunkat, és melyet már bizonyára az újságárusnál észrevettél. [135 Ft-ról 150 Ft-ra!] Nem szerkesztőségünk és még csak nem is a német kiadónk ötlete volt a sok olvasónk számára végzetes következménnyel járó áremelés, hanem sajnos a jelen gazdasági körülmények megváltozása diktálta. Tudjuk, lapunk eddig sem olcsóságával tűnt ki a többi közül, de szívből reméljük az olvasói levelek ezrei által kitűnőnek minősített Hammerről továbbra sem mondtok le. (Lénárd László)
Forró Drót
– Áprilisra várható a Dream Theater rég esedékes kettes albuma, már az új énekessel, James LaBrie-vel.
– A december végére meghirdetett és lemondott miskolci Motörhead-buli állítólag február közepén kerül megrendezésre az Acélvárosban.
– Az egykori Maiden-torok Paul Di’Anno új bandájának neve a kettes Maiden LP után: Killers. Első lemezük hamarosan megjelenik.
Kreatív ellentétek
Néha úgy érzem, egy kicsit terhes már mindig ugyanazt elmondani. Amikor az ember zenélni kezd, akkor van az önmegvalósítás, az önkifejezés. Aztán az ember profi zenésszé válik és rájön, ez egy rettentő sablonos játék, melynek a szabályaitól nagyon veszélyes eltérni. (Billy Duffy/The Cult)
Death metal kannibálok
A dalok valamivel keményebbek, de nem változtunk jelentősen. Mindenképpen szeretnénk ragaszkodni ahhoz az irányhoz, amely évek óta jellemez bennünket, különös tekintettel a daltémáinkra: véres események, sorozatgyilkosok, meg ilyenek. Annyira szeretjük ezeket, hogy könnyedén meg tudnánk tölteni akár hét másik albumot is azonnal. Nyolcéves korom óta izgatnak ezek a témák, nem véletlen, hogy a dalok szövegei is erről szólnak. Roppant furcsa lenne, ha hirtelen politikai szövegeket írnék, vagy ráállnék a társadalomkritikára, mert az ilyesmi cseppet sem érdekel. (Chris Barnes/Cannibal Corpse)
Zenészfüllel
Death: Flattening Of Emotions – [Sokáig csendben ül, aztán szép lassan fájdalmas grimasz terül el az arcán.] Aaaargh! Feszes a ritmusszekció, mint a kacsa segge! Tiszta kábszeres zene! [Továbbmegy a magnó.] Úááá! Ez már nem egészen az én ízlésem, inkább olyan testamentes zenéket hallgatok a durvák közül. (Carl Albert/Vicious Rumors)
Death is alive!
Sok banda nagyon behatárolja magát és ezzel leszűkíti a death metal kereteit. Gyakran azon veszem észre magam, hogy nem merem mindenkinek elmondani, hogy egy death metal bandában játszom, mert az sokak szerint eleve azonos valami fénysebességű, sátánista zajjal. Ebben az olyan bandák is hibásak, mint mondjuk a Deicide, akik jobban meggondolhatnák, miről énekelnek. A szövegeik igazán rossz fényben tüntetik fel a heavy metalt. A bandáknak rá kellene jönniük, hogy sokkal többről is lehet írni, mint a sátánról vagy a kannibálokról. Ha csak egy embernek be tudnám bizonyítani az új lemezünkkel, hogy a heavy metal nem szükségszerűen a halálról és a rombolásról szól, akkor már elégedett lennék. Zeneileg sem próbáljuk limitálni magunkat. Egyszerre vagyunk dallamosak és brutálisak. Tudom, sokan mondják, hogy a Death már elnyálasodott. Miért? Mert merünk dallamokat használni? Ugyan már! Tizenhat éves korom óta csinálom ezt a zenét, most huszonnégy vagyok és igazán tudom, mi a célom. Mindig szeretnénk mások előtt járni egy lépéssel. (Chuck Schuldiner/Death)
Hangpróba Top 3
SHOTGUN MESSIAH: Second Coming
Kevés glam, több sleaze-zel, de keményen, húzósan, akár a Crüe. Kinézetre is. Beérkeztek a bakancsok, cipzáras gatyák és a derékra kötött pulóverek. Káprázatos lassúk és beindulós rockernóták vannak a lemezen, de elsőre nem hatnak. (Lénárd László)
BLACKWHITE: Slave To Life
Ha szereted a kimunkált hard rock muzsikát, s kiállod az egyperces intro szabta próbát, majd nem mondod rá a Shout For Help kezdésére, hogy átlagos, akkor nyert ügye van a francia zenekarnak, mert amint Eric Fermentel énekes bekapcsolódik a nótába, már csak azzal törődik a hallgató, hogy minél többször újra hallhassa a különlegesen ritmizált, szépen kiénekelt témákat.
(Szarka József)
PEARL JAM: Ten
A Ten is befelé forduló, kesergő típusú album, akárcsak a „Kutyatemplom” volt. Ugyanolyan rosszkedvű, és emiatt líraibb, mint kellene. Ha egy kicsit is hevesebben, tüzesebben vetnék rá magukat a muzsikusok a hangszerekre, akkor azt hiszem, még inkább meghajtanám a fejemet zenéjük előtt. (Lénárd László)
Demonstráció
– A Krakatau a múltkori instrumentális demójával vívta ki elismerésemet. Most olyan énekest szerzett a csapat Hegyes Lajos személyében, aki a legjobb magyar torkok közé tartozik immár. Ebből az anyagból akár egy lemeznyit is szívesen meghallgatnék. Profi muzsika profi zenészektől. (Cselőtei László)
– A Lily Marlene nem glamzenekar, a látvány (és a név!) csal: a fiúk brutális thrasht nyomatnak. A fiúk nem cifrázzák túl a muzsikát, az intenzitásra fektetik a hangsúlyt. A dallam az énekből valószínűleg csak nekem hiányzik. Mindenesetre a későbbiekben – ha már fogy a thrash közönsége –, ebből a zenekarból kiváló power metal banda válhat. (Cselőtei László)
