Nasty Ronnie-ról és csapatáról legutóbb 1988 februárjában lehetett hallani. Akkor az Exumer és az Atomkraft társaságában játszottak a lengyelországi Metal Battle fesztiválon (beszámoló az MH No.5-ben – szerk.), sőt ugyanez a három csapat Európa koncerttermeit is lerohanta. A koncertek óta viszont semmit nem lehetett hallani a valamikor oly népszerű csapat felől, mintha még a föld felszínéről is eltűntek volna. Valóban ez történt?

„Miután befejeztük az Európa-turnét és visszarepültünk az Államokba, búcsút intettünk basszusgitárosunknak, Chris Moorheadnek” – mondja Nasty Ronnie a telefonkagylóba valahol Floridában. – „Már a turné folyamán felmerültek bizonyos gondok Chrisszel kapcsolatban, mert minden idejét a barátnőjével akarta tölteni. Nem tűrtünk tovább, és amint hazaértünk ajtót mutattunk neki, és a helyére bevettük Richard Batemant (ex-Agent Steel). A sors különös fintora, hogy Chirs pár hónappal ezután egy tragikus közlekedési balesetben elhunyt, barátnőjével együtt.”

Ez még jobban alátámasztja azt az elméletet, miszerint a Nasty Savage basszusgitárosait valamilyen átok sújtja. A legelső bőgős, Fred Dregischan kiesett egy ablakból, és olyan súlyosan megsérült, hogy abba kellett hagynia a muzsikálást. A helyére Dezső István Bartha (ugye nem kell semmit hozzátennem? – szerk.) került, aki a második lemez megjelenése után kiszállt. Chris sem játszott sokáig…

„Sosem volt szerencsénk a bőgősökkel. Kíváncsi vagyok, Richard meddig marad…”

Ez aztán a cinizmus! És még milyen izgalmas események történtek veletek az elmúlt majdnem két év alatt?

„A Metal Blade-del kötött szerződésünk lejárt (a Nasty Savage-nek eddig két nagylemeze Nasty Savage 85, Indulgence 87 és egy minialbuma, az Abstract Reality 88 jelent meg – szerk.), és mivel nem ajánlottak fel nekünk is megfelelő újabb szerződést, így új kiadó után kellett néznünk. A Rotten Recordshoz szerződtünk, amelynek Ron Peterson, a D.R.I., a Holy Terror és az Uncle Sam menedzsere a tulajdonosa. Ron adta ki például újra az első két D.R.I.-albumot és a mi új lemezünk is megjelenik, amint szerzünk egy európai terjesztő céget.”

.

ALBUM

Habár a harmadik Nasty Savage LP már hónapokkal ezelőtt elkészült, csak az európai tárgyalások eredményessége esetén lát napvilágot.

„A Roadrunner érdeklődött irántunk, de konkrét ajánlatukat még várjuk. Semmiképpen nem akarjuk azt, hogy Amerikában előbb jelenjen meg az LP (címe: Penetration Point – szerk.), mert akkor Európát elöntené az import változat. Inkább várunk, míg minden rendeződik. Mire ez az interjú megjelenik, már biztosan kapható lesz az új korong!”

Egy rosszul másolt változat már eljutott az irodába és annyit sikerült kivennem belőle, hogy jelentősen fejlődött a csapat zenei téren. A Penetration Point ott folytatódik, ahol az Abstract Reality befejeződött és biztosan sok örömöt szerez majd az igényes thrash híveinek. 

„A gitáros részek valamint a dalszerkezetek lényegesen jobbak, mint korábban. Stílus szempontjából nagyon hasonlít a régi anyagokra, és ultrakeményre sikerült! Nehéz megítélnem az egyes dalokat, ehhez túlságosan is elfogult vagyok. Érzem, hogy a Penetration azoknak is tetszeni fog, akik eddig nem szerették a Nasty Savage-et.”

Azonban a csapat nemcsak basszusgitárost és lemeztársaságot cserélt az elmúlt hónapokban, hanem megvált menedzserétől is, aki legalábbis Ronnie szerint nagyrészt felelős volt a zenekar kényszerű szabadságolásáért.

„Curtis nevű dobosunk apja, Adrian Beeson volt az illető, és soha semmit nem csinált meg rendesen. Nem továbbította nekünk a rajongók leveleit stb. egyszóval többet ártott, mint használt. Curtisszel is akadtak problémáink, és így egyszerre szabadultunk meg tőlük. Kétségtelen, hogy Curtis kiváló dobos ez egyébként hallható az új lemezen, mert ott még ő játszik de nem tudtunk vele jól kijönni. Rob Protor az utódja, egy 19 éves srác, aki eddig HC-csapatokban dobolt. Nagyon jól tettük, hogy mindkettejüktől megváltunk, még ha egyelőre a menedzserkérdés nem is megoldott. Adrian nem akarja ideadni a számunkra érkezett leveleket, így aki eddig nem kapott tőlünk választ, ne is nagyon várja. Viszont van új címünk: Nasty Savage, P.O. Box 7642, Tampa, F1 33673 USA, és garantáljuk, hogy az ide érkező levelekre válaszolni fogunk!”

Ronnie korábban nemritkán abból a pénzből tartotta fenn a zenekart, amit mint profi wrestlingversenyző keresett. Azonban nemcsak sportolt, hanem két másik versenyzőt menedzselt is.

„Néha még ma is csinálom, de arra most nincs időm, hogy annyira intenzíven foglalkozzam vele. Szervezni még szervezek, de a menedzselés már nem megy. Különben is új szerelmem van, a softball…” (Egy, leginkább a baseballhoz hasonlítható labdajáték – szerk.)

Egy olyan időszakban, mikor naponta zenekarok tucatjai rohamozzák meg a lemezpiacot, két év szünet egyenlő lehet a halálos ítélet aláírásával. Gondolod, hogy újra sikerül szilárd talajt érezni majd a talpatok alatt?

„Ez főleg az új album és az európai terjesztés megszervezésének függvénye. Tudjuk, hogy nem lesz egyszerű a feladat, de a régi hit még bennünk lobog. Megmutatjuk, hogy még mindig itt vagyunk, nem szabad még elfelejteni bennünket. Turnéznunk kell, amíg csak a belünk ki nem lóg! Talán az év vége felé átjövünk majd a D.R.I. társaságában. Ha ez nem jönne össze, akkor jövő év elején mindenképpen Európában játszunk majd! Nem könnyű a dolgunk, de azért optimisták vagyunk.”

Mi is biztosak vagyunk benne, hogy Ronnie-ék még nem vesztesek, hiszen minden a muzsika minőségétől függ!

Götz Kühnemund

x

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/