(A 330. lapszámunkban megjelent teljes interjú.)

Matyasovszki Géza nem ma kezdett zenével foglalkozni. Fiatal kora óta gitározik, hosszú ideje az Asphalt Horsemenben pengeti a hangszert. Dolgozott lemezkiadónál, majd létrehozott egy nagykereskedelmi céget, amely számos hazai és nemzetközi kiadó termékeit terjeszti Magyarországon. Most pedig egy igen kemény fába vágta a fejszéjét: megnyitotta saját lemezboltját. Cselő a nyitás után nem sokkal látogatta meg, hogy szétnézzen és az MG Records lemezbolt születéséről is kikérdezze Gézát.

Aki még emlékszik a 90-es, 2000-es évekre, az tudja, vidéken és Budapesten is számtalan független lemezbolt működött. Az online világ térnyerésével, a stream-szolgáltatók megjelenésével a CD-k és egyéb klasszikus hanghordozók súlya a piacon csökkenni kezdett. Egyre-másra zártak be a boltok, olyannyira, hogy mára csak néhány nagyon kitartó szereplő maradt a színtéren.

De van még, aki fantáziát lát a fizikai termékek, a CD-k, vinyl-lemezek eladásában. Matyasovszki Géza mert nagyot álmodni és meg is valósította, amit elképzelt. Az eredmény egy gyönyörűen összerakott, hangulatos bolt, amely a Nagykörúton belül, az Üllői út és a Kinizsi utca sarkán, az Iparművészeti Múzeum tőszomszédságában nyílt meg november elején.

Géza egy igazi rock’n’roll figura. Hosszú, a hétköznapokban hátrafogott haj, trapéz farmer, motoros csizma, Lynyrd Skynyrd póló és farmerdzseki, ő így érzi jól magát, és szinte kizárólag ilyen szerkókban mászkál. Egy mindig jókedvű, nyugodt, halkszavú fickó, aki él-hal a muzsikáért, jelesül a jófajta hard rock zenékért. Már a megnyílt bolt irodájában ültem le vele beszélgetni, miután megittunk egy kávét az eladótérben található kávézóban, a falra festett Led Zeppelin és Freddie Mercury dekorációk tövében.

Géza, hogy jutott eszedbe épp most, 2020-ban, már mélyen az online korszakban egy régi vágású, klasszikus lemezboltot nyitni Budapest belvárosában?

„Először is, a fizikai hanghordozók, köszönik, jól vannak. Még mindig szeretik és veszik ezeket a zenekedvelők. Az igaz, hogy kb. két évtizede elkezdődött a piac zsugorodása, de a 2000-es évek második felére ez a folyamat lelassult, jelenleg stagnál, sőt, a vinyl albumok, Magyarországon kissé helytelen, de közkeletű nevén a bakelitlemezek reneszánszával még nőni is tudott. A vinyl sokak számára visszahozta a régi idők hangulatát, és azt a lelkesedést is, ami egykor a zenerajongókat jellemezte, akik a kezükbe akarták fogni a hanghordozót, vágytak arra, hogy megszerezzék és feltegyék a polcra a gyűjteményük féltett darabjaként.”

És ez a vágy a vásárlók részéről olyan mértékű, hogy érdemes megkockáztatni egy lemezbolt megnyitását?

„Évtizedek óta a lemezes szakmában dolgozom, jól látom, mire milyen igény van. Ha pedig megnézem, hogy egy akkora városban, mint Budapest, milyen a lemezbolt ellátottság, akkor azt kell mondanom, hogy siralmas a helyzet. Csökkent ugyan a fizikai hanghordozók piaca, de jóval nagyobb mértékben csökkent a felület, ahol ezeket meg lehet vásárolni. És a jelenlegi boltok, különösen a nagy hálózatok üzletei nem igazán erősek a komoly választékot illetően. Mi kifejezetten a választék nagyságára gyúrunk. Aki ide bejön, akár órákig is el tud nézelődni, válogatni. Már most látszik, az emberek számára nagyon motiváló, hogy kézbe is tudják fogni a hanghordozót. Olyan albumokat is el tudunk adni, amikről nem gondoltuk volna, hogy valaha is elmennek. Ilyen volt rögtön az első napon például egy Grateful Dead box set.”

Te alapvetően egy rock arc vagy. A kínálat a te ízlésedet jellemzi?

„Az évtizedek alatt megtanultam, hogy az üzletbe a személyes érzelmeket nem szabad belevinni! (nevet) Az ember nem gondolhatja a saját ízléséről, hogy azonos a piaci igénnyel. Mi egy mainstream lemezbolt szeretnénk lenni, tehát az a szándék vezérel minket, hogy itt a lehető legszélesebb rétegek is megtalálják a számításukat. Akár az egyszerű vásárló, aki évente egyszer vesz valamit és nem is nagyon van képben, akár a fanatikus gyűjtő, aki mindent tud a kedvenceiről és kimondottan különlegességekre
vadászik.”

De azért a dekoráció a te ízlésedet tükrözi, hiszen most is egy Led Zeppelin falfestmény alatt üldögélünk.

„Igen, ebben adtam magamnak egy kis szabadságot! (nevet) Alapvetően szakemberek tervezték meg a helyet és a berendezést, de a falak dekorációjáról én döntöttem. A Led Zeppelin azért szívügyem, mert Jimmy Page volt az első gitáros, akinek a témáit elkezdtem leszedegetni, még a 70-es évek végén, mint kezdő gitáros. Több Zep dekor is felkerült és majdnem lett még több is, de aztán rám szóltak, hogy mégse legyen ennek az egésznek egyfajta Led Zep múzeum feelingje! (nevet) De van Pink Floyd dekor is. És azért azt tudni kell, hogy jelenleg a Pink Floyd vinylekből lehet a legtöbbet eladni.”

Kérlek, mindentől függetlenül mondd el, milyen zenéket szeretsz személy szerint, nevezz meg néhány bandát, amelyek a kedvenceid!

„Gitárosként természetesen a rock gitárzenékért vagyok oda elsősorban. A gitárosok közül nagy kedvencem Slash, Doug Aldrich, Zakk Wylde. Az olyan blues-boogie-s zenéket, amiket mi is játszunk az Asphalttal, kifejezetten bírom. De bejön az L.A. Guns, Guns N’ Roses-féle laza, melodikus sleaze/rock’n’roll muzsika is. A nagyon metal zenéket kevésbé hallgatom, de például a Mastodon vagy a Korn sokszor előkerül.”

Aki lemezboltot csinál, az többnyire gyűjtő is. Te is az vagy?

„Érdekes, és ezt fogd fel gyónásként… (nevet), de igazából sosem gyűjtöttem a lemezeket. Sok lemezem van természetesen, de össze-vissza, rendszerezetlenül. Általában ha rápörgök valamire, akkor úgymond kihallgatom a lemez lelkét. Addig hallgatom, amíg csak bírom, amíg csak meg nem unom. Most például előkerült egy Audioslave album, az megy állandóan. De aztán egyszer csak jön valami más, és akkor jó ideig nem kerül képbe az előző album. Például vagy egy évtizede nem hallgattam AC/DC-t. Aztán most betettem és sokat hallgatom. De aztán elhányom valahová a CD-t, és nem kerül elő, vagy valaki ráül a kocsiban és kettétörik… És hiába tudom, hogy pótolhatnám, valahogy sosem kerül rá sor. Éppen ezért volt most furcsa érzés, amikor a szemem láttára vittek el egy-egy nagyon jó lemezt, és szinte utána akartam nyúlni, mert sajnáltam, hogy el kell adnom. Már a számon volt, hogy te figyelj, ne vidd már el!” (nevetünk)

Van időd zenét hallgatni?

„Mostanában sajnos csak kevesebb. De mivel kész a bolt és itt ülök a vinylek között, elhatároztam, hogy minden nap igyekszem majd valami érdekeset elővenni. Még a lemezjátszót meg kell vennem hozzá. De már arról is gondolkodtam, hogy árusítani is fogunk lemezjátszókat a későbbiekben.”

Ezek szerint sokat leszel a boltban. A vásárlókkal is tartod majd a kapcsolatot, mint tulajdonos?

„Igen, sokat vagyok az eladótérben már most is. A bolt hétköznaponként 11 és 19 óra között van nyitva, szombatonként pedig 11 és 14 óra között, és a munkaidőm nagy részét itt tervezem eltölteni.”

A fentiekből kiindulva nem csak rock/metal zenéket árultok. Stílusilag hogyan áll össze a kínálat?

„A pop-rock viszi a prímet, ez adja a kínálat zömét. A rockon belül persze van metal, hard rock bőven, már csak miattam is! (nevet) Erősek vagyunk jazz-témában. Vannak komolyzenéink is, de az kevésbé hangsúlyos.”

Ha valaki nem találja meg, amit keres, akkor tud rendelni is?

„A boltban kb. 7 ezer címet tartunk, ami nagyjából 10 ezer hanghordozót jelent. Tehát vannak címek, amelyekből többféle formátum is megtalálható nálunk. Van webáruházunk is. Ott ennek a kínálatnak a tízszerese található meg. Ha valami nincs a boltban, az nagy valószínűséggel megtalálható a webáruházban. Mindennek igyekszünk utánajárni és megpróbáljuk beszerezni, ha éppen nem található a boltban.”

Használt, second hand hanghordozó kínálat lesz-e?

„Alapból most még nincs, de tervezzük. Veszünk is, és árulunk is majd. De nem mindent és nem mindenáron. Elsősorban vinylben gondolkodunk és CD-ből a különlegesebb darabokban.”

Mikor pattant ki a fejedből a bolt ötlete és milyen szempontok szerint kerestél hozzá üzlethelyiséget?

„Már kb. fél évtizede fontolgatom ezt. De sosem éreztem teljesnek a koncepciót, valahogy nem volt kerek a történet. Aztán másfél éve, egy napsütéses tavaszi napon arra ébredtem, hogy el kell kezdenem üzlethelyiséget keresni, mert már pontosan tudom, hogy mit akarok. Egyszer csak összeállt a fejemben ennek a nagyterű, hangulatos, kávézóval egybekötött lemezboltnak a képe. Fontos volt, hogy a belvárosban legyen, jól megközelíthető helyen. Lényegében az Üllői út és a Körút sarkán vagyunk, tehát metróval, busszal és villamossal is gyorsan el lehet jutni hozzánk. Amikor rátaláltam erre a félszuterénre, azonnal beleszerettem. Úgy nézett ki, mint valami vár pincéje. Tele volt pókhálóval és még a padlója is csupán döngölt föld volt. Most már persze teljesen más a feelingje. A téglákat gondosan lepucoltuk, kipótoltuk, modern, ragyogó világítást szereltünk be és komoly légcserélő berendezés gondoskodik a jó levegőről. Ráadásul nappal az egész mindig fényárban úszik, ugyanis az utcáról végig beablakozott. Az ablakoknak köszönhetően a bolt lényegében saját maga kirakata, hiszen végig, minden helyiségbe be lehet látni.”

Volt valami előképed, hogy milyen fazonú, hangulatú boltot szeretnél?

„Talán a németországi Osnabrückben láttam azt a boltot, amit úgy el tudtam képzelni sajátomnak. Az Asphalt Horsemennel játszottunk ott. Nappal lemezboltként funkcionált, estére viszont a falakhoz tolták a kínálókat és koncertteremmé alakult a helyiség. És nem bárgyú módon, mert a bolt a belvárosban volt, és ennek ellenére éjjel is tiszta erőből lehetett játszani. Majd’ kidőltek a falak! És az az érdekes, hogy senki nem szólt, senkit sem zavart ez a környéken. Végül nem ilyen lett az üzlet, mert a helyiség adottságai mások, de az a koncepció nagyon tetszett.”

Ezek szerint koncertek nem lesznek.

„Gondolkodtam rajta, de az már nekem kicsit sok lenne, munka szempontjából. Egy klub üzemeltetése megint más műfaj, egy komplett szakma, amihez érteni kell. Én soha nem vezettem klubot.”

Azért egy kávézót csak beépítettél a bolt közepére!

„Igen, mert azt nagyon szerettem volna, hogy az MG Records egyfajta közösségi térként is funkcionáljon. Ahol az emberek tudnak találkozni, le tudnak ülni és jól érzik magukat, szól a zene és beszélgethetnek, akár a muzsikáról, a kedvenc lemezeikről.”

-Cselőtei László