GOREFEST: False
Az egy évvel korábbi első albumot (Mindloss) követő felállásbeli változások után egy irgalmatlan erős korongot tett le az asztalra a csapat, amely egyszerre volt dallamos és kíméletlenül letaglózó. Akkor úgy tűnt, sínen van a banda, jöhetnek az újabb pusztító csapások – hogy aztán a srácok másképp gondolják, és a rajongók jó részének rosszalló tekintete mellett egy egészen más irányba forduljanak.
— Zubor Olly

IRON MAIDEN: Fear Of The Dark
Az Iron Maiden talán legvitatottabb művét alighanem a karrierje során legviharosabb körülmények között készítette el Steve Harris bandája. Már maga a zene óriási változásokat sejtetett, és így is lett: Bruce Dickinson énekes jó időre otthagyta társait. Ám a lényeg, hogy bár a lemez sosem lett a rajongók kedvence, a címadó dal a koncerteken kihagyhatatlan klasszikussá vált.
— Gáti Viktor

KISS: Revenge
A Kiss maszk nélküli korszakának legjobb lemeze a Revenge, amivel úgy léptek át a 90-es évek komorabb, fajsúlyosabb világába, hogy közben sikerrel őrizték meg identitásukat. Eric Carr a betegsége miatt itt sajnos már csak epizodista lehetett, azonban a Bob Ezrin producerkedése mellett készült lemez Eric Singerrel is nagyon komolyat dörren. Mélyebb és súlyosabb anyag a Revenge a tőlük megszokottakhoz képest, ám ezzel együtt és éppen ezért a zenekar egyik csúcsalkotása.
— Schmidt Péter

SEX ACTION: Olcsó élvezet
A kedvenc hazai zenekarom második lemeze, ami már egy kicsit próbál túllépni az első lemez nyers megközelítésén, de még megmarad ösztönösnek. Nyomokban megjelenik a blues, előkerül a herfli, már nem csak a szex a téma, a szekér pedig érezhetően megindul. Az olyan slágerek, mint a Valami vár, az Országút angyalai, vagy az Alkohol és a Tetoválva vagy túlzás nélkül egy generáció himnuszai lettek és azok a mai napig is.
— Szénégető Richárd