(szöveg: Schmidt Péter – fotó: Patric Ullaeus)

Még nyár elején jelent meg a svéd prog/power Evergrey legfrissebb albuma, a Theories Of Emptiness. Többszöri alapos áthallgatás után nálam ez az anyag a formáció jó ideje legjobban sikerült nekifutásává érett, így külön örültem az interjúlehetőségnek az akkor még tag Jonas Ekdahl dobossal. (Ő nem sokkal az interjú után kilépett a zenekarból, azonban ekkor és itt ebbéli szándékáról még csak említést sem tett. Azóta az utód is megvan a Temicben ugyancsak érdekelt Simen Sandnes személyében.)

Előző három lemezetek, az Atlantic, a Phoenix és a Heartless Portrait mindössze négy év leforgása alatt jött ki, ami elég gyors tempót jelent. Most viszont két év szünet után jelent csak meg az új album, és ez a hosszabb érlelési idő szerintem hallatszik is. A munkamódszeretek is más volt ezúttal?

„Több tekintetben is mondhatjuk ezt, igen. Eleve a bőgős Johan (J. Niemann) most jóval több dalötlettel, zenei meglátással állt elő, mint bármikor korábban – Tom el is volt hűlve, amikor ránk zúdította az ötletcunamiját. Ráadásul ezek többsége kifejezetten jó volt, sok közülük meg is valósult és lemezre került. Egyébként elég sokat írtunk most magunkban, ki-ki otthon a saját kis vackában, tekintve hogy nem lakunk mindannyian feltétlenül egymás közelében. Van, aki Göteborgban él, más Stockholmban, és így tovább. Aztán az is fontos fejlemény, hogy végre sikerült összeraknunk egy saját stúdiót, ahol bármikor a saját tempónkban tudunk akár próbálni, akár előzetes munkafelvételeket készíteni, netán az albumokhoz rögzíteni a már végleges formát öltött témákat. Mindezt bármiféle nyomás vagy kényszerítő határidő nélkül. Az új anyag hangszeres részei konkrétan már itt készültek, csak az éneket vette fel Tom otthon, a saját házi stúdiójában.“

Van is egyfajta lazább, organikusabb és szellősebb jellege a megszólalásnak – akkor ez emiatt lehet.

„Így van. Illetve annak is szerepe lehet ebben, hogy a keverést és a masterelést végző két srác, a régebben a Periphery-ben játszó Adam Getgood, illetve Thomas Johansson már egészen korai stádiumtól kezdve figyelemmel kísérték a dalok formálódását, és éltek is menet közben bizonyos hasznos javaslatokkal. Manapság már ez személyes jelenlét nélkül is megoldható, és mi éltünk is ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy mire a tényleges felvételekre került a sor, már szinte ugyanúgy kívülről-belülről ismerték a dalokat, mint mi magunk.“

A pandémia alatt sok zenekar inkább kivárt, ti viszont két teljes nagylemezt kihoztatok. Egyfajta előre menekülés volt ez a részetekről?

„Tudatosan semmi ilyen törekvésünk nem volt, egyszerűen csak mivel teljesen leálltak a turnék, és megállt minden, felszabadult egy csomó idő, amivel hasznosan akartunk kezdeni valamit. Így aztán dalokat írtunk és lemezeket készítettünk – mi egyebet tehettünk volna?“

2022-ben egy különleges dupla CD + Blu-Ray kiadvánnyal is jelentkeztetek. Ez egy olyan koncert felvétele volt, ahol a pandémiás korlátozások miatt mindössze 45 néző előtt játszhattatok. Azért ez nem lehetett egy átlagos élmény…

„Hát az valóban egy emlékezetes szituáció volt… Baromi furcsa, majdnem csak hideglelős érzés volt ilyen kevés embernek játszani – de hát az az egész időszak  nagyon bizarr és beteg volt, egy majdnem csak közönség nélküli metal koncert pedig még ehhez képest is egészen szürreális élményt adott. Egyébként eredetileg streamingről volt csak szó, később jött aztán a gondolat, hogy adjuk is ki a felvételt, megőrizve az utókornak ezt a különleges eseményt. Azért remélem, ilyenre soha többet nem fog sor kerülni, egyszeri attrakciónak pont elég volt ez. Egyébként a koncert és a kiadvány közt elég sok idő eltelt, tekintve hogy maga a fellépésre még 2020 nyarán került sor, méghozzá hazai pályán, Göteborgban.“

Előszeretettel készítetek tematikus konceptalbumokat, viszont nekem úgy tűnik, most nem ez a helyzet, nincs különösebb központi tematika.

„Az egész anyagon végigvonuló, egyenes vonalú sztoriról valóban nem beszélhetünk, azonban az üresség, a hiány különféle aspektusokból történő vizsgálata mégiscsak egy alapvető közös jellemzője a dalszövegeknek. Egy szeretett személy halála utáni hiányérzet, egy kihűlt kapcsolatban jelentkező, kínzó üresség-érzés, vagy valami olyannak a hiánya, amire vágyunk, de nem következik be… Ilyen témákat feszegetnek most a dalszövegek.“

A Cold Dreams című dalban két vendégénekest is hallhatunk, egyrészt Jonast (J. Renkse) a Katatoniából, másrészt pedig Tom lányát, Salinát. Miért éppen rájuk esett a választás?

„Jonast ezer éve ismerjük, régi cimbora, és egymás zenei munkásságának is nagy tisztelői vagyunk. Nagyon szerettük volna rábírni erre a kis kollaborációra, és ez szerencsére sikerrel össze is jött. Külön kuriózuma a dolognak, hogy lemezen ezer éve nem hallatta már ezt a hörgősebbik hangját – megkockáztatom, hogy talán a Bloodbath óta nem művelt ilyet stúdióban. Szóval már csak ezért is megérte becserkésznünk őt. (nevet) Salina vendégszereplése pedig eleve adta magát – egyrészt ugye mert az a személy az apukája, aki, másrészt meg mert korábban is dolgozott már velünk, és abszolút profi színvonalú, kitűnő teljesítményt nyújtott. Nem is volt kérdéses, hogy a női énekhang újra csak tőle érkezzen ehhez a dalhoz.“

Az Evergrey diszkográfiát végigpörgetve feltűnik, hogy a régi lemezekhez képest egy ideje már kevesebb virtuóz hangszeres megoldással éltek, direktebbek lettek a dalok, viszont nagyobb hangsúlyt kapnak a különféle hangszerelési trükkök és rétegzettebb hangzásképek.

„Igen, ebben van igazság. Azt hiszem, ez jobbára természetesen alakult így, nem volt és nincs ebben különösebb matek vagy mérlegelés. Egyszerűen a komplexebb, sűrűbb vonalon már többszörösen bizonyított a csapat, és jól esett egy idő után kicsit máshová helyezni bizonyos hangsúlyokat. Személy szerint engem eleve nagyon érdekel a stúdiótechnika és a hangszerelés, és mivel a belépésemet követően a dalszerzésbe is alaposan belefolytam, eleve ez is nyilvánvalóan hatással volt az azóta született dalainkra. De mondom, különösebb agyalás ezen sosem volt, egyszerűen ahogy idősebbek és érettebbek lettünk mindannyian, az úgy hozta magával mindazt, amit az előbb mondtál. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszer csak nem őrülünk meg, és csinálunk egy übertechnikás szuperprog albumot, mert nálunk sosem lehet tudni. (nevet)“

Tom dalszövegei szinte mindig meglehetősen borúsak, komorak, amik alapján egy negatív, introvertált embernek gondolhatnánk – ugyanakkor a való életben egy vidám, jókedvű fickónak tűnik. Én kétszer beszéltem vele eddig személyesen, és akkor is ilyen benyomást tett rám. Áruld el, milyen igazából a valódi Tom Englund?

„Szuper vicces. De tényleg. Vele és rajta is rengeteget lehet röhögni, ömlik belőle a hülyeség, ha olyan hangulatba kerül. Nagyon bírom őt. Az pedig, hogy ilyen tud lenni, talán épp azért is van, mert az őt nyomasztó rossz érzésektől, a negatív hangulataitól a zenén és a dalszövegein keresztül tud megszabadulni. Nézd, a magánéletben ő is megjárta a hadak útját, és persze egy csomó más szarság is megtörtént vele, ahogy mindannyiunkkal. És hát nyitott szemmel jár a világban, ami szintén nem egy szívderítő dolog manapság. Úgyhogy inspiráció akad neki bőven. Annyit azért megjegyeznék, hogy az új lemezen, meg már az előzőn is, kicsit talán több a fény, a derű a szövegeiben, mint korábban – mármint az ő mércéjével mérve persze. (nevet)“

Az Evergrey mellett Tom két másik formációban is érdekelt. Mi a véleményed a Redemption és a Silent Skies zenéjéről?

„Nos, a Redemption-nek csak a vele készült első albumát hallgattam párszor, az tetszik. Nem kifejezetten az én világom, de színvonalas, igényes muzsika, ehhez kétség sem férhet. A második eresztéshez eddig nem volt szerencsém, de gondolom, az is hasonló nívójú lehet. A Silent Skies meg nagyon betalált nálam, az ő zenéik kifejezetten elkaptak. Remélem, lesz folytatás ott is. Vikram (V. Shankar billentyűs – Redemption, Silent Skies) egyébként a mi új lemezünkön is besegített, konkrétan a Ghost Of My Hero hangszerelése az ő munkája.“

.
Szinte már hazajártok Magyarországra. Az eddigi fellépések közül van olyan, ami különösen emlékezetes maradt a számodra?

„A legutóbbi alkalom még 2022-ben éppen ilyen. A Barba Negrában játszottunk(ez még a Csepelre történt költözés előtti helyszín szabadtéri színpada, a Track volt – SP), és marha nagy élményt jelentett egy ekkora helyen főzenekarként játszani. Az ilyennek mindig örülünk. Vagy az is jó volt, amikor pár évvel korábban egy hajón játszottunk a Dunán… hogy is hívják a helyet?“

A38 a hajó neve.

„Igen, igen, az lesz az! Na, az egy igazán különleges helyszín, nagyon tetszett! Igazi kuriózum! De általában jól érezzük magunkat nálatok, úgy gondolom, a magyar közönség elég jól érzi és érti, miről szól ez a zenekar, a hangulattal sem szokott soha gond lenni. Egyébként jól mondtad, tényleg szinte hazajárunk hozzátok, Budapesten már kedvenc éttermünk is van! (nevet)“

2011-ben egy rövid ideig az In Flames soraiban is kisegítettél. Nem merült fel akkor, hogy esetleg véglegesen is csatlakozzál hozzájuk?

„Nem, mindvégig csak baráti jellegű beugrásról volt szó, semmi többről. Még akkor is, ha egyébként az Evergrey életében éppen ez volt talán a leginkább problémákkal terhelt időszak, tagcserékkel, át- majd visszarendeződésekkel. Mindössze annyi volt a sztori, hogy az akkori In Flames-dobos, Daniel (D. Svensson – manapság The Halo Effect) megkeresett, hogy pár fesztiválbulira nem ugornék-e be helyettesíteni őt, mivel akkoriban született kisbabájuk, és otthon akart maradni pár hétig a feleségével meg a kicsivel. Daniel régi jó barátom, így aztán nem volt kérdés, hogy egy Tommal való rövid egyeztetést követően mentem, és kisegítettem a zenekart. Egyébként az évek során nem csak hozzájuk, de a Dead By April-ékhez is beugrottam, ugyanígy rapid problémakezelési célzattal.“

Göteborgban születtél, ami a svéd metalélet talán legfontosabb epicentruma mind a mai napig.  Tizenéves fejjel milyen volt ott rockrajongónak lenni?

„Ó, azok nagyon nagy idők voltak! A kilencvenes évek derekáról, második feléről beszélek most. Pezsgett a helyi színtér, a klubokban egymást kezébe adták a kilincset a jobbnál jobb feltörekvő zenekarok, lényegében mindenféle stílusban. Rengeteg koncertre jártam akkoriban, nagyon ment ez az egész, és külön jó, hogy még az állam meg az önkormányzat is támogatta ilyen-olyan formában a zenei életet. A zenekarok és a helyek pályázhattak támogatásokért, szóval aki tényleg nagyon akart valamit, annak elég komoly lehetőségei voltak. Pörgött is ezerrel a szcéna, persze egy egészséges versenyszellemmel, rivalizálással átitatva. Manapság már csendesebb az élet, de panaszra azért továbbra sincs ok, Göteborg még mindig jó hely. (nevet)“

Volt ebben az időszakban valami olyan koncertélményed, ami különösen mély benyomást tett rád?

„Hmm… Talán furcsa lesz, amit mondok, de a Hammerfall egy korai fellépése jut most elsőként eszembe. Még az első lemezük, a Glory To The Brave sem jött ki ekkor, és hát tudjuk, hogy akkoriban nagyon nem az a vonal ment, amit ők felvállaltak. 13 évesen totál megpadlóztam, ahogy kijöttek azokkal a dalokkal, azzal a zenével, meg azokkal a szegecses-bőrös színpadi ruhákkal. Nagyon állat volt! Csak néztünk a haverokkal, hogy ez meg mi a pokol?! (nevet) Egy lyukas garast nem adott volna senki akkor értük, ehhez képest másfél-két év múlva meg már az ő nevükhöz kapcsolta mindenki a heavy metal revivalt. Jó arcok, meg is érdemlik az azóta is tartó sikerüket.“

Az Evergrey mellett zenélsz egy Death Destruction nevű formációban is. Erről a zenekarról mit érdemes tudni?

„Hát hogy egyáltalán létezünk-e, azt igazság szerint magam sem tudom. (nevet) Úgy tíz éve már nem aktív a csapat, és szerintem ez most már így is marad. Egyébként úgy 2010 körül eléggé pörögtünk, egy élő EP-s bemutatkozás után két albumunk is kijött, koncertezgettünk, sőt olyan csapatoknak is nyitottunk pár bulin, mint a Machine Head vagy az Amon Amarth. A bandában egyébként Henrik (H. Danhage Evergrey-gitáros) szintén érdekelt volt, és a srácokkal afféle panterás groove/thrash muzsikát nyomtunk, leginkább önmagunk szórakoztatására. Amolyan mellékproject volt ez csak persze, de jó móka volt, szerettem.“

Az Evergrey lemezeken nem csak dobolsz, de a stúdiós munkálatokba is alaposan belefolysz. Dolgozol esetleg más zenekarok számára is azok stúdióalbumain?

„Igen, elég sok előadó albumán dolgoztam az utóbbi években, és az az érdekes, hogy ezek többsége nem is a metal színtéren tevékenykedik. Főként különféle popzenei kiadványokon melóztam, ami a zenei karrierem ismeretében talán furcsán hangozhat, de hidd el, hogy ezekből a munkáimból is rengeteget tanultam, amit aztán adott esetben az Evergrey-ben is kamatoztatni tudtam.“

Végezetül egy kis kitérő. A basszusgitárosotok, Johan is részt vesz hamarosan a 15 éve elhunyt Marcel Jacob emlékére szervezett Talisman koncerten, konkrétan ő fog játszani Marcel sajnálatosan megürült helyén. Nézőként te is ott leszel majd?

„Szerettem volna elmenni, de nagyon úgy néz ki, hogy egyéb elfoglaltság miatt erre nem fog sor kerülni. Abban viszont ennek ellenére biztos vagyok, hogy Johanon semmi nem fog múlni, az ő kezében méltó módon fognak megszólalni Marcel basszustémái. Egyébként a koncert a Sweden Rock fesztivál keretében lesz megtartva, úgyhogy a megfelelő színpadi körülmények és a kellő létszámú értő közönség egyaránt adottak lesznek.“

(A Theoris of Emptiness turnéja december 6-án a Barba Negra színpadán érinti Magyarországot.)