Élő Fém: TRIBULATION / LIVGONE – Bp., Analog Music Hall
Írta: Schmidt Péter
Sokszori meghallgatás után még mindig tartom a lemezkritikámban leírottakat, miszerint friss albumával a Tribulation bizony vesztett valamennyit korábbi érdekesség-faktorából ezzel a direktebbre, szimplábbra, darkrockosabbra vett új irányvonalával. Rossznak ezzel együtt sem mondanám persze a Sub Rosát, attól messze van az anyag, de tény, hogy a csapat korábbi markáns arcéle – számomra – kissé karakterét vesztetté vált. Épp ezért is voltam rá kíváncsi, hogy élőben esetleg képesek lesznek-e majd árnyalni ezt a megállapításomat.
Az eredetileg a Dürerbe hirdetett, majd az utolsó napokban az Analogba áttett kétfellépős estét a svéd-lengyel-francia tagságú Livgone nyitotta, és a maguk furán lebegős-pszichedelikus atmoszférájú muzsikájával voltaképpen nem is voltak rosszak. Élise Aranguren billentyűs-énekesnő hangja kimondottan szépen, de kimódoltságtól mentesen csengett, egyetlen albumuk, a tavaly a Svart Records égisze alatt megjelent Almost There dalainak interpretálása közben pedig több helyütt is a Dool nevét juttatták eszembe. Minőségben és atmoszférateremtésben egyelőre azért még nem tartanak ott, mint a hollandok, de az irány mindenképpen jó, néhol kimondottan libabőrös pillanatokat voltak képesek generálni. Mindezt úgy, hogy nálam minden tekintetben ez volt a debütálásuk, soha korábban egy hangot nem hallottam tőlük. Egyedül Élise kissé túlmozgásos színpadi attitűdjét éreztem néhol soknak – de maga a produkció így is rendben volt, van érzékük a hangulatteremtéshez. (Nem mellékesen jegyzem meg: a dobos Emil Svensson egy Repugnant nevű death metal csapatban valaha együtt zajongott a Tribulation-gitáros Adam Zaarsszal, és talán épp e kapcsolat okán került be a Livgone erre a turnéra.)
Az Analog méretbeli adottságaihoz mérten meglepően komoly színpadképpel állt ki a Tribulation – beleértve ebbe bizonyos szempontból magukat a tagokat is a fehérre meszelt ábrázatokkal és a gótos-vámpíros outfittel. A gépről zizegő, temetői hangulatú átvezető zene hipnotikus hatását fokozandó még két méretes füstölőt is meggyújtottak kétoldalt, csak a miheztartás végett. A deszkákra felszivárgó négy muzsikus aztán – a Sub Rosa indításával megegyező módon – a The Unrelenting Choir/Tainted Skies kettőssel kezdett, hogy az új album nótáit a későbbiekben is erősen fókuszban tartsák. Összesen öt dal hangzott el a legfrissebb eresztésből, ami éppen az egyharmada volt a 15 tételes teljes programnak. Murder In Red és Saturn Coming Down voltak még egyébként, meg az a Hungry Waters, ami nálam – a Poison Pages mellett – a legjobban működik az új lemezről. Ráadásul a vége felé egy blokkban játszották el ezeket, míg a műsor többi részében egy korrekt áttekintést kaptunk a zenekar pályájának korábbi éveiből (albumok tekintetében egyedül a The Horror maradt csak ki). Nightbound, The Lament, Melancholia, In Remembrance, Suspiria De Profundis, Hamartia, csak hogy néhány címet említsek – a ráadásban pedig a Strange Gateways Beckon hangzott még el a Children lemezről, ezzel ért véget ez a vasárnap esti sötét hangulatkeltés.
Ahogy arra nagyjából számítottam is, élőben a zakatolósabb hangzásnak köszönhetően a Sub Rosa dalai azért egész jól passzoltak a műsor többi részéhez, nem volt annyira érezhető az a markáns korszakhatár, amit a zenekar a tavalyi albummal meghúzott magának. A távol lévő Joseph Tholl helyén egyébként beugrósként Tobias Alpadie pengetett – fazonra nagyon más arc ő a többiekhez képest a maga lóhajú-bajuszos ősrocker kiállásával, de a játéka teljesen okés volt, és a vokálokban is odatette magát, ahol kellett. A brigád legfurább figurája per pillanat amúgy a gót halálmadár kiállású Adam Zaars, aki vizuális szempontból valamilyen szinten pótolja is az excentrikus Jonathan Hultént.
A saccra úgy erős félháznyi publikum szemmel láthatóan tudta, mire váltott jegyet, és szerencsére a hangzás meg a látvány sem hagyott különösebb kívánnivalót maga után. (A világítás különösen hangulatos volt a sok zöld és vörös fénnyel meg füstökkel.) A Sub Rosa nálam továbbra is 7 pont, ebben nincs változás, de ez a koncert és ez a produkció ettől még teljesen rendben volt. Kíváncsi vagyok, innen milyen irányba lépnek majd tovább.
–
