Skip to content

Élő Fém: POKOLGÉP / RADAR / LADY MACBETH – Bp., Barba Negra

Az élet a legjobb rendező – szokás mondani, amit a decemberben általam meglátogatott koncertek tekintetében én is meg tudok erősíteni. 2023 utolsó hónapjában ugyanis mindösszesen három élőzenés eseményen vettem részt, és csak menet közben tudatosult bennem, hogy e rendezvények során épp a Pokolgép nagylemezes korszakának három énekesét láthatom, aktuális zenekaraik kíséretében természetesen. A hónap elején ugye ott volt Rudán Joe 60 éves születésnapi koncertje (erről írtam is ugyanitt), közvetlenül karácsony után egy fehérvári Kalapács-szeánszon vehettem részt, az évet pedig maga a Pokolgép 40 éves jubileumi bulija zárta. Itt és most (hehe!) ez utóbbiról ejtek szót.

Kukóék előtt két előzenekar is melegítette a hangulatot, melyek közül az a – minden túlzás nélkül kultikusnak nevezhető – szolnoki LADY MACBETH indította az estét, akikre az 1991-es debütáló album idején úgy tekintettem, mint a Crimson Glory és King Diamond hazai helytartóira. Ez egyfelől nyilván fiatalosan lelkes túlzás volt a részemről, de annyiban mégiscsak megállt a dolog, hogy a hazai átlagnál jócskán komplexebb, agyasabb muzsika és a misztikus-történetmesélős szövegvilág miatt bizony ugyanúgy különleges színfoltot jelentettek ők az itthoni mezőnyben, mint a fenti két formáció a nemzetközi palettán. Jómagam aztán az öt évvel későbbi, zeneileg és szövegileg már földközelibb kettes albumot is komáltam, de tény, hogy igazi kuriózum-értékkel inkább a debütlemez bír.

Ezen az estén kb. 35 percben kizárólag erről játszott a csapat, ráadásul hétfős összeállításban kiállva, a korai érát képviselő két frontemberrel, Balogh „Cica” Lacival és Matos Zolival, valamint harmadik gitáron Cserfalvi Töfivel. És bár az ének náluk még kissé tompán, erőtlenül szólt, azért az olyan dalok, mint az Ördögi kör, A hetedik jel, az Örökre eltűnök vagy a Skócia lánya így is markáns libabőröket okoztak. A Lakai-Láris-Cserfalvi gitártrió több körös szólói és a két frontember közt okosan megosztott énektémák nagyon jól működtek, a végére már egész szépen felduzzadt létszámú publikum pedig egész jól elkapta a fonalat. Még úgy is, hogy egy szűkebb keménymag kivételével vélhetőleg nem sokan ismerhették a csapatot korábban. Remélem, a készülőfélben lévő visszatérő album hozza majd a debütkorong sajátosan misztikus hangulatát és izgalmas zenei világát, és talán további koncerteken is összefuthatunk majd. Legyen így!

A 2005-ben indult kisvárdai RADAR zenekarral ez a második találkozásom volt – az elsőre sok évvel ezelőtt került sor, ott és akkor őszintén szólva túl mély benyomást azonban nem tett rám a csapat. Mostanra érezhetően előrébb léptek, az élő előadásuk színvonalának tekintetében mindenképpen. Szemmel láthatóan összeszokott brigádról beszélhetünk, pontosan, lendületesen és gördülékenyen játszottak, a kiállásuk teljesen rendben van, és a Red Stage meglehetősen tekintélyes méretű színpadán sem tűntek elveszettnek vagy bizonytalankodónak.

A lemezeiket ugyan nem ismerem, de annyi lejött, hogy muzsikájukkal nagy vonalakban a nyolcvanas évek klasszikus, sallangmentes magyar heavy metal alapjaira építkeznek, tálalva mindezt időnként egy kis power/thrash jellegű szikárabb, karcosabb éllel. (Nekem pár helyen a Grave Digger neve is beugrott menet közben.) Mindezt energikusan és magabiztosan vezette elő az öt úriember, alapvetően jól szórakozhatott a DVD felvétellel megspékelt fellépésük nézőközönsége.

Erősíteni két ponton kellene szerintem: az egyik a szövegek, amik lehetnének személyesebbek és akár elvontabbak is, másrészt pedig a fogósság, aminek terén főként kerekebb, jelentőségteljesebb refrénekkel lehetne előrébb lépni. Ezzel együtt a műsoruk alapvetően rendben volt, az élő teljesítményük teljesen okés, lassan két évtizedes kitartásukért pedig kalapemelés jár nekik.

Az évek-évtizedek során megfigyeltem, hogy némely jubileumi koncerteknél illetve kiadványoknál valamiért bárhogyan is számolom, sehogyan sem jön ki az a fránya matek. Bizonyos szempontból itt is ez a helyzet, hiszen a POKOLGÉP sem 1983-ban, hanem két évvel korábban alakult – a 40 év legfeljebb az első hivatalos kiadványtól, a Smog zenekarral közös split kislemeztől számítva jöhet csak ki. Különösebb jelentősége mondjuk nincs a dolognak, ez így is, úgy is egy maximumra húzott évzáró Pokolgép nagykoncert volt, végső soron pedig úgyis ez a lényeg.

Habár Kukóék műsora sok ponton mutatott átfedést a fél évtizeddel ezelőtti arénás, 35 éves jubileumi programmal, azért két dologban mégis alapból különbözött a koncepció. Egyrészt ezúttal kizárólag a jelenlegi felállás lépett deszkákra, nem voltak különleges vendégek sem korábbi felállásokból, sem más zenekarokból – kivéve az egy szem Péter Juditot, aki az Ősi lázban népdalos intróját énekelte. Másrészt pedig, épp a fentiek folyományaként, ezúttal 25 dalos extra hosszú szettet vezetett elő a mai Pokolgép, amihez hasonlóan bő lére eresztett koncertjük talán soha nem volt még, legalábbis Tóth Attila érkezése óta.

Mindenki kedvére persze ezzel együtt sem lehet tenni egy olyan repertoárral, mint ami nekik van – én speciel örültem volna még több dalnak a legtöbb lemezt adó Rudán-érából (Vedd el és Csakaztértis albumok!) illetve a Metálbomba korongról, de hát azt is megértem, hogy a többségi igényekre is tekintettel kellett lenni a setlist összeállításakor. Sajnos, bár meg lett szellőztetve ilyesmi, végül új dalokat sem kaptunk, pedig 2024-re két kiadvánnyal is készül a csapat, amikből jól esett volna némi ízelítő.

Ha mindezt félreteszem, akkor viszont azt kell mondanom, egy nagyon profin odarakott, kiadós játékidejű, remekül megszólaló és látványos koncertet adott a zenekar, olyat, ami nemzetközi szinten is simán bárhol megállta volna a helyét. Kisebb malőrt csak a lábdob beszakadása jelentett úgy félidőtájt, de az illetékesek szerencsére viszonylag hamar helyrepattintották mindazt, amit kellett. Ezt leszámítva azonban sem a technikai-produkciós oldalra, sem a hangszeres és énekes teljesítményekre, sem pedig a hangulatra nem lehetett panasz, konkrétan öröm volt látni, hogy milyen mosolygósan és felszabadultan nyomja az egész zenekar.

Az alapvetően a legismertebb Pokolgép-nótákra kihegyezett műsort a közönség lelkes ünnepléssel fogadta – ennek alapján tényleg érthető valahol, hogy a kevéssé ismert Gép-dalokkal miért bántak viszonylag csínján Gáborék. Summa summárum: gratula a bárhonnan is számolt négy évtizedhez, és egyben BÚÉK az egész zenekarnak! Azt pedig nagyon remélem, hogy idén végre tényleg megjelenik az új nagylemez és a verses feldolgozásalbum is.

— Schmidt Péter

KERESÉS
MEGJELENT A DECEMBERI
DIGITÁLIS KÜLÖNSZÁM!
DIGITÁLIS KÜLÖNSZÁMOK
dec  |  nov  |  okt  |  szept
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
A szerkesztőség kedvencei
Cselőtei László
Cselőtei László
vezető szerkesztő
  1. SAXON
    Hell Fire And Damnation
  2. JUDAS PRIEST
    Invincible Shield
  3. AS I LAY DYING
    Through Storms Ahead
  4. FIREWIND
    Stand United
  5. IMPELLITTERI
    War Machine
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
online szerkesztő
  1. GAEREA
    Coma
  2. THE BROWNING
    Omni
  3. TRIBULATION
    Sub Rosa In Aeternum
  4. IOTUNN
    Kinship
  5. VOLA
    Friend Of A Phantom
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
szerkesztő
  1. AVALANCHE PARTY
    Der Traum Über Alles
  2. PAIN OF SALVATION
    Panther
  3. TELMA
    Awakening
  4. SAOR
    Amidst The Ruins
  5. OSSIAN
    Félre az útból!!!
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw