Bill Steer gitáros, a Carcass egyik alapítója, aki az első két Napalm Death lemezen is játszott, az Everblack podcastnek nyilatkozva a civil munkáiról is beszélt.

„16 évesen hagytam ott a sulit. Már akkoriban is játszottam zenekarokban, aztán 17 éves koromban már a Carcassban és a Napalm Deathben voltam. Az igazi munka világát csak később, a húszas éveim közepén tapasztaltam meg, miután a Carcass feloszlott. Az egy elég komoly lecke volt… De utólag azt mondom, hogy ideje is volt, mert egyszerűen nem rendelkeztem elég tapasztalattal a való világról és az emberekről. Ha csak a saját kis zenei buborékodban élsz, és csakis olyan emberekkel lógsz és találkozol, akik hasonló zenéket szeretnek, akkor meglehetősen szűk látókörrel rendelkezel a világról.

Végül aztán mindent csináltam, amit csak lehetett, kevés pénzért, de kevés kötelezettséggel. Túl sokáig nem ragaszkodtam egyik melóhoz sem. Kezdetben egy borkereskedőnél dolgoztam, az tartott… nem is tudom, hány évig… Aztán voltak olyan extra dolgaim is, mint a szombati munkák lemezboltokban, ahol használt lemezeket árultunk. De valószínűleg a legjobb meló, amit valaha csináltam, ami ténylegesen hasznos is volt, az az volt, amikor Dél -Londonban tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokkal dolgoztam. Az elég sok mindent a helyére tett bennem, mert rohadt nehéz önmagadat sajnálni, amikor olyan emberek között vagy, akik sok mindent nem képesek megtenni. Szóval az egy nagyon jó kis leckét jelentett.

Aztán közvetlenül a Carcass újjáalakítása előtt, talán az utolsó két-három évben egy barátom cégénél dolgoztam a raktárban. Ott jó volt a helyzetem. Ha a Firebird nevű bandámmal volt pár koncertünk vagy egy rövidebb turnénk valahol, csak szóltam a barátomnak, és már mehettem is. De azért többnyire teljes munkaidőben dolgoztam nála. És az tulajdonképpen nagyon szórakoztató volt.„


A Carcass legújabb albuma tavaly szeptemberben jött ki Torn Arteries címmel.