Négy és fél év munkájának eredményeképp novemberben jelent meg az énekes Hex, azaz a zenei színtéren rendkívül aktív Gerő András Péter által alapított, progresszív hatásokat is felvonultató modern metalos Auraleak debütáló nagylemeze, a The Spirit Matrix. A négyfős zenekar az utóbbi évek egyik legkiforrottabb, leginkább átgondolt albumát tette le elénk, amely ezen felül még egy aktuális társadalmi problémát is boncolgat. A The Spirit Matrix elkészítésének körülményeire, az Auraleak zenéjére és az albumkoncepcióra vonatkozó kérdéseinkre Hex válaszolt. 

(Szöveg: Gyuricza Ferenc · Fotó: Vida Dániel & Dömök Laura)

–

Hosszú ideje jól ismert alakja vagy a hazai underground zenei életnek, az Auraleak viszont még egy viszonylag friss formáció, amely néhány klipes dal után most adta ki bemutatkozó albumát. Honnan indult ez a történet?

„Az Auraleak megalakulása előtt közel hét évig zenéltem egy zenekarban, de amikor az a formáció véget ért, úgy éreztem, többé nem akarok részt venni egyetlen bandában sem. Teljesen elvesztettem a motivációmat. Mégis, hónapokkal később, kizárólag a magam szórakoztatására újra dalokat kezdtem írni, amelyeket fel is vettem. Szerencsére rendelkeztem olyan technikai felszereléssel, amely lehetővé tette, hogy egész jó minőségű demókat készítsek. Ez pont a karantén időszakában történt, amikor bezárva éltünk otthon, és a zeneszerzés számomra afféle terápiás eszközzé vált. Három-négy dal demóját rögzítettem, majd úgy döntöttem, megmutatom őket néhány barátomnak és zenész ismerősömnek. Köztük volt Dóri (Szőllősi Dorottya, dobos) is, aki a dalok hallatán egyszerűen csak annyit mondott: »Ezekkel érdemes lenne foglalkozni«. Így indult el minden.”

Dórival hol ismerkedtél meg?

„Együtt jártunk egy ’csináld magad’-típusú zeneiskolába, a Roland Zenegalériába. Ő Rékasi Attilánál tanult dobolni, én pedig Csongor Bálintnál énekelni, akik mindketten a Subscribe zenekar tagjai. Minden félév azzal zárult, hogy a tanítványokat zenekarokká szervezték, és teljesen különböző stílusú dalokat adtunk elő egyfajta zenei gálán. Az egész kicsit olyan hangulatot idézett, mint amit a Rocksuli című filmben is láthatsz.”

Ezek szerint Dóri töltötte be a katalizátor szerepet ahhoz, hogy újra elkezdj zenekarban gondolkodni?

„Eleinte foggal-körömmel tiltakoztam az ellen, hogy újra zenekart alapítsak, de végül sikerült meggyőzni, és nekiláttunk társakat keresni. A gitárosunkat, Söpit (Söptei Balázs), és a basszusgitárosunkat, Farkas Bálintot már én hívtam meg. Söpinek van egy másik zenekara, a Kajgün, ahol instrumentális és improvizatív módon keverik a djent és a jazz stílusokat. Többek között a Fekete Zaj fesztiválon szoktak fellépni, valószínűleg ott sodródtam be az egyik koncertjükre. Azonnal lenyűgözött, amit csináltak, ezért ráírtam, majd elküldtem neki a demóimat. A következő próbára már úgy érkezett, hogy csípőből eljátszotta az összes dalt. Dórival egymásra néztünk, és azonnal tudtuk, hogy ő lesz a befutó. Bálinttal pedig ugyanez történt, szerelem volt első látásra.”

Más lehetőség fel sem merült?

„Nem igazán. Tudtam, hogy ehhez a zenéhez nem elég, ha a gitáros csak birtokol egy nyolchúros hangszert, ennél sokkal fontosabb volt, hogy olyan valakit találjunk, aki a technikai tudás mellett mély zenei érzékkel és tapasztalattal is rendelkezik. Ez már eleve eléggé leszűkítette a szóba jöhető emberek körét. Miután a basszusgitárosunk, Bálint is csatlakozott hozzánk, elkezdtünk komolyabban dolgozni a dalokon. Beültünk a próbaterembe, elővettük azt a négy dalt, amit korábban feldemóztam, és darabokra szedtük őket.

Az volt a célom, hogy az Auraleak ne egy szólóprojekt legyen, hanem egy valódi zenekar, ahol mindenki hozzáteszi a saját zenei világát és ötleteit. Nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, amit egyedül kitaláltam, éppen ellenkezőleg, izgatottan vártam, hogyan alakítják át a többiek a zenéket. Szeretünk kísérletezni, és mivel mindannyian sokéves tapasztalattal rendelkezünk a zenekari létben, egy teljesen egyedi végeredmény született. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy mindannyian lelkes zenefogyasztók vagyunk, akik ezerféle műfajt hallgatnak. Nem korlátozzuk magunkat csak a rockra vagy a metalra, éppúgy inspirálnak más műfajok is. Ezeket a különböző zenei hatásokat remekül sikerült összeolvasztanunk, miközben végig ügyeltünk arra, hogy a végeredmény koncepcionálisan koherens maradjon. Ez volt az egyetlen szempont, amihez mindvégig tartottuk magunkat.”

.
Zeneileg teljesen egyedi, progos elemekkel megtűzdelt modern metal album született…

„Ez már annyira sokrétű zene, hogy valójában teljesen mindegy, ki minek nevezi, a stílusjelzők már szerintem ódivatú fogalmakká váltak. Úgy gondolom, hogy manapság sokan a megszokott, jól bevált standardokból indulnak ki. Rengeteg zenekart hangosítok, és azt látom, hogy egyszerűen nem mernek új dolgokat kipróbálni. Inkább biztosra mennek, tudják, mit szeret a közönség, és ehhez igazodva ugyanazt a zenét játsszák, gondolván, hogy ezzel nem lehet mellé lőni. Így történt, hogy 2019-re Budapesten lett vagy hétezer olyan metalcore zenekar, amelyek mind ugyanolyan hangzásvilággal bírnak. Ez számunkra is egyfajta iránytűként szolgált, csak éppen fordított értelemben. Pontosan tudtuk, hogy mit nem akarunk csinálni. Inkább az volt a cél, hogy izgalmas, újszerű dolgokat fuzionáljunk. Úgy voltunk vele, ha csak tíz ember hallgatja meg, amit csinálunk, már boldogok leszünk.

Nyitott vagyok a modern zenére és műfajokra, és ezekből mindig igyekszem kiszűrni azokat az elemeket, amelyek inspirálnak, majd ezeket felhasználva hozok létre valami újat. Egy időben például nagyon belemerültem a djentes őrületbe, tudod, Northlane és hasonlók. A padló alá hangolt gitáros zenék, amelyeket Meshuggah-szerűen szétcincált ritmusokkal tördelnek. Szellemiségben viszont leginkább a Tool, a Deftones, valamint a Nine Inch Nails hatott rám. Utóbbi gyakorlatilag 12-13 éves korom óta velem van, és azóta is meghatározó számomra. Az Auraleak zenéjébe többnyire ezeket az inspirációkat építem bele. Pszichedelikus elemeket és ipari zajokat, amelyekkel egyedivé és sokszínűvé kívántuk tenni a dalainkat.”

Az album koncepcióját, a dalok szövegét tekintve nagyon szoros a kapcsolat a The Spirit Matrix szerzeményei között. Ez egy konceptalbum?

„Igen, ez egy koncepciólemez, amely gyakorlatilag egy összefüggő történetet mesél el. A dalok részben a saját élményeinkből, részben mások tapasztalataiból merítenek ihletet. Az album lényege, hogy azoknak, akik teljesen padlón vannak, és úgy érzik, hogy nincs kiút, megmutassuk, rengeteg lehetőségük van változtatni. Az egyetlen akadály, ami az útjukban áll, valójában ők maguk.”

Ez a kiúttalanság érzete a szorongásból fakad. Szorongó a ma élő ember?

„Szerintem igen, és ez is visszavezethető a karanténidőszakhoz, amikor egy-másfél éven keresztül rákényszerültünk a digitális eszközök intenzív használatára. Ez az időszak olyan mennyiségű információval árasztotta el az embereket, amit már lehetetlen volt feldolgozni. A karantén egyfajta digitális függőséget hagyott maga után: ma már szinte természetes, hogy állandóan képernyőket, kijelzőket bámulunk. Ennek eredményeként egyetlen nap alatt annyi input éri az embert, amennyit a középkorban valaki talán egész élete során sem tapasztalt. Az emberi agy és lélek azonban nem képes ennyi információt feldolgozni, szerintem ez vezet a modern kori szorongás egyik fő okához. A mai ember azért szorong, mert nem tanulta meg, hogyan mondjon nemet azokra az információkra, amelyeket valójában nem akar látni vagy hallani. Hiányzik belőlünk egy organikus szűrő, ami megállítaná a szükségtelen és felesleges információk áramlását.

A társadalom a modernizációval radikálisan átalakult. Gondolj csak bele, miről szólnak ma a hírek! Állandóan riogatnak: járványok, háborúk, természeti katasztrófák, mintha egy nap sem telne el fenyegetések nélkül. Ebben a légkörben szinte elkerülhetetlen a szorongás. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, meg kell tanulnunk tudatosan kiszűrni az információkat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha nagyon tudatos életvitelt folytatunk. Fel kell ismernünk, hogy a lelki egészségünk megóvása érdekében időnként ki kell zárnunk a külvilág zaját, és el kell engednünk azokat az ingereket, amelyek csak terhet rónak ránk.”

Például rendbe kellene hoznunk, vissza kellene terelnünk a régi medrébe a társas kapcsolatainkat?

„Pontosan. Azt látom, hogy egyre ritkább az a pillanat, amikor az emberek valóban összejönnek, hogy közösen tegyenek valamit. Ma már szinte természetes, hogy az életünket Messenger-üzenetekben vagy csoportos chatekben bonyolítjuk le, mintha a személyes találkozások teljesen feleslegessé váltak volna. Az emberi tényező így lassan kiszorul a kommunikációból, és ezzel olyan irányba tartunk, ami szerintem mindannyiunk számára káros. Hiányzik az a vibrálás, az a közvetlen energia, amit csak az igazi, élő kapcsolatok tudnak adni. Ez az elszemélytelenedés egyre inkább eltávolít bennünket egymástól.”

Milyen a visszahangja az albumnak?

„Nagyon tartottunk attól, hogy senki sem fogja érteni, amit csinálunk. Ennek ellenére olyan pozitív visszajelzéseket kaptunk, hogy teljesen ledöbbentünk, ráadásul olyan emberektől, akikről sosem gondoltuk volna, hogy egyáltalán meghallgatják a dalainkat. Ez megerősített abban, hogy minden zenének megvan a maga közönsége, csak az igazán nehéz része az, hogy megtaláld őket. Amikor öt-tíz évvel fiatalabbak voltunk, mi is ugyanazokat a nagy álmokat és illúziókat hajszoltuk, mint bárki más. Hogy a zenekarunk befut, hogy turnézunk a világban, meg ilyenek. Az Auraleak esetében azonban teljesen más alapokról indultunk. Már a legelején tudatosítottuk magunkban, hogy ezek a dolgok valószínűleg nem fognak megtörténni.

A tapasztalataink révén tisztában voltunk azzal, hol van a helyünk a világban, ez a felismerés pedig felszabadított bennünket a megfelelési kényszer alól. Nem arra fókuszáltunk, hogy másoknak tetszen, amit csinálunk, hanem arra, hogy alkossunk egy olyan lemezt, ami nekünk fontos, ami rólunk szól. Ez az új hozzáállás mindent megváltoztatott. Ahelyett, hogy hamis álmokat kergettünk volna, a saját örömünkre alkottunk, és ez az őszinteség, ez a szakmai önazonosság az egész projektet új szintre emelte. Már az első év alatt több lehetőség talált meg minket, és több szakmai elismerést kaptunk, mint az előző zenekarainkkal tíz év alatt összesen. Ráadásul az együttműködésünk nemcsak a zenélésben merül ki. A zenekar körüli rengeteg egyéb teendőt, a szervezést, az arculat kialakítását, a promóciót is csapatként, közösen végezzük. Ez a fajta együttműködés ad igazi erőt és kohéziót a csapatnak, és ettől válik az egész projekt különlegessé.”

Kiknek szól a The Spirit Matrix?

„Nem kifejezetten a metalzene rajongóit szeretnénk megszólítani, és nem is azokat, akik más zenei stílusokat kedvelnek. Számunkra nem a zene áll önmagában a középpontban, hanem az üzenet, amit a dalaink hordoznak. Azokat szeretnénk elérni, akik mentálisan küzdenek, akik szoronganak a mindennapok vagy a belső vívódásaik miatt. A dalainkkal erre próbálunk reflektálni, azt az üzenetet közvetítve, hogy nem vagy egyedül.

Fontosnak tartjuk megosztani, hogyan éltük meg a saját nehézségeinket, s hogy a saját tapasztalatainkon keresztül kapaszkodót adjunk másoknak. Nemcsak a problémákra szeretnénk rávilágítani, hanem megoldási lehetőségeket is kínálunk, különböző megközelítéseket, amik talán segíthetnek másoknak. A zenénk lényege nem a panaszkodás, hanem a támogatás és az inspiráció. Szeretnénk hidat építeni azok felé, akik úgy érzik, el vannak veszve, és megmutatni nekik, hogy van kiút.”

Megjelent az album, s volt egy lemezbemutató koncert is. Hogyan tovább?

„Amikor elkezdtünk a Spirit Matrix albumon dolgozni, elhatároztuk, hogy minden dalhoz készítünk klipet, ami vizuálisan alátámasztja ezt az egész gondolatiságot. Márcsak azért is, mert amúgy videóval is foglalkozunk, s rengeteg inspiráció ér ott is bennünket. Eddig négy dalhoz készült klip, az ötödik április óta a stúdióban van, még nem tudtuk befejezni, mert rengeteg utómunka van vele. A következő év arról szól, hogy a többi dalhoz is elkészüljön a videó, illetve azt a lemezbemutató műsort, amit novemberben láthatott a közönség az Analog Music Hallban, megfuttassuk. Májusban lesz egy hétvégékre időzített turnénk, péntek-szombatonként elmegyünk vele vidéki nagyvárosokba.”

Azon az említett lemezbemutatón nagyon fontos szerepet kapott a vizuáltechnika is. Ezen a tervezett turnén is hasonló várható?

„Igen, hiszen ez számomra nagyon fontos. Ez is a Nine Inch Nails-rajongás hozadéka. A Pink Floyd után szerintem ők voltak a legnagyobbak, akik innovatív módon használták a kor technikáját. Olyan technikai megoldásokat tudtak csinálni, amit előtte még senki. Erre persze nekünk sem erőforrásunk, sem egyéb lehetőségeink nincsenek, azaz nem tudunk háromrétegű ledfalat felpakolni a színpadra, de kicsiben, apró interaktív elemekkel, hangulatot tudunk teremteni. Ebben a munkában nagyon nagy segítséget jelentett a zenekarnak Török Dániel barátunk, aki eleinte még zenei producerként funkcionált, s azóta már az Auraleak fénytechnikusa is.”

A CD-füzeten látszik, hogy arra is nagyon nagy hangsúlyt fektettetek…

„Azt szerettük volna, hogy az artwork teljesen koherens legyen a zenével és a szövegekkel. Kitaláltuk, hogy minden dalt reprezentálunk egy fotóval. Ez tudatos művészeti tervezést igényel, amit egy gyermekkori barátom, Bedynski Krisztián (F8 Vintage Camera Shop) vállalt el. A képeket 40-50 éves analóg fényképezőgépekkel készítette vagy ezer éve lejárt szavatosságú filmekre, s még az előhívó folyadékok is hasonló korúak voltak. A labormunka eredményét digitális utómunkával még megdolgoztuk, így kaptuk ezeket a nagyon fura hangulatú képeket, amelyek kontextusban nagyon jól passzolnak a dalokhoz.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)