Jövőre lesz harminc éve, hogy egyik pillanatról a másikra berobbant a zenei köztudatba egy finn négyes, amely tagjai cselló segítségével szólaltattak meg Metallica-dalokat. Az Apocalyptica új színt hozott a zenébe, soha korábban nem volt hozzájuk hasonló elképzelések mentén dolgozó zenekar, s az egyéniségüket azóta is őrzik. Az 1996-os bemutatkozó album hatása elementáris erejű volt, olyannyira, hogy bár a zenekar azóta más átiratokkal, illetve saját dalokkal is jelentkezett, de a turnéik alkalmával rendre újra és újra előveszik a Metallica-dalokat, tavaly pedig Apocalyptica Plays Metallica Vol. 2 címmel már egy második feldolgozás-albumot is megjelentettek ugyanezen koncepció szerint. Az új album turnéjával előbb 2024 novemberében látogattak el Budapestre, majd ez év nyarán a Fezen fesztiválra tértek vissza vele. Gyuricza Tamás Marcell Eicca Toppinennel, az Apocalytica vezetőjével beszélgetett.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Riki Murto, zenekari archívum
–
Tavaly startolt el a Apocalyptica Plays Metallica Vol. 2 turnétok, aminek programját eddig kétszer is láthattuk Magyarországon. Meddig tartjátok életben ezt a műsort?
„Szerintem jövő év végéig biztosan. Az Apocalyptica Plays Metallica Vol. 2 turnét tavaly nyáron indítottuk útjára Finnországban, majd Európa és Amerika következett, mintegy nyolcvan koncerttel. Ezután jött a fesztiválidőszak, majd az ősz folyamán visszatérünk Észak-Amerikába. De akkor még mindig ott van Latin-Amerika, Közép-Amerika és Ausztrália, ahova szintén el akarjuk vinni ezt a programot. Alaposan körbejárjuk vele a világot, míg abba nem hagyjuk egy másik program miatt.”
Mikor döntöttétek el, hogy elkészítitek ezt a lemezt?
„Szerintem 2023 körül, a Cell-0 turné végén, de mindig szó volt arról, hogy csináljunk egy második Metallica-albumot. Lényegében már hosszú ideje ott érlelődött ez a gondolat a fejünkben, végül a Cell-0 album után éreztük úgy, hogy itt lenne az ideje. Elég sokáig töprengtünk rajta, ugyanis azt mindenképpen el szerettük volna kerülni, hogy valami olyan látszata legyen a dolognak, mintha visszafelé haladnánk a karrierünkben. A Cell-0 után azonban úgy éreztük, hogy előrelépést jelentene egy újabb Metallica tematikájú album, s új fejezetet nyitna a zenekar karrierjében. A mai Apocalyptica ugyanis már teljesen más, mint 1996-ban volt, amikor az első lemezünket készítettük. Izgatottan vártuk, hogy a mai megszólalásunkkal hogyan hangzanak a Metallica dalai. Máshogy alakult, mint gondoltuk, de szerintem még jobb is lett így.”
Van még olyan Metallica-dal, aminek szívesen készítenéd el a feldolgozását?
„Ó, igen, van egy hosszú listánk. (nevet) Az Apocalyptica Plays Metallica Vol. 2 albumra olyan dalokat válogattunk ki belőle, amikről úgy gondoltuk, hogy frissebbnek tűnnek majd az első albumhoz képest, és valami újdonságot hoznak a zenénkbe. Szóval, ilyen szemmel válogattunk közöttük, és ezért kerültek fel éppen ezek a dalok az albumra. Nagyon sok olyat hagytunk ki, amiket szívesen eljátszanánk, de a saját előadásunkban nem éreztük őket annyira speciálisnak. Szerencsére rengeteg dal akad, amik közül válogathatunk, a Metallica ugyanis nagyon sok jó dalt írt. Veheted ezt akár úgy is, hogy az Apocalyptica Plays Metallica Vol. 2 album egy top 10-es gyűjtemény.” (nevet)
Azt elképzelhetőnek tartod, hogy lesz Vol. 3 is?
„Viccelődtünk vele már mi is. Mondogattuk egymás közt, ha majd nyugdíjba készülünk, akkor kiadunk ezzel a címmel egy teljesen akusztikus verziót. Az lesz az utolsó albumunk. (nevet) De nem, egyelőre nincs szó arról, hogy legyen egy ilyen.”
Ezen a turnén Mikko Kaakkuriniemi dobolt, aki nem tagja a zenekarnak. Nem is terveztek állandó dobost?
„Három csellista vagyunk, mi alkotjuk a zenekart. Nagyon régóta ismerjük már egymást, egészen gyermekkorunk óta. Az Apocalyptica mi hárman vagyunk, s már így is maradunk. Nem tervezünk senki mást bevenni magunk közé, mert egy zenekar jóval többet jelent, minthogy együtt játszol pár emberrel. Nagyon sok döntés van mögötte, mondhatni, hogy olyan, mint egy cég. Ezt a zenekart tehát mi hárman alkotjuk, valamint a menedzserünk, aki szintén állandóan velünk van. Ez régóta így van. Amikor Mikko Sirén, a korábbi dobosunk elkezdett velünk dolgozni, eleinte ő is csak bérzenész volt, mert nem tudtuk, hogy a dob állandó része marad-e a zenénknek, vagy csak egy kísérlet volt, amit később elengedünk. Az új Mikko státusza is ilyen, de nagyon jó srác, szeretünk vele együtt zenélni, s nagyon jól illik közénk. Az Apocalyptica azonban egy csellózenekar.”
Mit kell tudni Mikkóról? Honnan ismeritek, hol játszott korábban?
„Észak-Finnországból származik, és ő a legjobb emberi lény a világon. Nagyon muzikális, profi dobos. Nagyon sok zenei stílust ismer, és jóval többet tesz hozzá a dalokhoz, mint azt egy dobostól várnád. Dinamikusabb és természetesebb, organikusabb a játéka, mint a legtöbb dobosé, ezért nagyon jó érzés együtt zenélni vele, mert a cselló is természetes hangzású, organikus hangszer. A Von Hertzen Brothers zenekarban játszott, ott láttam őt először dobolni, nagyjából úgy 15 évvel ezelőtt. Már akkor meglepett, hogy milyen jól játszott. Tudod, Finnország egy kis ország, itt mindenki ismer mindenkit a zenei színtérről. Lehet, hogy személyesen nem, de tudunk egymásról, tudjuk, hogy ki mit csinál éppen. Szerintem Magyarországon is így van ez, de talán még Amerikában is.”
Amikor Mikko Sirén, az előző dobos 2024-ben távozott, nem igazán beszéltetek a szakítás okokról. Most, hogy már eltelt egy kevés idő, mondanál róla valamit?
„Nincs sok minden, amit el tudnék mondani. Olyan ez, mint amikor egy házasság tönkremegy. Amikor elválnak egymástól a felek, általában nem lehet csupán egyetlen konkrét okra rámutatni, hogy csak emiatt történt. A kapcsolatok mindig nehezek, nagyon sok minden húzódik a háttérben. Szóval nem érzem indokoltnak, hogy ezzel kapcsolatban elmondjak bármi részletet, mert az emberek az alapján biztosan nem értenék meg, hogy valójában mi történt. Arra pedig nincs szükség, hogy elméleteket gyártsanak. Mindössze egyetlen egy dolgot szeretnék csak kiemelni, azt, hogy nincs bennünk semmiféle rossz érzés Mikko távozása kapcsán. Úgy tudom, hogy benne sincs.”
Nézzük a jövőbeni terveiteket. A Cell-0 volt az utolsó olyan Apocalyptica-album, amin saját dalok szerepeltek, ez 2020-ban jelent meg. Mikor lesz folytatása?
„Már beszéltünk róla, de még biztosan kell hozzá sok idő. Azon is gondolkodunk, hogy a következő megjelenés inkább egy koncertalbum legyen. Szerintem legalábbis itt volna az ideje annak, hogy megmutassuk, mit jelent az Apocalyptica ma. Hogy milyen a hangzásunk, hogyan szólal meg a zenekar a koncerteken, ilyesmik. A Metallica turné szerintünk ezt ugyanis kevésbé tudja érzékeltetni az emberekkel. Persze, ott van a Nothing Else Matters, de semmi más, ami nagyon szimfonikus lenne. Pedig mi vagyunk az egyetlen zenekar, akik képesek ilyen sokféle módon megszólalni, és egyetlen koncert alatt ennyi stílust egybevonni, vagy legalábbis sok hasonlót nem tudnék mondani, így mindenképpen indokolt lenne ezt megörökíteni. Jó volna a lenyomatát adni annak, hogy van itt egy zenekar, amelyik egyik pillanatban nagyon szimfonikus, a másikban pedig nagyon extrém metal.
Olyan turnénk azonban 2027 előtt szerintem nem lesz, ahol nem a Metallica programmal lépünk fel, szóval ehhez is kell még jócskán idő. A világ annyira megváltozott, hogy ma már nem tudsz egyik pillanatról a másikra összehozni egy turnét. A zenekarok évekre előre terveznek. Ha ma szeretnél egy jövő évi turnéprogramot összeállítani, már nem könnyen találnál hozzá szabad helyszíneket. Ha valami speciális helyszínt szeretnél, mondjuk egy színházat, akkor még korábban kell jelezned. A Barba Negra viszonylag könnyen elérhető, mert ott nincs más program, csak koncert, de ha egy speciális kulturális központban szeretnénk koncertet adni nálatok, azt már nem biztos, hogy rövid határidővel is meg tudnánk szerezni.”
Turnézás közben nem szoktatok dalokat írni?
„Én azt mindig nehéznek találtam, mostanában pedig egyre inkább. Nekem valamiért nem megy ez. Ha egy este bizonyos dalokat fogok játszani, úgy napközben nem tudok újat írni, mert összekeverednek a fejemben a dolgok. Vagy nem tudok eléggé az esti műsorra koncentrálni, vagy nem lesznek túl jó ötleteim. Ketté kell választanom a kettőt, hogy frissen tartsam az elmém, de természetesen lesznek saját dolgok, a következő stúdióalbum biztosan ilyen lesz. Előtte azonban nagyon sok single jelenik meg, legalábbis most ez a terv.”
Mindannyian a Sibelius Akadémia hallgatói voltatok, ahol bizonyára zeneelméletet és zeneszerzést is tanultatok. Ez befolyásol benneteket a saját dalok írásánál, vagy inkább úgy írtok saját dalokat, mint egy rockzenekar?
„Ó, most lebuktatom magam. Az akadémián sem zeneszerzést, sem zeneelmélet kurzust nem hallgattam. Kellett volna, de nem nagyon jártam be az órákra. (nevet) Egy kevésre igen, de az semmit nem befolyásol, ezért én is úgy írok dalokat, mint egy rockzenész. Nincsenek szabályaim, egyáltalán nem érdekel, hogy a zeneelmélet szerint jó-e vagy sem. Ha jól hangzik, akkor megtartom, ha pedig nem, akkor átdolgozom, vagy kidobom a kukába. Ebből a szempontból az Apocalyptica tehát olyan, mint bármelyik másik rockzenekar. Annyiban különbözünk csak, hogy nekünk más a hangszerünk.”
Az Apocalyptica alapító tagjai közül Antero Manninen ma már klasszikus mint zenész folytatja a pályafutását. Neked sosem fordult meg a fejedben, hogy visszatérj a klasszikus zenéhez?
„Sosem. Van egy projektem, a Bright & Black, májusban volt is két koncertünk, nem tudom, hogy erről hallottál-e már. Ez egy kicsit klasszikus projekt, még akkor is, ha metalt játszunk. Jó móka volt, mert néha valóban jót tesz, ha más zenei világba is kimozdulok, de tényleg csak a szórakozás kedvéért, néhány különleges alkalommal. A klasszikus zenét nem igazán érzem a magaménak. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Élvezem a klasszikus zenét, szívesen hallgatom is, illetve olykor még játszom is, de már nem szeretnék visszatérni hozzá. Szerintem túl kreatív vagyok ahhoz, hogy klasszikus zenét játsszak. Kottából zenélni a saját dalaid helyett egészen más dolog. Nem jobb vagy rosszabb, csak más.”
Úgy tudom, vannak gyermekeid. Milyen tanácsokkal láttad el őket annak idején? A klasszikus zene felé terelgetted őket, hogy csellóművész váljon belőlük, vagy inkább gitárt adtál a kezükbe?
„He-he, ez jó kérdés, és elég régen volt már. Igen, kettő gyermekem is van, de már felnőttek, és van egy unokám is, szóval nagypapa vagyok. Az idősebb fiam 27 éves lesz, neki született egy gyönyörű kisfia idén februárban. A fiatalabb fiam 23 éves. Őt jobban érdekli a zene, de nem a cselló és nem is gitár, hanem a dob. Mostanában kezdett foglalkozni a ritmusokkal és a loopolással, s egy kicsit a keveréssel is. Fogalmam sincs, hogy mi lesz-e belőle valami.
Amikor fiatalabbak voltak, úgy voltam vele, hogy bármi is érdekli őket, igyekszem elérhetővé tenni számukra. Nem fogom őket irányítani, csak hagyom őket a saját érdeklődési körükben, s persze igyekszem támogatni is őket abban. Amikor a gitár érdekelte őket, akkor gitárleckéket vettem nekik. Amikor abbahagyták, akkor is csak azt kérdeztem, hogy oké, ennyi volt? A fiatalabbik kitartóbbnak bizonyult a zene terén, éveken át tanult dobolni, de vele szemben sem volt olyan elvárásom, hogy feltétlenül zenész legyen. Nem is az, csak hobbi szinten űzi.”
Neked mi a legkellemesebb emléked a zene kapcsán?
„Nagyon sok van, nem tudnám kiemelni, hogy melyik közülük a legjobb. Arra szívesen emlékszem vissza, hogy akadémiai hallgatóként együtt játszhattam a világ legjobb klasszikus zenészeivel. Vagy arra, amikor az Apocalyptica indult, és vártuk, hogyan fogadja majd a közönség. Kellemes emlékeim vannak a fesztiválokról is, amikor több tízezer ember áll a színpad előtt. Vagy a közös projektekről, például amikor a Rammsteinnel játszottunk együtt. Látod, túl sok mindenen vagyok már túl, fel sem tudom fogni, mennyire szerencsés vagyok.”
Volt olyan számodra fontos dolog, ami azért maradt ki az életedből, mert zenész lettél?
„Igen, volt ilyen, de az életünk döntésekről szól. Ha úgy döntesz, hogy professzionális zenész leszel, azzal egyben azt is felvállalod, hogy a turnézás miatt sok mindenről le fogsz mondanod. Például olyasmiről, hogy ott legyél a fiad minden születésnapján. Nagyon sok születésnapi ünneplést ki kellett hagynom a gyermekeim életéből, és egy csomó más családi eseményt is. És persze sok minden mást is, ami egy hétköznapi munkát végző ember számára természetes.
Ezt nem azért mondom, mert megbántam volna, vagy sajnálnám, hiszen az én döntésem volt. Amikor úgy határoztam, hogy turnézó zenész leszek, tudtam, hogy ezzel arról is lemondtam, hogy a haverokkal esténként jégkorong meccsekre fogok járni. A saját választásaink szerint kell élnünk, és sose rágódjunk azon, hogy mi lett volna, ha nem így vagy úgy határozunk. Soha nem tudhatod, hogy mi történt volna veled, ha otthon maradsz. Lehet, hogy jobb életed lett volna, de lehet, hogy nem. Én boldog vagyok, hogy ezt az életet választottam, mindazzal, amit nyertem vele, s azzal is, amit feladtam miatta.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
