Csodák csodája, Alice Cooper megmenekült a démonok sejtelmes világából, nem leselkednek rá többé gyilkos árnyékok. Megtisztította magát a vértől és bortól, mely addigi szerzeményeiből ráfröcskölt és elborította az elméjét. Alice gyógyító pihenése közben eszmélt rá, a Borzalmak Birodalma a múlté. Sokkal kellemesebb új világ mosolygott rá incselkedve. Körülnézett, s nem látott mást, csak szexet mindenhol. Az utcán, zárt ajtók mögött, autók hátsó ülésein, tévéműsorokban, a mozikban és a bokrok alatt. Rájött legfőbb célja megtudni, vajon miért olyan fontos az a hárombetűs szó? Útrakelt hát, és gondosan körülnézett abban az országban, amelynek mindnyájan állampolgárai vagyunk. Alice nemsokára társakra talált, akik segítették őt. Hősünk rengeteget látott és hallott. Rettentően meglepte, még mennyi felfedeznivalót tartogat ez a bűvös világ. Természetesen mindent leírt. E dalokat már ti is hallhatjátok!

Szexföldi utazásához íródeák gyanánt sok régi ismerőst toborzott. Steven Tyler és Joe Perry az Aerosmithből, Jon Bon Jovi és Kip Winger, egy srác Alice háza tájáról, egy bizonyos Kane Roberts, Ritchie Sambora, Steve Lukather, Guy Mann-Dude, Tom Hamilton, Joey Kramer, Mar Frazier, Jack Johnson, Paul Chiten, Steven Deutsch, Gregg Magnifico és Steve Bator mind csatlakoztak a felfedezőhöz. Legtöbbjükkel a kirándulás egyes pontjain találkozott csupán, kevesen támogatták mindvégig.

Alice már Hollywoodban, egy helyes kis irodában mesélt nekünk a mai Földről, Szexországról, s arról hogyan foglalta mindezt dalokba Desmond Child segítségével.

Cooper hangmérnöke Sir Arthur Payson, a zenei eredmény ‘keverői’ Steve Thomson és Michael Barbiero voltak. John McCurry gitározott, Hugh McDonald basszusozott, Bobby Choninard dobolt Alain St. John közreműködésével. Mindezt Desmond Child zenei rendezte.

Trash (az angolban jelentése: szemét, limlom, ponyvairodalom) Alice nemrég megjelent lemezének címe. A szónak Alice számára a szótárétól eltérő jelentése van. 

„A trash szót olyan dolgokra használom, amelyek izgatnak engem. Trash a dögös kislány azzal a csodás testével, amint a Sunset Boulevard-on elsétál mellettem. Trash az a fantasztikus érzés, amint egy gyors autó volánját pörgetem, miközben a sztrádán száguldok. Trash a szenzációs, a meghökkentő, trash a lehető legjobb cím a lemeznek, s most már biztos vagyok benne ez a legminőségibb zene hosszú idő óta. A trash a szex, pőrén lemeztelenítve, a bizarr ugyanakkor tündérien ártatlan, sőt szürreális, de ugyanakkor izzadságtól sikamlós.”

S mivel Alice az énekes-szerző az már csak természetes, hogy az eredmény sokoldalú és hátborzongató. A Trash egy mániákus őrült sztorija, aki egy vadállat és a Notre-Dame-i toronyőr keveréke. Kiválasztott egy lányt, szerelme tárgyául. A lány minden éjjel rettegve bújik a takaró alá, hisz tudja, az őrült szerelmes belé, s bármikor kopogtathat az ajtón. De még mielőtt belemerülnénk a jelenbe, vessünk egy pillantást a múltra.

„1983 vagy ’84 lehetett, amikor Joe Perry és én elhatároztuk, közösen szerzünk zenét. Már leszokóban voltunk az alkoholról és a kábszerről, s ennek a tünetei súlyosan jelentkeztek. Még a dalírásban is megmutatkoztak. A testünk minden ízében remegett és a csuklóink betonmerevek voltak. Lehetetlennek bizonyult hangszeren játszani. Egyetlen épkézláb nótát sem sikerült írni, így hát lemondtunk az egészről. A helyzet ilyen maradt éveken át.”

De nem örökre, hiszen egy fél évtizeddel később egy sokkal józanabb Alice és Joe futott össze. Együttes munkájuk eredménye a House of Fire című dal. „Igazán jó volt együtt dolgozni, újra egészségesen!”

Alice Cooper új élete Hawaiin kezdődött, ahol az előző világ körüli turné fáradalmait pihente ki… 

„Egyik nap a semmiből bukkant fel egy bizonyos Bob Pfeiffer az Epic lemezcégtől és mindenképpen szerződtetni akart. Az ajánlat épp jól jött, mert akkori lemezcégemmel a MCA-val igen megromlott a kapcsolatom. Sajnos a heavy metalhoz nem nagyon értenek. Egyszerűen nem tudtunk normálisan együtt dolgozni. Így elfogadtam az Epic ajánlatát, az MCA-val legnagyobb egyetértésben, hiszen tényleg nem maradt semmi viszály köztünk.”

Alice-nek azonnal be kellett fejezni vakációját a paradicsomi szigeten. Ám szomorkodásra volt semmi ok, mert a szerződésben az állt: „Csinálj, amit akarsz, amit te jónak látsz, és mi kifizetjük.” Alice szaván fogta a társaságot és rögvest befogta Desmond Childot, akivel hamarosan írni kezdtek. „Mindenkit és mindent megkaphatsz! – szólt a szerződés. – Cserébe csupán dalokat, egy befejezett albumot hozz nekünk”.

Az Epicet pedig komolyan kell venni. Így került a folyamatba Bon Jovi és Ritchie Sambora. Így történhetett, hogy Alice más nagy neveket is bevont a munkába. Mikor összetrombitálta barátait és utazótársait néhány dolog meglepetésként érte őt.

„Mindig úgy gondoltam, hogy ezek az új megasztárok, mint például a Bon Jovi rettentő fasza gyerekeknek képzelik magukat, arrogánsak és teljesen elteltek saját pozíciójukkal. Igazán sohasem számítottam arra, hogy ha megkérem őket stúdióba vonulnak majd velem. Végül is én csak Alice Cooper vagyok, aki hozzájuk képest egy másodosztályú rock’n’roller. Hogy az ember mekkorát tévedhet! Ezek a fickók nemcsak kiváló zenészek, de szeretik is a munkájukat. Példának okáért megkértem Ritchie Samborát játsszon fel egy igazán rövid szólót. A végén nem bírtunk felállni, a fiú képtelen volt abbahagyni, meghallgatta többi anyagot és aztán egyfolytában kérdezett: >Nem játszhatnék valamit ezen számon is?<, meg, hogy >Nem csinálhatnánk újra annak a nótának a gitárrészeit? Nem lehetne ezt jobban megcsinálni?<. Ezek a srácok nem pénzért csinálják! Ezek a fiúk állatian szeretik rock’n’rollt, akár a stúdióban, akár a színpadon nyomják is azt! Az ilyen Jovi- és Sambora-félék tízezreket szórakoztatnak mégis marad erejük átnyomulni a legközelebbi kocsmába és 150 embernek még egy órát játszani. Semmi sem számít annyira ezeknek a fiúknak, mint a zene!”

Alice elégedett a lemezzel, s habár kissé dallamosabbra sikeredett mint az előző Constrictor vagy Raise Your First album, még sokkal élőbb, ropogósabb. Mind ő, mind a lemeztársaság elégedett.

„Mi pontosan azt adtuk a lemezcégnek, amit akartak. Ők pedig azt kapták, amit vártak. Három-négy potenciális kislemez rejtőzik a lemezen, mégsem kellett slágermuzsikát írnunk. Ezek a nóták egytől-egyig Alice Cooper-klasszikusok. Hard rockot írtunk, nem popmuzsikát. Számomra azonban fontos volt, hogy a rádióban játsszák a dalaimat. Tudom, hogyan kell ezeket a dalokat megírni, így nem okozott nehézséget, örömet viszont annál többet.”

A legfontosabb Alice számára a menekülés volt a démonokkal, hóhérokkal, gyilkosokkal és szellemekkel teli világból. És talált is egy utat, amely a Vágy országába vezetett.

„Meg kell hagyni, sok örömet jelentett a Constrictor és a RYFAY album a véres horror- és szellemsztorikkal, különösen, amikor mindezt reprodukálni lehetett élőben, megtervezni a színpadi show-t, megépíteni a színpadot. Egyébként az új műsorban is szerepel majd egy-két klasszikus horrorelem, de a show nagy része nem ebből áll majd. Azt hiszem, egy idő után unalmassá válik önmagam másolása. Alice Coopernek túl sok az ötlete, semhogy klisékre kelljen támaszkodnia. Jelenleg szexet akarok. Minden eddiginél jobban belerágtam magam ebbe a témába. S mi mást is jelentene ez mint sok-sok új nőt az elkövetkezendő Alice Cooper-bulikon?”

Alice és Desmond Child több mint 20 dalt írt erre a lemezre, nem beszélve a mások által felajánlott anyagról. Ilyen volt az Only My Heart Talking, amelyet egy Chris Roberts nevű fickó hozott. 

„Des és én meghallgattuk a nótát és arra a következtetésre jutottunk, hogy pont egy ilyen jellegű dal hiányzik a lemezről.” Csak hát nem az a fajta dal volt, amit Alice énekelni és mondani szokott. „Így Des a zenei, én pedig a szövegi részeket írtam át. Majd felhívtam Steven Tylert (Aerosmith), nem lenne-e kedve velem énekelni a nótát? Haj, ha tudtam volna, mibe vágom a fejszém! Magasabban kellett énekelnem mint valaha, és így is csak a mély részeket értem el. Steve pedig ezek után is egy oktávval volt magasabban mint én. Jó kis mulatság volt!”

A címadó Trasht szintén másvalaki írta. „A nótának eredetileg más volt a címe és egy bostoni bandától származik, akik megmutatták Desmondnak. Fantasztikus rock’n’roll téma. Még a szövegen és a zenén sem kellett túl sokat változtatni. Egyébiránt a nóta alapgondolata, hogy lány a római pápa, Boston szenátora, az Egyesült Államok elnöke. Ha egy nővel az ágyba fekszel, akkor csakis tiszta szexre vágyol a fejed búbjától a lábad ujjáig. Ezt nevezem én trashnek. Erről szól az egész album is. Ha szeretkezel, kikapcsol az agyad és az ösztöneid lépnek a helyébe.”

Ám az Alice által megfogalmazott érzések nem a szokványos ‘egy fiú találkozik egy lánnyal’ téma, a lerágott csont! Ez egy sokkal elvontabb, szürreálisabb, zavarba ejtőbb és szokatlanabb érzésvilág. Ha közelebbről megnézed, még a legkisebb szerelmi történetek sem egyszerűek és szokványosak. Ha egy szerető olyan hevesen szeret, hogy megöli partnerét, akkor jönnek elő az Alice által megénekelt érzelmek! Tűzfalak magasodnak a House of Fire című számban, melyet eredetileg Desmond Child és Joan Jett írt. „Már az elején megtetszett a dalban rejlő vizuális látvány nyilatkozta Alice. Megpróbáltam hát a szöveget egy szürreális képi világgal párosítani. Ehhez néhány igen ügyes trükkmestert béreltem fel!”

Az új színpadi show összeállítása közben ismételten a szokatlan látványra koncentráltak. Olyan rockszínházat alkottak, amely bár témájában különbözik majd az eddigiektől, jellegében ugyanolyan monumentális marad. Alice egyre jobban érezte magát Szexországban, ahol annyi látnivaló és felfedeznivaló akad. Még az árnyak sem olyan sötétek, mint a démonok és lidércek világában. És a világ is lassan változik Alice körül. Hollywoodban van egy filmmúzeum, ahol eredeti filmposztereket, kéziratokat vehet a látogató. „Kiteszünk néhány Alice Cooper ereklyét is” – nyilatkozta nemrégen a múzeum igazgatója. S amikor Alice ott járt megdöbbenve tapasztalta, hatalmas poszterek díszelegtek ott hajdani turnéiról. „El sem hiszem, hogy itt, ahol első bandámmal próbáltunk, ma pontosan itt árulják a posztereimet!”  Repül az idő, Alice!

(Edgar Klüsener)

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 5 (1989/5) – TARTALOM
HAVI METAL – Dörgedelmek
PRÁGAI METAL FESZTIVÁL – Running Wild, Stormwitch etc. akcióban
ALICE COOPER – Alice kiborítja a szemetet
POKOLI ESTE – Egy este a Pokolgéppel, pályázat, rejtvény
FORRÓ DRÓT – Új Kiss LP, Gillan kivált stb.
VENOM – A legfeketébb fém
HANGPRÓBA – Lion, Mr. Big, Silent Rage és a többiek
SOKKOLÓ KORONGOK – Fantasztikus albumszüret
EXUMER – Él és virul?
QUEEN – Ha ti akarjátok
DRI – A crossover ‘nagyapái’
COZY POWELL – A bérdobos
SÁMÁN – Lassan, de biztosan
METALLICA – Visszaemlékezések
KING DIAMOND – Konspiráció minden mennyiségben
MANOWAR – A királyok kora nem járt le
OSSIAN – A PeCsa-buli
ÉLŐ FÉM – Anthrax, Suicidal, Telegram, WASP, Motörhead
OBITUARY – Death a javából
ROCKKULTÚRA – Led Zep-könyv, dalszövegfordítási vetélkedő, Súgd Meg Nekünk
DEMONSTRÁCIÓ – Az underground él!
HAZAI HEAVY ATYÁK III – Vörös István. Kicsoda?
GITÁRMÁNIA – Az egyik legnépszerűbb rovat
STRESS – Csak semmi izgalom!
SAVATAGE – Móka, kacagás és persze metal
SAJÁT SZAVAIKKAL – Alice és az Annihilator
MOSZKVA MUSIC PEACE FESZTIVÁL – Az év koncertje – ahogy mi láttuk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw005/