Bár lapunk olvasói számára bizonyára a Testament révén vált ismertté az amerikai gitárfenomén Alex Skolnick neve, ám az 56 éves zenész pályafutása során több más zenekarban is megfordult, és a metal mellett egyéb műfajokban is szívesen alkot. Ennek is köszönhetően legutóbb a saját nevét viselő, 2001-ben alakult fúziós jazz triójával érkezett Budapestre, mi pedig kihasználva ezt az alkalmat a lemezgyűjteményéről, illetve kedvenc zenéiről kérdeztük őt.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum
–
Melyik volt az első album, amit megvettél vagy megkaptál ajándékba?
„Az első album olyan album, amit már nem úgy kaptam, hanem a saját elhatározásom alapján vásároltam meg, egy Kiss-lemez volt, a Double Platinum. Ez egy válogatásalbum, amit akkor még nem tudtam róla. Nagyon szerettem, s nagyon tetszett a borítója is, ami úgy működött, mint egy tükör.
Aztán ahogy elkezdtem további Kiss-albumokat is vásárolni, meglepetten szembesültem vele, hogy néhány olyan dal is szerepel rajtuk, amiket a Double Platinumról már ismerek. Kicsit csalódott is voltam amiatt, hogy a legjobb dalaik már megvoltak a Double Platinum révén. Ez még azelőtt történt, hogy zenélni kezdtem volna, ezért a Kiss volt az első nagy inspirációm.
Talán 10 vagy 11 éves lehettem, amikor először voltam a koncertjükön, szóval én még láttam az eredeti felállást. Az volt az első igazi koncertélményem, és ők hozták meg a kedvemet ahhoz, hogy a zene felé forduljak. Komolyabban viszont akkor mélyedtem el benne, amikor felfedeztem magamnak a Van Halent, majd jött Jimi Hendrix és Ozzy Osbourne, és onnantól már nem volt megállás.”
A legutóbbi album, amit megvettél vagy megkaptál?
„Ezen gondolkodnom kell egy kicsit. Rengeteg albumot kapok zenekaroktól, akiket ismerek, s szerintem az utolsó albumom egy barátom zenekarától van, az Imperial Triumphanttól. Ez egy metalzenekar, de nagyon sokat kísérleteznek, és változatos a zenéjük. Egyre jobban kezdenek ismertté válni metalos körökben, és egyre több fesztiválon lépnek fel.
A dobosukkal, Kenny Grohowskival játszom is együtt egy PAKT nevű projektben, illetve az egyik Imperial Triumphant-albumon szerepeltem is, mint vendég. Nos, ez az az album, amit megkaptam tőlük.”
Melyik az az album, amelyik valóban megváltoztatta az életedet?
„Sok ilyet említhetnék, de a legelső, s talán a legfontosabb is egyben az első Van Halen volt. Lehet, hogy kicsit késtem vele, már pár éve már kint volt, amikor először hallottam. Akkor még többnyire Kisst hallgattam csak, meg az ’50-es, ’60-as évek zenéit, például Beatlest. Azt már tudtam, hogy gitáros szeretnék lenni, de aztán meghallottam az első Van Halent, és onnantól kezdve már azt is tudtam, hogy én is így szeretnék gitározni.”
Melyik albumnak van a legjobb borítója?
„Hmmm, ez érdekes kérdés. Nagyon sok remek van, legalábbis sok olyan, ami nekem tetszik. Szeretem azokat a borítókat, amik elgondolkodtatnak. A Led Zeppelin Physical Graffitije nagyon jó. A Some Girls a The Rolling Stonestól szintén, de az csak vinylformátumban. Ahogy mozgatod az albumot, úgy változik a borítón látható kép, ezt a CD verzió már nem adja vissza, a digitális kiadásról nem is szólva.
Aztán ott a Pink Floyd egyik albuma, aminek most nem jut eszembe a címe, de azon is olyan grafika látható, hogy többféleképpen is értelmezheted a rajta lévő alakot. (Valószínűleg a The Division Bell albumra gondolt Alex.) A Pink Floydnak amúgy nagyon sok jó albumborítója van.”
Melyiknek van a legcsúfabb borítója?
„Ilyen is sok akad. (nevet) Van egy remek gitáros, Rick Derringer, akinek az All American Boy albumára sikerült egy nem túl szerencsés fotót feltenni, amivel tönkre is tették a karrierjét. Sok helyen úgy is emlegetik ezt az albumot, mint ami minden idők egyik legrosszabb borítójával jelent meg.”
Van olyan album, amin szívesen játszottál volna?
„Rengeteg ilyet tudnék említeni. Miles Davis koncertalbuma, a Live at Fillmore egyértelműen ilyen, persze, nem hiszem, hogy tudtam volna tartani velük a lépést. (nevet) Rock- vagy metalalbumot azért nem szívesen mondanék, mert ott kevésbé az egyéni teljesítmény dominál, sokkal inkább az, hogy a tagok miként hatnak egymásra. Hogyan tudnak zenekarként működni, hogyan egészítik ki egymást. Ha mégis szeretnéd, hogy metal albumot mondjak, akkor legyen a Black Sabbath és a Heaven and Hell.”
A gyűjteményed szégyenfoltja?
„Soha nem szégyellek dolgokat. Talán vannak olyan albumok a gyűjteményemben, amit mások annak tartanának, mint ahogy az lehetséges, hogy egyes emberek, az én albumaimra mondanák ugyanezt.”
Ajánlj egy jó albumot, ami nem metal!
„Rengeteg ilyen van. Joe Henderson So Near, So Far lemeze az egyik legjobb jazz album, amit valaha is hallottam. John Scofield gitározik rajta, aki az egyik kedvencem. Ez egy Miles Davis tiszteletére készített album, és olyan zenészek játszanak rajta, akik korábban mindannyian dolgoztak vele.”
És egy jó album, ami viszont nagyon metal?
„Ilyet is rengeteg említhetnék. A Metallica korai albumai, a Ride the Lightning vagy a Master of Puppets szerintem ott van a legjobbak között. Tudom, hogy sokan mondják ezeket, de nem véletlenül, ezek szerintem is tényleg nagyon jók.”
Milyen zenét hallgatsz legszívesebben autóvezetés közben?
„Szeretem azokat a zenéket, amiknek van egy jó lüktetése. A metalszíntérről a Judas Priest mindenképpen ilyen, talán a Screaming for Vengeance albumuk az, amelyek a legjobb az autóvezetéshez. Ha a jazzt nézzük, akkor a Weather Report lenne, amit megemlítenék, ami egy nagyon dallamos zenekar volt. Az ő dalaiknak van nagyon jó ritmusa.”
Mit hallgatsz pihenéskor?
„Természeti hangokat, mert amikor pihenek, próbálom magam elszakítani a zenétől. A metal nagyon energikus, a jazz pedig gondolkodásra késztet, hogy mit is akarnék én abban a dalban játszani. Ezek mellett nem lehet pihenni.”
Kedvenc albumod a hetvenes évekből?
„Rengeteg van. Ha csak egyet mondhatok, akkor legyen George Bensontól a Bad Benson.”
A nyolcvanas évekből?
„Peter Gabriel albuma, a So.”
A kilencvenes évekből?
„Ez sem metal lesz. (nevet) Az Aquarium Rescue Unit, ami egy jam album. Olyan zenészek játszották fel, akik alkalmi formációt hoztak létre Bruce Hampton ezredes vezetésével. Col. Bruce Hampton & the Aquarium Rescue Unit volt a zenekar neve, és valójában ez lett az album címe is. Nagyszerű hangszeres teljesítményt nyújt rajta mindenki.”
Kedvenc albumod az ezredforduló utáni időszakból?
„Az ezredforduló után inkább csak kislemezeket vagy dalokat hallgatok, bár abból az időszakból is vannak albumok, amik tetszettek. Egyszerűen túl sok zene jött, rengeteg album, és nem lehet mindent megismerni. Várj csak, belenézek egy pillanatra a Spotify-lejátszási listámba, hátha onnan lesz ötletem. Á, meg is van. Létezik egy lenyűgöző svéd zongora hármas, az Esbjörn Svensson Trio, talán ők lehetnének, mivel őket tényleg sokat hallgatom. Nagyon fura címeket adnak az albumaiknak, az egyik kedvencem a Seven Days of Falling. Az tényleg remek lemez.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)
Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü
