Az alapító Patrik Jensen gitáros a The Haunteddal párhuzamosan, amolyan hobbicsapat jelleggel futtatja a blackened heavy/speed/thrasher Witcheryt. Kezdetektől állandó társa a mókában a másik hathúros, Richard Corpse, kettőjük mellett pedig a skandináv underground szcéna színe-virága megfordult az eltelt két és fél évtized alatt. A csapat deklarált célja, hogy a tagok tinédzserkori kedvenceinek stílusjegyeit felhasználva kotyvasszanak működőképes saját dalokat, merítve ehhez az Accept/Priest iránytól kezdve a Motörheaden át egészen a Slayer, a Sodom és a Venom munkásságáig.
Karcos, horzsoló zene ez ráspolyos-rikácsolós énekkel, a riffekben azonban fel-feltünedeznek fogósabb-melodikusabb témák, vannak minimál dallamok és tapadósabb harmóniamenetek, a gitárszólók megformálásával pedig az old school heavy metal vonalig is simán visszanyúlnak. Nálam főleg az első két korong ütött be tőlük, amiknél már a címválasztással (Restless & Dead – 1998; Dead, Hot And Ready – 1999) is egyértelműen a fentieket erősítették. Egyébként egyes dalcímek és konkrét nótarészletek is rendre tartalmaznak jópofa visszakacsintásokat, teljesen szándékoltan.
Alapvetően a szórakozás és a szórakoztatás jegyében üzemel a brigád, nem kevés derűs nosztalgiával a fentebb leírt korszak klasszikusai iránt. Ez persze csak egy dolog, azonban szerencsére többnyire egész működőképes dalokat sikerül farigcsálniuk – az első két album szintjét ugyan azóta sem tudták megugorni, de azért a későbbi lemezeken is rendre van néhány kiugróan izmos momentum. A 2010-es Witchkrieg volt még erősebb ilyen tekintetben, a Nighside pedig nagyjából ugyanazt a szintet produkálja szűk 36 percben. Ami itt nagyon jó, az pl. a bőszen kalapáló Popecrusher, a szinte ultradallamos szólóval felvértezett Storm Of The Unborn meg a nyomasztósabb-obskúrusabb záró címadó. De a többi nóta is minimum korrekt.
Reálisan szemlélve mindez 7,5 pont lenne, azonban mivel ilyen opció nincs, valamerre kerekítenem kellett. Amiért pedig ezt végül felfelé tettem meg, abban oroszlánrésze van a De Mysteriis…-t – nyilván tudatosan – idéző, kriptahangulatú proto-horror frontborítónak. Hülyén hangzik az, hogy feelgood blackened metal? Mert a Witchery számomra ezt jelenti, a Nightside pedig ennek egy jól sikerült megtestesülése.
