Az Vltimas relatíve új név a mezőnyben, de amint kiderül, hogy a tagságot olyan zenészek alkotják, mint Rune „Blasphemer” Eriksen (Earth Electric, Aura Noir, ex-Mayhem, ex-Ava Inferi), David Vincent (ex-Morbid Angel), Flo Mounier (Cryptopsy), merőben más lesz a kép. A black/death power-trió 2019-ben adta ki a Something Wicked Marches In debütalbumot, az Epic című folytatás pedig néhány nap múlva, március 15-én érkezik. A kérdésekre Rune Eriksen gitáros/fő dalszerző válaszolt.

Kérlek, először arról beszélj, mi állt az Vltimas megalakítása mögött. Hogy jött össze ez a három zenész a világ különböző részeiről?

„Azt hiszem, ennek így kellett történnie. (nevet) Daviddel legelőször Németországban találkoztam, amikor még a Mayhem tagja voltam. Eljött, hogy megnézze a koncertet, s végül órákig beszélgettünk a turnébuszban, tehát ez volt az első találkozás. Onnantól kezdve kapcsolatban voltunk, és a 2012-es NAMM során, amire meghívtak, ha jól emlékszem újra összefutottunk és felvetettük egy zenekar lehetőségét, de ez akkor még nem öltött konkrét formát. Ehelyett felkértek, hogy New Yorkban rögzítsek egy In The Flesh című EP-t Steve Tucker és Flo Mounier társaságában. Flo és énköztem kezdettől fogva nagyon jó volt az összhang, közeli barátok lettünk. Mihelyt belevágtam a saját extrém metal zenekaromba, Flo volt az egyértelmű jelölt. Nem sokkal ezután érkezett David, aki akkortájt lépett ki a Morbid Angelből.”

Honnan jött a zenekarnév ötlete?

„David házának a verandáján üldögéltünk Texasban egy jammelés után, amikor előkerült ez a téma. Megjegyeztem a többieknek hogy, olyasvalamit akarok, hogy „egy utolsó nagy dolog”, vagy valami hasonlót, utalva a pályafutásunkra, a teljesítményünkre stb., majd David hirtelen bement a házba, és egy-két perc múlva visszajött a kezében a telefonjával, amit letett elénk az asztalra. Az „Ultimas” felirat volt látható a képernyőn „U”-val. Némi eszmecserét követően javasoltam, hogy az „U” helyére a római „V” betűt tegyük, hogy sztoikusabban hangozzék, és az internetes kereséseknél is könnyebb legyen megtalálni. Így született meg a név.”

Mennyire vagy elégedett a Something Wicked Marches In debütalbummal? A korábbi zenekaraitok időszakaiból használtatok fel riffeket, ötleteket, bármit a lemezhez, vagy minden az Vltimas bemutatkozó albumához íródott?

„Én most is nagyon élvezem a bemutatkozó albumot. Megvannak az emlékezetes momentumai, és az idő próbáját is kiállta véleményem szerint. Vannak kötelező dalok a koncerteken, amelyek az elkövetkezendő években is azok lesznek. Ami az anyagot illeti, és amikor íródott, mindent, amit a lemezen hallasz, az akkori próbákon írtunk. Van, amit Flo és én írtunk itt, Portugáliában. Az Everlasting az a darab, ami korábban született. A nyitórész volt az első riff, amit e zenekar számára írtam, még mielőtt Flo csatlakozott volna. Tehát ez már egy régebbi riff.”

Az Epic címet viselő új album márciusban jelent meg, és mutat némi változást a debüthöz képest. Miben állnak ezek, egyáltalán milyen lemezt képzeltetetek el?

„Úgy vélem, a legvilágosabb különbség a dalok közvetlenségében rejlik az első albumhoz képest. Sokkal „arcbamászóbbak”, ezenkívül valamivel kevésbé progresszívak, mint a korábbi anyag. Vannak pillanatok komplexebb részekkel, de összességében a jó dalok megkomponálásán volt a hangsúly. Ha volt bármely célunk, akkor ez volt az. A dalszerzés időszakai mindig nagyon organikusak, és ezek bármely irányba elkalandozhatnak. Abban az áldásban részerültem, hogy bőséggel álltak rendelkezésemre riffek, vagyis ötletekben soha nincs hiány. Ez úgy fest, hogy elkezdünk jammelni, és bármi is szülessék aznap, nagy eséllyel megtartjuk, és dal lesz belőle. Felszabadító érzés, hogy nem tartjuk magunkat bizonyos konkrét elképzelésekhez, amelyekhez a daloknak alkalmazkodniuk kell. Ez megöli a spontaneitást és a zene természetes áramlását.”

Egymás között hogyan osztottátok fel a dalszerzés feladatait? Volt e tekintetben különbség az első albumhoz képest?

„Azt hiszem, valamennyien másképpen járultunk hozzá a folyamathoz. Általában Flo és én jammelünk együtt, majd David rátalál azokra az ideális pontokra, ahol elhelyezheti az éneket, mi pedig vagy kibővítjük az adott részt, vagy úgy alakítjuk, hogy David kitalálhassa, hogy az énektémái miként passzolnak ahhoz a konkrét részlethez. Az egész nagyon organikusan zajlik, és mi minden elképzelhető ötletet kipróbálunk, hogy miképpen lehet a dal emlékezetes, ugyanakkor direkt. Azt hiszem, az első albumhoz képest az jelent változást, hogy ezúttal énekcentrikusabb szerzeményeket céloztunk meg – erre példa a Mephisto Manifesto. Tudod, a régi, kipróbált utat követtük, megírunk egy fogós dalt, legalábbis , ami számunkra az, hozzáteszünk egy jól eltalált refrént stb. Egészen úgy, ahogyan az általunk kedvelt zenekarok is tették a ’80-as években, abban a korszakban, amikor felnőttünk a heavy metalon. Nem lehet felülmúlni a régieket, az olyan bandákat, mint a Priest, a Sabbath, a Kiss, a Motörhead stb.”

Otthon, elkülönülten is dolgoztatok az ötleteken?

„A kereteket nagyjából itthon dolgoztam ki. Hozok egy nyitó ötletet, amiből általában dal lesz, nos, többnyire. Visszatérve a Mephisto Manifesto című számra: úgy rémlik, a dal ötletét már érintettük 2016-ban – ez egy Texasban zajlott jammelés alkalmával történt. A groove-os fő riffről beszélek. Viszont annak idején, hogy úgy mondjam, egy brutálisabb album megírása volt a célunk, így nem tudtuk ezt a riffet továbbfejleszteni, mivel eltért a többi ötletünktől. Valójában 2019-ben is ez történt, amikor elkezdtünk dolgozni az Epic anyagán. Itt volt az a téma, amit „AC/DC-riffnek” neveztünk, mivel egy egyszerű riffről van szó; rendelkezik a ’80-as évek hangulatával, igazából inkább rocknak mondanám. De valahogy úgy éreztük, hogy túl sok lesz az Epic anyagához, nem tudtuk, mit kezdjünk vele, így úgy döntöttünk, hogy pihentetjük. Ki tudja, talán előkerül a következő lemezen. Vagy nem. Ez adja ennek a szépségét: bármi megtörténhet. A következő album még tovább haladhat a dallamosabb régiók felé, de totálisan disszonáns is lehet. A művészetben nincsenek szabályok. Csak szabadság.”

.

Milyen volt a stúdiómunka? Együtt vette fel a zenekar a lemezt, vagy külön-külön rögzítettétek a részeiteket?

„Amikor Flo felvette a dobokat, akkor én is a stúdióban voltam, vele játszottam, hogy elkapjam a dal hangulatát, és hogy hozzáadjam az utolsó x-faktort, ha érted, mire gondolok. De ettől eltekintve egyénileg vettük fel a témáinkat. Valójában „két szinten” zajlott a munka, mert az első emeleten rögzítettem a gitárokat, A Studio B-ben, az Arda Recordersben (Portugáliában, Porto városában), David pedig az emeleten az éneken dolgozott. Egy hónap könnyedén el tud repülni, különösen, ha nagyon sok részletet kell elrendezni, vagyis, ha nem ehhez a módszerhez folyamodtunk volna, akkor aligha lettünk volna kész egyetlen nekifutásra. Ám hozzá kell tennem, hogy a Miserere fő szólóját a portugáliai Almada városában vettem fel, a Soundscapes stúdióban. Egy kőhajításnyira van a házamtól.”

Ype TVS személyében új basszusgitáros játszik az Vltimas soraiban. Mit érdemes tudni róla? Részt vett bármilyen módon az Epic munkálataiban?

„Igen, Ype az Epic felvételei során teljes taggá vált. Egy két hetes felvételre repült át Amszterdamból, és végül öt nap alatt fejezte be a témáit. A konkrét basszustémákon kívül mással nem járult hozzá a lemezhez, a zene a hármas törzstagságtól származik. Ype értékes játékos súlyos hangzással és jó dallamérzékkel, örülünk, hogy hivatalosan is itt van velünk a fedélzeten. Háttérinformáció: korábban egy Dodecahedron nevű black metal bandában játszott, mely csapat anno szintén a Season Of Misttel állt szerződésben.”

Gyakorta előfordul az úgynevezett „szupergruppok” esetében, ahol ismert zenészek játszanak, hogy a dolog nem nagyon működik a nagy egyéniségek miatt. Azonban az Vltimas esetében nem ez a helyzet, mivel a csapat nem az egók túlfeszítéséről szól, hanem a dalokról a technikai villogásokat megelőzvén…

„Egyetértek. Azt hiszem, a mi esetünkben annak a kifejezésnek, hogy „szupergrupp”, nem sok értelme van. Én ezt inkább akadálynak tartom, mint lehetőségnek. Szögezzük le, hogy az úgynevezett „szupergruppok” többnyire nem olyan „szuperek”, mivel pusztán a múlt hagyatékának a meglovaglására épülnek, és nem többek alulinspirált locsogásnál. Ellenben számunkra az a cél, ahogyan te is megfogalmaztad, hogy nyomot hagyjunk a zenei színtéren, hogy valami különleges dolgot építsünk fel, amit, úgy hiszem, már sikerült is elérnünk azzal, hogy megalkottunk egy „egységet”, amely jó dalokat hoz létre. A tűz ma is bennünk ég, és ezt az előnyünkre fordítjuk. Nálunk, sokat látott zenészeknél az a jó dolog, hogy rengeteg tapasztalattal, tudással rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy ez az egész hogyan működik belülről. E „dolog” alatt a zenei iparágat és annak őrült kondícióit értem, amiben az említett tapasztalat benne van.”

David Vincent az egyik legmarkánsabb frontember a teljes extrém metal-palettát tekintve, mind lemezen, mind színpadon. Véleményed szerint miben áll a különbség David Morbid Angel-beli régebbi előadása és a között, amit az Vltimas élén nyújt?

„Nos, mint tudod, már nem vagyunk húszévesek. Ahogy korábban már említettem, tapasztalt zenészek, személyiségek vagyunk, és ezt nem lehet összehasonlítani a kései ’80-as, korai ’90-es évekkel. Én magam, bár tíz évvel fiatalabb vagyok Davidnél, sem tudnám magamat, a gondolataimat, a tetteimet összehasonlítani mondjuk az 1996-os időszakkal, amikor a Wolf’s Lair Abysst komponáltam. Egyszerűen lehetetlen. Ugyanakkor van bennünk valami örökké fiatal, azt hiszem, egy szál, ami mindig összeköti a múltat a jelennel. Úgy értem, hogy a tűz, az akarat, az elkötelezettség máig megvan, mint az világosan hallható az Vltimasban, és hogy a saját dolgaimra is utaljak, a Ruïm nevű zenekarom tavalyi albumán, a Black Royal Spiritism anyagában is, ami a Peaceville Recordsnál jelent meg. A lemez tele van energiával, hasonlóképpen, mint a régi időkben. Egy bemutatója annak, szerényen szólva, hogy ’az öregek még ismernek trükköket’.” (nevet)

David énekesként is fejlődött, van néhány szinte már éneklős témája a lemezen…

„Remek teljesítményt nyújtott, véleményem szerint zeneileg bátor lépéseket tett az albumon. Kulcsfontosságú, hogy előrelépjünk, fejlődjünk, de úgy, hogy a hagyatékunk intakt maradjon. Számomra ez az alfa-omega és egy természetes fejlődés. Egyikünk sem akarja újra meg újra ugyanazt a lemezt kiadni, és végeredményben ez azt jelenti, hogy vállalunk néhány kockázatot. Ismét csak azt kell mondanom, hogy a művészetnek szabadnak kell lennie, különben nem bír valódi értékkel. Ha kötelező érvényűnek fogod fel, hogy ugyanazt az anyagot vedd fel újra és újra, hogy bárki másnak kedvezz magadon kívül, akkor leláncolod magad. Az emberek vagy elfogadják ezt a felfogást, vagy többé nem hallgatnak bennünket. Nekem mindkettő elfogadhadó.”

Korábbi zenekaraitok, konkrétan a Morbid Angel és a Mayhem, gyakorolt bármely hatást az Vltimas tevékenységére?

„Hiszem, hogy David és én is valami különlegeset hoztunk létre annak idején a zenekarainkban. Személy szerint én egyáltalán nem követtem a szabálykönyvet, mivel a magam útját akartam járni, nem leláncolva szerepet játszani. David annak idején az előadásával megteremtette a death metal alapjait, amivel azt akarom mondani, hogy bármit is csináljunk, az felismerhető lesz. Amikor meghallod David hangját, nyilván eszedbe jutnak az emlékek a Morbid Angel időszakából. Azt hiszem, az én követőim esetében is így van ez bizonyos mértékig. Ugyan szerintem nincs hasonlóság, megértem, ha az emberek összevetnek dolgokat, de azt hiszem, ez néhány felismerhető tényező maitt van. Ami a szövegeket illeti a zenével egyetemben, semmi nincs, ami az Vltimast bármelyik említett zenekarhoz kapcsolná. A magunk világát alkotjuk meg, és idővel még távolabb fogunk kerülni azoktól a csapatoktól, egyszerűen azért, mert más célok, szintek felé törekszünk művészekként és személyekként is.”

A ’90-es években a black és a death metal jobbára két különálló irányzat volt, amelyek a maguk útját járták, azonban időközben a két extrém irányzat számtalan módon fonódott egymásba. Mit szólsz ehhez a fúzióhoz, és a műfajok fejlődéséhez?

„Valószínűleg elkerülhetetlen volt. Szigorúan a magam nevében beszélve, én is számos fúziót végeztem az elmúlt évtizedekben, példa erre a Mayhem albuma, a Grand Declaration Of War. Ezt követően, úgy tűnik, inkább az egyenesebb vonalat követtem a Chimera és Ordo Ad Chao lemezekkel, hogy ellenpontját képezzék a Grand Declaration Of War-nak, de tény, hogy én sem vagyok idegen a fúziók terepén. Még most is, az Epic albumon, sok minden keveredik, legyenek azok a death metal momentumai az Exercitus Irae-ben, black metal-szerű részek a Nature’s Fangsben, thrash metal-tendenciák a Miserere dalban, és még sztenderd heavy metal is van a Mephisto Manifesto tételében. Ez mind stílusok fúziója, és hiszem, hogy ez teszi az Vltimast különlegessé. Ez a filmzenéje olyan egyéniségeknek, aki már megéltek egy s mást és nyitottan állnak a zenéhez, a művészethez. Én magam a ’70-es évek popzenéjétől, progresszív rockjától a ’80-as évek gótikus rockzenéjéig, metaljáig, és szinti-popjáig, továbbá a ’90-es évek black metaljáig, jazzig sok mindent hallgatok. Nagyon ritkán hallgatok modern dolgokat, de sok zene van így is, amit élvezek. Ebből következően nem véletlen, hogy más és más lesz a hangzás, amikor szabadjára engedem az elmémet és játszogatok a riffekkel, legyen szó az Vltimas, a Ruïm, vagy az Earth Electric számára szánt témákról. Impulzusok, hatások, impressziók miriádjairól van szó, s arról, ami ezekből származik.”

A Miserere és Scorcher dalokra készült két videó…

„A Miserere producere Guilherme Henriques volt a Gaerea-ból, aki a Season Of Mistnek készített videókat. A forgatás Drachtenben, Hollandiában zajlott. Az volt a koncepció, hogy a zenekar direkt hozzáállását örökítsük meg, anélkül, hogy a dal lényege elveszne. Egyszerű legyen és lényegretörő. A Scorcher videóját az Aimed and Framed készítette, és a cég tulajdonosa, Tamara Llenas Navarro. Ez teljesen az ő víziója, nem adtunk direktívákat, vagyis az elméje szabadon érvényesülhetett. Véleményem szerint mindkét klip remekül sikerült.”

Mit jelent a háromfejű sas a lemezborítón? Miért Daniele Valerianira esett a választásotok az albumillusztráció elkészítéséhez?

„A sas az Vltimas jelképévé vált, az erő és a bölcsesség szimbólumává. Leginkább eleinte éreztem azt, hogy ez a kép hármunkra utal, és ma is ezt a víziót és érzést ábrázolja. Szinonimája a zenekarnak és a hangzásunknak. Valójában ennek megalkotására még 2019-ben kértük fel Danielét, még az első európai fesztiválkörünk előtt. A háttérvásznunkon már akkor megvolt ez az embléma. Azért választottuk, mert ez egy bátor és ikonikus borító, emellett ezúttal éppen az ellenkezőjét céloztuk meg annak, ami a Something Wicked Marches In nagyon szövevényes, ám gyönyörű borítója volt.”

Koncertek, turnék a közeljövőben?

„Lesznek koncertek, bár nem sok. Néhány holland, német, dán koncerttel kezdünk a lemezmegjelenés kapcsán, de az Infernó fesztiválon is fellépünk, az utolsó koncert pedig Görögországban lesz, Athénban. Ez lesz az első koncertünk a zenekarral Athénban, már nagyon várom. Emellett egy nyári európai kanyart is tervezünk, fellépünk néhány fesztiválon, majd lesz egy váltott főzenekaros turné Európában, novemberben. Mindeközben elképzelhető néhány dél-amerikai fellépés és egyéb új helyeken is felbukkanhatunk. Remélem, ezúttal sikerül eljutnunk Budapestre, az elbűvölő városba, amihez sok kedves emlék fűz. Egyszer néhány éjszakát egy a várhegyen lévő kastély szállodájában töltöttem. Éppen havazott, az éjszakák mágikusak, az elfogyasztott vörösbor mennyisége pedig felülmúlhatatlan volt. Remélhetőleg sikerül visszatérni előbb, vagy utóbb.”  (HW)