A közelmúltban ismét Európában turnézott a klasszikus US power metal színtér egyik alapzenekarának számító Vicious Rumors, amely hamarosan új nagylemezzel is jelentkezik. Magyarország ezúttal ugyan kimaradt a koncerthelyszínek közül, ám lapunk munkatársai elautóztak egy festői osztrák kisvárosba, a Wörthersee partján fekvő Veldenbe, hogy ott kifaggassák a zenekar alapító gitárosát, Geoff Thorpe-ot a nyár végére ígért albumról, az újabb tagcserékről, illetve a legendás csapat közel ötvenéves karrierjéhez kapcsolódó egyéb izgalmas témákról.
Szöveg: Gyuricza Ferenc, Gyuricza Tamás Marcell – Fotó: Robin Utbult, Gyuricza Ferenc
–
Néhány napja jelentettétek be, hogy The Devil’s Asylum címmel új albumot adtok ki a nyár végén. Az első kislemez, a Bloodbath már hallható, de sokkal több információnk még nincs a kiadványról. Kérlek, foglald össze röviden, hogy mit kell tudnunk róla!
„Nos, talán a legfontosabb, hogy augusztus 29-én jelenik meg, de addig két további dalt is bemutatunk róla. Július 2-án jön ki a Crack the Sky in Half, augusztus 15-én pedig a harmadik kislemez, aminek még nem árulhatom el a címét. Az albumot a Steamhammer/SPV jelenteti meg, akikkel már 15 éve dolgozunk együtt. 2010-ben szerződtem hozzájuk, s csak jókat mondhatok róluk. Nagyon üzletorientált szemlélettel gondolkodnak, és egyenes emberek, akik mindig elmondják a véleményüket. Nem köntörfalaznak, ha valamiben nem értenek egyet veled, azt mindig nyíltan közlik. Többek közt ezért is várom nagy izgalommal a megjelenést, hiszen a kiadónál úgy vélik, hogy ez az egyik legjobb albumunk. Szerintük a Welcome to the Ball óta nem készült ilyen jó Vicious Rumors-album, pedig az nem tegnap volt, hanem már 34 éve.”
Mikor kezdtél el a The Devil’s Asylum dalain dolgozni?
„Tavaly nyáron. Amikor a 2024-es turnénkat befejeztük, már tisztában voltam vele, hogy ismét tagokat kell cserélnünk. Ez elég stresszes helyzetet teremtett, hiszen nemcsak újra kellett építenem a zenekart, de dalokat is kellett írnom. Ötleteim persze voltak már, hiszen folyamatosan agyalok riffeken, de egy nagylemeznyi dalt összerakni mindig nagy teher. Ezért fogtam magam, és elmentem Santa Rosába, az Electric Punishment stúdióba, Jimmy Evanshez, a dalszerző társamhoz, hogy megmutassam neki ezeket a riffeket.
Jimmyvel már nagyon régóta dolgozunk együtt, jól ismer, tudja, hogy milyen elképzeléseim vannak a zenéről, szóval remek partner. Közösen átnéztük a riffeket, kiválasztottunk tíz dalra valót, s aztán nekiláttam a konkrét számoknak. Nagyon gyorsan haladtam, körülbelül két hónap alatt, augusztus-szeptemberben teljesen összeállt a tíz dal. Ebből háromnak Jimmy a társzerzője, azoknál felhasználtuk az ő ötleteit is. Ahogy ezzel végeztem, rögtön továbbküldtem a demókat a többieknek, hogy hozzátehessék a saját elképzeléseiket ők is. Tudod, én sosem csinálok hangról hangra demót, hanem hagyok beleszólást a zenésztársaimnak is a dalokba, hiszen mindig nagyon tehetséges emberekkel vagyok körülvéve, akik jól egészítik ki az én ötleteimet.”
Ezek szerint addigra már megvolt a két új tag is…?
„Igen, és tudod, mi az igazán érdekes ebben a sztoriban? Az, hogy szerte a világon kerestük az új embereket. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában, de még néhány Dél-Amerikában élő barátunkkal is beszéltünk, és végül egy floridai kisvárosban találtuk meg őket. Mindketten ott élnek, majdnem egymás szomszédai, de egészen addig, amíg a Vicious Rumors tagjai nem lettek, nem ismerték egymást.”
Mit kell tudnunk velük kapcsolatban, azon túl, hogy ők a Vicious Rumors új tagjai?
„Chalice elég régóta énekel már underground szinten. Több zenekara is volt, de ez az első alkalom, hogy kontinensek között mozog. Rengeteget dolgozott azért, hogy ezt elérje, és nagyon örülök annak, ezt a lehetőséget mi tudtuk a számára biztosítani. Chalice nagyon kedves, tisztességes és udvarias ember, és nagyon jó énekes is egyben. Denver (Cooper) szintén nagyszerű zenész, kiváló dobos, gitáros, basszusgitáros, és még nagyon jól énekel is. Egy tehetséges családból származik, és kiváló neveltetést kapott. Bárhol képes beilleszkedni, és mindenről nagyon sokrétű ismerettel rendelkezik. Mindketten nagy tisztelettel viseltetnek a Vicious Rumors múltját illetően, de mindketten nagyon sokat is adnak hozzá a zenekarhoz. Nagyon szerencsés voltam, hogy ilyen gyorsan megtaláltam őket, de egy zenekar működése mindig szerencsejáték.”
Azt mondtad, hogy a dalok végleges formáját illetően hagysz beleszólási lehetőséget a társaidnak is. A fő irányvonalat azért te határozod meg továbbra is?
„Mindenképpen, de ez mindig így volt, már első album óta. Larry (Howe) dobja, az én gitárom és a zeneszerzői stílusom a három fő védjegye ennek a zenekarnak. Ezek határozzák meg a hangzásunkat, ami egyfajta vezérfonalként minden albumot összefűz. Persze, az is fontos, hogy kik vannak velünk. Úgy érzem, hogy jó szemem van a tehetség felismeréséhez, mindig nagyon jó embereket találtam magam mellé. Az új gitárosunk, Denver az egyik legjobb, akit szerezhettünk. Sőt, még ennél is tovább megyek, szerintem a legjobbak egyike, aki valaha is tagja volt a Vicious Rumorsnak. Chalice pedig az egyik legjobb énekes. Nem azt mondom, hogy a többiek rosszak voltak, de Chalice tényleg egészen briliáns.”
Említetted Larryt, akivel nagyon régóta, tulajdonképpen pár év kihagyással az első albumotok megjelenése óta együtt zenélsz. 2024-ben azonban itt hagyott benneteket, majd egy rövid idő múlva vissza is tért. Ennek mi a magyarázata?
„Elfáradt. 2023/24-ben nagyon sokat turnéztunk. Ez nemcsak neki, mindenki másnak is rendkívül fárasztó volt. Szerintem csak egy kis szünetre volt szüksége, hogy újra összeszedje magát. Larryvel olyanok vagyunk, mint a testvérek. Rendes, igazi testvérek. Tudunk veszekedni egymással, mint mindenki más, tudunk mérgesek is lenni egymásra egy ideig, de mindig kibékülünk. Amikor elment, tudtam, hogy nem hagyja csak úgy ott a zenekart. Mondtam is neki, hogy hamarosan látni fogjuk egymást, és a rajongók is visszavárják. Így is történt, ő is ráébredt, hogy köztünk a helye, csak éppen az időzítés volt rossz akkor. Nagyon hálásak vagyunk Gunnarnak (Gunnar Coston), hogy beugrott a helyére, s képes volt két hét alatt tizenöt dalt megtanulni, hogy kisegítsen minket.”
A zenekarban rengeteg énekescsere volt, ami mindig komoly kockázattal jár, hiszen a rajongók számára az énekes hangja, orgánuma vagy stílusa különösen fontos lehet. Nagyon sokan éppen azzal azonosítják a zenekart. Ti éreztétek ennek a sok tagcserének hátrányát?
„Mindig voltak olyanok, akik szerint az előző énekesünk jobb volt, mint az aktuális, és olyanok is, akik szerint az új sokkal jobb, mint aki előtte volt. Nézd, én sem örültem mindig annak, hogy ez így alakult, de egy zenekar tagjának lenni nem olyan egyszerű, mint kívülről látszik. Az emberek persze azt hiszik, hogy mi csak szórakozunk és bulizunk, ami félig igaz is, de valójában ez egy nagyon nehéz munka. Sokan úgy vágnak bele, hogy nincsenek tisztában azzal, mivel jár egy zenekari tagság. Például azzal, hogy akár hónapokon át vagy távol a családodtól. Vagy azzal, hogy a turnén nem tudsz eleget aludni, nem tudod kipihenni magad, a színpadon azonban így is estéről estére maximális teljesítményt kell nyújtanod. Sokan időközben jönnek rá, hogy nem így akarják az egész életüket ledolgozni, vagy nem is lennének képesek rá. Az sem mindegy, hogy emberileg hogyan tudtok egymással kijönni. Ez a turnék alatt nagyon fontos. Az rendben van, hogy a koncert másfél óra, de ott van még további 22 és fél óra a napból, amit együtt kell töltenetek. Ha nem érzed jól magad valakinek a társaságában, az alaposan megnehezíti a helyzetet. Ha nem tisztelitek egymást kölcsönösen, akkor az előbb-utóbb konfliktusokat szül.”
Volt ilyenre is példa?
„Volt. Előfordult, hogy valamelyik korábbi társunk magától ment el, de olyan is történt, hogy nekem kellett elküldenem. Eleinte igen nehéz volt meghozni egy ilyen döntést, de már megedződtem. Én vagyok zenekar a vezetője, én felelek azért, hogy a Vicious Rumors működőképes maradjon, Tulajdonképpen azért is én felelek, hogy a többieknek jó legyen. Chalice szerintem remek választás volt, nemcsak emberileg jövünk ki egymással, de a hangszíne és a stílusa is nagyon hasonlít Carléra. (Carl Albert, a Vicious Rumors néhai énekese, aki 1995-ben autóbalesetben hunyt el.) Van valami különleges a hangjában. Ahogy a klasszikus korszakunk dalait énekli, azt érzem, mintha visszavinne az időben.”
Lehetséges, hogy azért volt ennyi énekescsere, mert mindig Carl hangját szeretted volna visszakapni?
„Nem tudom, lehetséges. A koncerteken még mindig játsszuk a klasszikus éránk dalait, amiket Carl hangjával ismert meg a közönség. Igen, lehetséges, hogy fontosnak éreztem olyan énekest találni, aki ezeket a dalokat úgy tudja előadni a színpadon, mintha Carl lenne ott velünk. Szerintem a Judas Priest is így gondolkodhatott, amikor Rob Halford távozása után megkeresték Rippert (Tim Owens, jelenleg a KK’s Priest tagja), de a Journey is olyan énekest talált, aki Steve Perryre hasonlított.”
Az új albumon már az új tagok lesznek hallhatóak?
„Igen, a lemezt már azzal a felállással vettük fel, amit ma este a színpadon látsz. Ahogy már mondtam, szeptemberre lettem kész a dalokkal, majd karácsony környékén kezdtük el a felvételeket. Azzal sem tököltünk sokat, január 30-ra meg is voltunk vele. Az egészen koraiakat leszámítva szerintem ezzel az albummal végeztünk a leggyorsabban.”
Amit eddig hallottam az új dalok közül, az alapján úgy érzem, hogy egy erőteljes, vérbeli US power metal album várható tőletek. Jól gondolom?
„Szerintem igen, de azt is meg kell jegyeznem, hogy ez lesz az egyik legváltozatosabb albumunk. A Vicious Rumors mindig is törekedett arra, hogy változatos legyen. A Devil’s Asylum valóban tartalmaz US power metal dalokat, de klasszikus speed metalt is, s lesz olyan dal is a lemezen, az Abusement Park, ami punk rock érzetet kelt. Nem kell megijedni, nem leszünk The Offspring vagy Green Day, de ebbe a dalba olyan elemeket raktunk, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző ránk. Szerintem nagyon jó lett az album, legszívesebben már most játszanám róla az összes dalt, hogy mielőbb megismerje őket mindenki.”
A power metal címkét Európában ma már egészen másként értelmezzük, mint annak idején. Ha Európában kimondod azt, hogy power metal, az emberek többsége a klasszikus amerikai zenekarok helyett inkább olyanokra gondol, mint a Powerwolf vagy a Sabaton. Erről mi a véleményed?
„Leginkább az, hogy valamit nagyon jól csináltak, ha ennyire sikeresek tudtak lenni. Szerintem meg is érdemelték, mert tényleg jók mindketten. Nagyon tisztelem őket, s egyáltalán nem zavar, hogy őket is a power metalhoz sorolják. Tudod, az az érdekes ebben, hogy mi sosem neveztük magunkat power metal zenekarnak, ezt a jelzőt mások aggatták ránk. Amikor zenélni kezdtem, sok brit hatásom volt. Olyan zenekarokat hallgattam, mint a Black Sabbath vagy az Iron Maiden, és ezek alapján alakítottam ki a saját zenei világomat.
Amikor létrehoztam a Vicious Rumorst, eleinte azt gondoltam, hogy tradicionális heavy metalt játszunk, miközben elkezdték az emberek power metalnak nevezni a zenénket. Furcsállottuk is egy kicsit, de nem volt ellenünkre. Úgy voltunk vele, hogy ha már a rajongóknak zenélünk, hadd nevezzék a stílusunkat annak, aminek ők szeretnék. Ezek a zenei címkék amúgy mindig nagyon érdekesek. Akárcsak Larry, én is nagy Led Zeppelin-rajongó vagyok. Tudod, mit szeretünk bennük a legjobban? Azt, hogy rengeteg különféle stílusú zenét játszottak, de az mégis mindig felismerhetően Led Zeppelin maradt.
Én annak örülök a legjobban, hogy a Vicious Rumors is rendelkezik egy olyan hangzással, ami alapján azonnal meg tudod mondani, hogy ezek mi vagyunk.”
Az amerikai power metal színtéren az utóbbi időben izgalmas dolgok történtek. Feltámadt a Crimson Glory, illetve hosszú idő után a Savatage is újra koncertezik. Mi a véleményed erről?
„Szerintem remek dolog. Mindkét zenekart imádom, a tagok a barátaim, még turnéztunk is együtt mindkettővel. Tudod, a Vicious Rumors 1979 óta megállás nélkül működik. Akik velünk együtt kezdtek, szinte mindannyian feloszlottak már. Aztán néhányan visszatértek közülük, és mind sikeresek lettek. A múltkor viccesen meg is jegyeztem a többieknek: a francba, lehet, hogy néhány évre nekünk is le kellett volna állnunk? (nevet) Lehet, hogy segítette volna a zenekart, de én soha nem akartam abbahagyni. Folyamatosan megyek előre, megállás nélkül. Már 47 éve csináljuk ezt a zenekart, 47 éve etetjük metallal az embereket, és nagyon szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy ezt megtehetem.”
Nemcsak a 47 év tiszteletreméltó, hanem az is, hogy néhány korai nagylemezetek, például a Digital Dictator és a Welcome to the Ball sokak szerint minden idők legjobb metal albumai közé tartozik. Milyen érzés ilyesmivel szembesülni?
„Ó, ember, ne is mondd, ilyenkor mindig elérzékenyülök. Jó dolog ilyeneket hallani, s tényleg nagyon hálás vagyok érte mindenkinek, Tudod, ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy 17 éves koromban kezdtem, idén novemberben pedig 64 leszek. 47 éve zenélek, s ezt az embereknek köszönhetem. Azoknak, akik meghallgatják a dalaimat, megveszik az albumaimat, eljönnek a koncertjeinkre. Imádok heavy metalt játszani, mindig erre vágytam. Tudod, én hatalmas Jimi Hendrix-rajongó vagyok. Az ő karrierje csupán négy évig tartott, én pedig már 47 éve ezt csinálhatom. Mi mást mondhatnék erre, mint azt, hogy a legszerencsésebb fickó vagyok?!”
Az sem bánt, hogy az utóbbi lemezeid már nem kapnak hasonló elismerést, mint az említettek?
„Nem igazán, hiszen azokról is nagyon jó kritikákat írnak, s elég sokat el is adunk belőlük. Ahogy az imént is mondtam, 47 éves karrier van mögöttem, aminek volt egy klasszikus korszaka. Azt szerintem már soha nem lehet visszahozni vagy megismételni. Én büszke vagyok arra, hogy a Carllal készült albumaink ilyen elismerést kaptak, s hogy ennyire sikeresek lettek, de 47 éven keresztül nem lehet egyfolytában ugyanazt a teljesítményt nyújtani.”
A Vicious Rumors legendás zenekar, most mégis egy egészen kicsi klubban léptek fel, kevesebb, mint száz ember előtt. Ez hogyan érint?
„Nos, az egyik nap itt vagyunk, másnap pedig már egy nagy fesztiválon. Nincs olyan felkérés, amit visszautasítanánk, mert szerintem egyetlen rossz koncert van csupán, amit nem csinálsz meg. Kis klub vagy nagy fesztivál, nekünk teljesen mindegy, mindig ugyanúgy, mindent beleadva játsszuk el a dalainkat.”
.
Közel ötven éve zenélsz, folyamatosan, megállás nélkül ezt csináltad, és rengeteg koncertet adtál. Sosem vágytál arra, hogy gazdag légy, sportkocsikkal járj, vagy Hollywoodban legyen rezidenciád, mint néhány nagy rocksztárnak?
„Tudod, már régóta gazdag vagyok, csak az én gazdagságomat nem pénzben mérik. Én a lelkemben és az eredményeimben vagyok gazdag. Nem panaszkodom, mert ha csak klubturnékat is csinálunk, akkor is megfizetnek bennünket. Ezért aztán van elég pénzem ahhoz, hogy megéljek. Ha hirtelen hatalmas vagyonra tennék szert, szerintem akkor sem vennék kúriát, s Hollywoodban sem szeretnék élni. Én az egyszerű életet szeretem.”
Ha nem zenész lett volna belőled, ma mivel foglalkoznál?
„Erre könnyen tudok válaszolni: szerintem egy benzinkúton dolgoznék, és minden héten Hawaiin szörföznék. Tudod, én ott nőttem fel, és soha nem terveztem, hogy otthagyjam azt a helyet. 15 éves koromig nem is volt semmi más célom, mint egyszerűen élni az életet, és szörfözni. 15 éves koromban azonban elmentem látogatóba a nővéremhez Los Angelesbe, és megkértem, hogy vigyen el valami koncertre, mivel éppen akkor kezdtem el gitározni. Azt mondtam neki, itt töltök néhány napot, s amikor csak lehet, koncertre akarok menni. Nem érdekel, hogy ki játszik, de ott akarok lenni. Annyit mondott, hogy oké, majd az első napon megnéztük a Runawayst Lita Forddal és Joan Jettel. Remek volt, eldobtam tőle az agyam. A második nap a Quiet Riot zenekart láttuk Randy Roadsszal. Úgy voltam vele, hogy rendben, volt két szuper estém, teljesen mindegy, hogy milyen lesz a harmadik. Ezért harmadik este egy kisebb helyi zenekar koncertjére mentünk, amit Van Halennek hívtak. (nevet) Teljesen elvarázsoltak. Azt hittem, Los Angelesben mindenki ilyen szinten zenél. Ez a három este felrobbantotta az életemet. Ahogy hazatértem Hawaiira, rögtön el is kezdtem gyakorolni. Napi három órán át nyüstöltem a gitárt, mert azt mondtam magamnak, és is úgy akarok zenélni, ahogy azok a srácok ott, Los Angelesben.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámunkban jelent meg.)
Tartalom: A-Z, Behölder, Death SS, Élő Fém (Iron Maiden, Marco Mendoza, Anneke van Giersbergen, Arena), Gruesome, Hangpróba, Helheim, Klasszikus! (Paradise Lost – Draconian Times), Koncertmenü, Messa, Pagan Altar, Running Wild, Sijjin, Sodom, Sokkoló Korongok / Extra, The Great Old Ones, The Haunted, Vicious Rumors.
-x-
-x-
