A Trapsix 2016 decemberében alakult, Lájer András gitáros-énekes, Benkő Kristóf dobos és Lendvai Péter basszusgitáros a tagjai. Volt már két EP-jük, a Scenery az első albumuk, és annak igen erős. A trió zenéjében nagy vonalakban a stoner rock, a klasszikus hard rock és a grunge keveredik, de ahogy halad előre az anyag, úgy érkeznek további részek, amik színesítik az anyagot. És bár az első perctől világos, hogy megvan a maguk útja, egy téma, díszítés sem lóg ki, mindet ügyesen tudták beépíteni.
Ahogy a power trió felállás lehetőségeit is klasszul kihasználják. Mindhárman érzik a zenét, élmény hallgatni ezt a feelinges zenélést. A hangzás is valahogy pont jó arányban találja el az egyensúlyt dögösség és finomság között: mindhárom hangszer testesen, jó arányban van jelen, mindent jól hallani, de ha odavágnak egy-egy vérmesebb riffnek, akkor az is úgy dörren meg, hogy az ember már veszi is elő a léggitárt.
A nyitó To The Core mondhatni, hogy tipikus Trapsix, minden alapvető jellegzetességük megjelenik benne, a frankó rifftől a részint üvöltős verzén át a feelinges refrénig. Van súlya, de van érzés is benne. A Mazed szinte a ’60-as évekig nyúl vissza, de közben némi kis Alice In Chains hatás is befigyel. Nem világmegváltó nóta, egyszerűen csak jól esik hallgatni. A Behind The Shroud viszont már-már Sabbath-rokon riffet hoz, amt aztán ellenpontoz a 8 perces, okosan építkező címadó, mely összességében azért depressziósabb hangulatú.
A Veiled In Black kétszeresen is meglep, előbb az elvarázsolt, atmoszférikus kezdésével, majd a csaknem thrash metalba hajló témával. Nocsak, ilyet is tudnak a srácok?! A Red Door leginkább a Slowmeshre emlékeztet (volt is velük közös koncertjük), míg a záró The Crows Of A New Day megint hoz a stoner-grunge mix mellé némi doomos, vonatos riffet, viszont a dal utolsó másfél perce fölös időhúzásnak hat.
Ami kritikám még volna, az az éneket illeti. Andrásnak alapvetően OK a hangja, és segít az alkalmankénti üvöltés is, ill. Kristóf vokáljai, de vannak kissé laposabb énektémái. Nem kell mindenáron mindenkinek magából kikelve ordítania vagy Journey-módra angyali megamelódiákat danolásznia húsz szólamban, de attól még itt több fogós dallamra lenne szükség.
Ezzel együtt sokat pörög nálam a Scenery, és fog is még, mert, mint fentebb írtam, egyszerűen jól esik hallgatni.
https://music.apple.com/hu/album/scenery/1717285084
https://open.spotify.com/album/5GSZIqSC6JZH8JI6IoIL4a?si=dQBwg8yLRN6TucMkiHh17g
https://music.youtube.com/channel/UCswKH5BDno6rBSwNwwExA9Q?si=lPJbbynpL_CsGLOa
https://www.facebook.com/trapsixband
https://www.instagram.com/trapsix_band
